Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-16
8 Az országgyűlés képviselőházának : egész világ minden országa már bizonyos kereskedelmi kapcsolatokat felvett Oroszországgal, nem volna semmi értelme annak és csak a mi hátrányunkra szolgálna, ha a magánérdekeltségeket ettől ab ovo el akarnánk zárni. (Zaj. — Szeder Ferenc: Mi az, hogy ab ovo?) Ez sem tetszik? Ezt, úgy látszik, nem kifogásolják! A kormánynak a rend fenntartása és biztosítása elsőrendű kötelessége és feladata. Ezt, azt hiszem, nem kell magyarázni. Ennek biztosítása érdekében a kormány olyan intézkedéseket tett, amelyeket a t. túloldal, azt hiszem, nem helyesel. Ezen nem lehet csodálkozni, mert ezen a téren igazán egészen különbözőek a felfogások. (Ügy van! jobb felől. — Büchler József: Eltalálta! — Szeder Ferenc: Sőt még ^ a gyűléstilalmat sem helyeseljük! — Malasits Géza: Matuska mint mentőangyal! — Zaj.) T. Képviselőház! A pénzügyi helyzetnek akarom bizonyos képét adni, amit t. szocialista képviselőtársaim olyan nagy vehemenciával követeltek. Most, hogy erre rátérek, kérem, méltóztassanak legalább annyira meghallgatni,' hogy megértsék, mit mondok. (Halljuk! Halljuk! balfelől!) Egészen magától értetődő, hogy az eddigi pénzügyi metódusokat nem lehet folytatni. Ha a múlt kormány maradt volna a helyén, az sem folytathatná. Bárki ülne ezen a helyen, (Propper Sándor: Meg kellene próbálni!) nem folytathatná azokat, mert a változott viszonyok folytán ez teljesen lehetetlen. (Rassay Károly: Ez igaz!) Hogy itt pénzügyi téren igen nagy restrikciókat ,kell hoznunk, ezt bővebben magyarázni nem kell. (Szeder Ferenc: Ismerjük már, miért!) Méltóztatnak ismerni. Voltak a múltban olyan költségvetési, pénzkezelési metódusok, amelyeket nem akarunk folytatni, nem azért, mintha a múlt kormányzat alatt azon pénzügyi metódusok alkalmazásával kapcsolatban, amelyekkel én teljesen egyetérteni nem tudok, talán visszaélések történtek volna, mért szent meggyőződésem az, hogy ez nem fordult elő, hanem azért, mert az eddigi költségvetési és pénzügyi metódus nem adott teljesen tiszta képet a pénzügyi helyzetről és a költségvetésből az országgyűlésnek (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és maga a kormány sem láthatott mindig tisztán. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég hiba! Ezt tudjuk! — Fábián Béla: Elég szomorú, ha így van! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon a jobboldal felé: Most tapsoljanak!) Méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! — Malasits Géza: Tíz évig kormányoztak! — Kun Béla: Gyászos beismerés! —Zaj.) Nem tartom helyesnek azt, hogy a költségvetésen kívül olyan nagy kiadások történjenek, mint történtek a múltban, amelyekről csak a zárszámadások kapcsán nyert tudomást az országgyűlés. (Rassay Károly: Még ott sem!) Nem helyeslem — ezt gyakorlati szempontból mondom — a sok különalapkezelést sem, mert ez is lehetetlenné teszi a kormánynak, sőt még annak a rcszortminiszternek is, (Friedrich István: Ügy van! Százszor mondtuk!— Zaj.) hogy állandóan, mindennap tiszta képe legyen a helyzetről. (Fábián Béla: De így biztosabban lehetett költekezni!) Az a költségvetés, amelyet a legközelebb be fogunk nyújtani a t. Képviselőháznak, minden néven nevezendő kiadást a költségvetésbe fog foglalni, ott költségvetésen kívüli kiadásokkal operálni nem fogunk (Helyeslés a baloldalon.) és a különalapkezeléseket mindenesetre meg akarjuk szüntetni. (Gaal Gaston: Debuisset pridem! — Helyeslés jobbfelől. — 6. ülése 1931 november 4.