Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-16

Àz országgyűlés képviselőházának 16 kormány egy kölcsönt fel tudott venni, a kor­mány is ezt mint sikert jelentette be és ezt min­den oldalról tényleg a kormány sikerének köny­velték el. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nem régen a hitelezők derűre-borúra kínálták a kölcsönö­t ket, mert ez számukra jó befektetés volt. s az * állam, a közületek és a magánosok egyaránt, versengtek abban, hogy kölcsönöket vegyenek fel. (Nagy Emil: Igaz! így volt! — Fábián Béla: De a hosszúlejáratú kölcsönök felvételét eltiltotta a kormány!) Az akkori magas gazda­sági konjunktúra alapján lehet, hogy ez helyes volt, lehet, hogy bevált volna, a magas gazda­sági konjunktúra azonban nem sok esztendeig tartott, s azután elkezdődött a lefelé való csú­szás gazdasági téren, az árak rohamos csökke­nése az egész vonalon, aminek kihatása az egész gazdasági életre érezhetővé vált. Detovább me­gyek, még akkor is osztozott a kormány az egész magyar közélettel és a magánosok felfogásával abban az optimizmusban, hogjr a konjunktúra tartós, állandó állapot, a dekonjunktúra pedig rövid átmeneti valami, ami nem fog sokáig tar­tani, s amit addig, míg elmúlik és megint a «hochkonjunktúrába» kerülünk bele, rövidlejá­ratú kölcsönökkel áthidalni célravezető lesz, mert csakhamar eljön annak ideje, hogy hosszú­lejáratú kölcsönkkel rendbe lehessen hozni az ügyeket. Ez a túlságosan optimista felfogás okozza azt, hogy ma az államháztartás nagyobb nehéz­ségekkel küzd, és ugyancsak ez okoz-za azt is, hogy a magángazdaságok annyira el vannak adósodva. Pár évvel ezelőtt feleslegeink vol­tak, a magángazdaságok adósságmentesek vol­tak, ma pedig nemcsak hogy feleslegeink nin­csenek, hanem adósságaink vannak, amelyek­nek • kamatait is csak a legnagyobb erőmeg­feszítéssel fogjuk tudni fizetni. T. Képviselőház! -Még a múlt kormány be­jeleritette, hogy pénzügyeink átvizsgálása és tanácsadás végett. a. Népszövetséghez kell for­dulni. Ezt akkor úgy tudom minden oldalon helyeslőleg vették tudomásul. A mostani kor­mány lépéseket tett ez irányban Genfben és a Népszövetség pénzügyi bizottsága a legnagyobb • készséggel eleget tett a magyar kormány ezen kérésének és felhívásának. (Propper Sándor: Visszavitték az aranygyapjút!) Kiküldte ide delegátusait, akik a legalaposabban áttanulmá­nyozták egész pénzügyi és gazdasági helyze­tünket és kilátásainkat. (Malasits Géza: Sze­retnők látni a tanulmány eredményeit!) Előzékenységüknek azzal is tanújelét^ adták, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságának ülésszakát ide Budapestre hívták össze, ahol a kérdések formálisan le is tárgyaltattak^ Ennek eredménye az a jelentés, amelyet a pénzügyi bizottság a Népszövetség eté terjesztett.^ Ez a terjedelmes jelentés a kormány jelentésének mellékleteképpen szét fog osztatni, vagy talán már szét is osztatott a t. képviselő urak között. Már több oldalról hallottuk, hogy tulajdon­képpen ezek a népszövetségi urak és szakértők itt nem találtak semmi újabb megállapítást . (Peyer Károly: Semmi újat! — Propper Sán­dor: Semmi jót!) és tulajdonképpen semmi szükség nem volt az ő idejövetelükre. (Peyer Károly: Egy lyukat találtak! Nagy ürességet! - Zaj.) . Az, hogy ők nem találtak mast, nem tudtak mást megállapítani, mint amit^a kormány már megállapított és amit a 33-as és 6-os bizottság is megállapított, csak azt mutatja, hogy meg­- állapításaink a tényeknek megfelelnek. (Peyer Károly: Szeretnők látni a jelentést egész ter­jedelmében!) Azt, hogy semmi hasznunk nincs KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. II. ülése 1931 november 4.