-én, szerdán. Peyer Károly: Most ezt helyeslik, a múltkor a másikat helyeselték. Maguk mindent helyeselnek! — Váry Albert: Más volt a helyzet! — Jánossy Gábor: Azt nem helyeseljük, amit az urak akarnak! Azt nem helyeseljük! — Zaj. *Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Szó esik arról, hogy túl sokat költekezett a múlt kormány. En evvel vitába szállni nem akarok, (Szeder Ferenc: Elég rosszul teszi!» — Halljuk! Halljuk!) sőt elismerem, hogy helyesebb lett volna akkor kezdeni egy bizonyos takarékosságot, amikor feleslegek voltak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Kuvikmadárnak neveztek minket, amikor ezt mondottuk! — Zaj. — Nagy Emil: Okos dolog, hallgassátok meg! — Bessenyey Zénó (a szélsőbaloldal felé): Legalább azt hallgassák meg, amit megtapsolnak!) Tekintetbe kell venni, hogy a múlt kormány milyen dezolátus állapotban vette át a kormányzást és hogy tulajdonképpen az egész ország rekonstrukciójának feladata hárult reá. (Fábián Béla: Igen, de Smith Jeremiás rendben adta át az uraknak az országot! — Malasits Géza: Kifizetjük a cechet! — Felkiáltások a balközépen: Ali fizetjük, maguk mulatnak! — Zaj.) Tekintetbe kell venni azt, hogy akkor, amidőn feleslegek voltak, tulajdonképpen minden oldalról{ elhangzott az az óhajtás, hogy az államkincstárnak nem feladata tezaurálni, hanem ha vannak feleslegek a gazdasági életben, azokat annak felfrissítésére és megerősítésére kell fordítania, (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) A múlt kormány hasznos beruházásokra igen nagy összegeket fordított. (Pakots József: Haszontalanokra! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lillafüred! — Malasits Géza: A láthatatlan beruházásokra többet, mint láthatókra^ — Bródy Ernő: Tyúkokra! — Esztergályos János: A szegedi Szent Márkus-tér! — Fábián Béla: Szövetkezetek!) Minden beruházás .. . (Nagy zaj. — Szeder Ferenc: • 200.000 pengős asztalterítő!) '•' Elnök: Csendet kérek! Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: ... minr den hasznos beruházás, — csinálja azt az állam, csinálják azt a közületek, vagy magánosok — mindig azt mutatja, hogy az azokra fordított összegek, illetőleg a felvett kölcsönök egy-egy része, bár helyes, de esetleg nem produktív beruházásra fordíttatik. (Peyer Károly: Sem nem helyes, sem nem produktív!) Ennélfogva azok a beruházások, amelyek ab ovo nem voltak produktívaknak mondhatók, bár egyéb szempontból helyesek, sőt esetleg nagyon is szükségesek lehettek, (Szeder Ferenc: Lillafüred is helyes?!) természetesen a kölcsönök kamatait fedezni nem voltak képesek. A beruházásoknak — amely beruházások hasznos beruházásoknak mondhatók — túlnyomó nagy részéből befolyó, visszatérülő haszon i^ a változott körülmények, a gazdasági dekonjunktúra, az összes gazdasági cikkek horribilis áresése folytán szintén ^nagyon, alatta maradt a kölcsönök kamatszolgáltatási terheinek. (Ügy van!) Ezt az állapotot sinyli az ország és a közületek egyaránt és sinyli Magyar- • országon csekély kivétellel a magángazdálkodás is. (Ügy van! Ügy van! — Szeder Ferenc: Meg egy ki« tatárjárás is volt!)^ Általános magyar mentalitás az, hogyha kölcsönhöz hozzá lehet jutni, • akkor Örülnek. (Gaal Gaston: Akkor vígan vagyunk! — Friedrich István: Engedelmet kérek!) Tanúi vagyunk a múlt esztendőkből annak, hogyha a