-én, szerdán, Ô abból, hogy a sok megállapítást a népszövetségi pénzügyi bizottság teljesen elfogmatlan, pár­tatlan nemzetközi szaktekintélyű fóruma tette, ezt határozottan tagadásba veszem, mert igenis sok előny fog származni a kibontakozás kere­sésénél és elérésénél abból, hogy a népszövet­ségi pénzügyi bizottság kvázi zsírálja azokat, amiket a magyar kormány itt megállapított. Magában véve jóindulatot mutat az, hogy a népszövetségi pénzügyi bizottság konstatálja jelentésében, hogy Magyarország nem képes — de hozzáteszi, hogy erre más ország sem képes — adósságainak tőkéjét visszafizetni, és hogy normális körülmények között ezt soha senki egy­általában nem is várná, mert az ilyen kölcsö­nöket általában nem szokták tőkével vissza­fizetni, hanem újabb kölcsönnel rendezik. Ezek­nek a kölcsönöknek visszafizetési kérdése már magábanvéve abnormis tünet, ezeknek a köl­csönöknek a behívása már a pénzügyi pánik, a_ pénzügyi bizalmatlanság és a pénzügyi hisz­téria következménye. (Ügy van! Úgy van! jobb­felől.) Megállapítja a pénzügyi bizottság azt is. hogy Magyarország igenis hitelképes. Meg­állapítja azt, hogy Stillhalte-ra — hogy ezt a ma már bevett német kifejezést használjam — szüksége van és e megállapításai mindenesetre segítségünkre lesznek azoknál a tárgyalások­nál, amelyeket máris felvettünk külföldi hite­lezőinkkel. T. Képviselőház! (Halljuk! a baloldalon.) A magyar kormánynak eltökélt szándéka és elsőrendű kötelességének tartja, hogy elkö­vessen mindent avégből, hogy a pengőt tart­suk (Helyeslés.) és hogy az infláció lejtőjére ne jussunk rá, mert ott azután megállás nincs. (Ügy van! a jobboldalon.) Hitelünk fenntar­tása nemcsak pillanatnyilag szükséges, hanem jövőnk szempontjából elengedhetetlen szüksé­gesség (Ügy van!) és éppen ezért azt az állás­pontot foglalja el a magyar kormány, hogy az adósságok kamat^zolgáltatását lehetőség szerint teljesíteni fogja, (Peyer Károly: Lehetetlen!) figyelembe véve természetesen azt is. hogy annyi devizamennyiség- amennyi gazdasági életünk zavartalan működéséhez szükséges, ren­delkezésre álljon, (Helyeslés.) mert ha a terme- < lést teljesen lehetetlenné tennők, akkor expor­tm kat sem Indnók fenntartani, (Ügy van!) amivel pedig nemcsak saját érdekünket szol­gáljuk, hanem hitelezőinkét i°, mert különben fizetésképtelenekké válnánk. (Ügy van!) Hogy kötelezettségeink teljesítése mennyire szükséges, ezt csak azzal akarnám alátámasz­tani, hogy sem az úgynevezett «Stillhalte»-tár­gyalások, (Halljuk! a baloldalon.) sem a kamat­feli ételek megváltoztatására irányuló tárgyalá­sok sikerre nem vezethetnének, ha mi_ egy­odalúan kimondanók kötelezettségeink teljesíté­sének megragadását^ mindaddig, amíg gondol­ható, hogy erőfeszítéssel és jóakarattal ennek. meg tudnánk felelni. Hogy az ország jelenleg igen nehéz helyzet­ben van, és hogy súlyosak azok az intézkedések, amelyeket kénytelenek voltunk tenni a végből, hogy az államháztartás egyensiilyát valami­képpen biztosíthassuk, kétségen felül áll. Ho*ry az államháztartás egyensúlyának biztosítása szintén elengedhetetlen feltétel minden külföldi tárgyalás és minden hitelkérdés szempontjából, ezt is a leghatározottabban érezzük és éreztük már akkor is, mielőtt a Népszövetség pénzügyi bizottsága egyhangú véleményeképpen ezt ki­fejtette. Hogy ezek^ az intézkedések, amelyeket tettünk iigy a kiadások apasztásának. mint a bevételek fokozásának oldalán, keservesek és 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom