Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. szón egy kis helyet biztosítottak a rokkantak számára (Büchler József: Ezt én helyeslem!) és bizonyos gúnyos hangon méltóztatik: ezt em.líteni. (Büchler József: Ezt kapták!) Azt méltóztatott mondani, hogy a Honsz. lelkiismerete ezzel mintegy meg van nyugtatva. (Propper Sándor: Tudniillik a viteldíjat nem kapják meg hozzá!) Amint én ismereim. a Honsz. működését, az valóban minden emberit elkövet az ő hadirokkantjai érdekében.^ Ami az állami kedvezményeket és a trafikokat illeti, fel méltóztatott hozni, hogy Boroevios Szvetozárnénak adtak trafikot. Ezt én teljesen helytelenítem (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) és a parlamenthez fordulok, hogy minél előbb szűnjenek meg ezek a dolgok. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Nem is tudom, hogyan juthatott valakinek eszébe, hogy Boroevics Szvetozárnénak. vagy más altáb őrnagy nénak adjon trafikot. (Ügy van! Úgy van! — Taxts!) Ez visszaélés. Hasonlóképpen vélekedem a mozikra vonatkozólag is; ahol én visszaélést látok, ellene fordulok mindig és teljes erővel itt a parlamentben is, a minisztertanácson is és minden körülmények között. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés és taps jobb felől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíváu a viszonválasz jogával élni. Büchler József: Igen. t. Képviselőház! Én röviden csak azt szeretném, — hiszem a népjóléti miniszter úr ismeri az adatokat — ha valamiképpen összhangba hoznók a magyar járadékokat a külföldiekkel. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Az megvan!) Ez a leglényegesebb! Hiszen borzasztó az, hogy Ausztriában r

— amely éppen úgy vesztett, mint mi, hiszen én nem beszélek az Egyesült Államokról, Franciaországról, Angliáról, amelyek győző államok, hanem a legyőzött államokról beszélek — (Jánossy Gábor: De azt nem fosztották ki az oláhok, mint Magyarországot. — Zaj.) 1376 pengőt kap a rokkant, Németországban szintén 1376 pengőt, Magyarországon pedig csak 149 pengőt kap. Ez borzasztó dolog. Ausztriában egy hadiárva 43.50 pengőt, Németországban ugyancsak 43.50 pengőt kap havonta, Magyarországon pedig 3.25 pengőt. Kiáltó igazságtalanság ez, t. miniszter úr és t. Képviselőház. Ezen pedig lehet segíteni. Ha 13 milliót tesz ki — ahogyan a miniszter úr mondja —- egy évi költségvetésében az erre fordított összeg... t (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem! Tizenkilencet!) Tizenkilencet. Akkor tessék lefaragni máshonnan, (Szeder Ferenc: A légügyi hivatalból!) hogy ezeknek az embereknek legalább az életét valamiképpen lehetővé tegyük, (Helyeslés balfelől.) hogy egy darab kenyeret tudjunk ezeknek a szerencsétlen kolduló rokkantaknak adni. A hadiözvegy Németországban 54 pengőt, Ausztriában 38 pengőt, nálunk 6.50 pengőt kap. Ezek azok a dolgok, amelyek felháborítóak. Nagyon szeretném, ha nem egyszerűen egy ígéret történnék, mint ahogyan a múltkor február 14-én történt, amikor is a népjóléti miniszter úr a következőket mondotta (olvassa): «A rokkantkérdés nekem különben szívügyem. Kijelentem, hogy az a szándékom, hogy a rokkantkérdést gyökeresen rendezzem. Nem pepecselést akarok, hanem azt. hogy elfogadható összegek jussanak a rokkantaknak. Inkább semmit, mint nevetséges, semmire sem fordítható Összegeket. Számszerűleg is közölhetem, hogy a szülőtlen árvák és hatramaradott szülők ellátási összegét teljes száz százalékkal fogóm emelni.» KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. II. ülése 1931 november 11-én, szerdán. 109 Mondta ezt az igen t. népjóléti miniszter úr ebben az esztendőben február 14-én. (Jánossy Gábor: Az adók akkor még befolytak!) Szeretném, miniszter úr, ha minél előbb történnék az, amit itt méltóztatott mondani. Félek ugyanis, hogy különben késő lesz, mert amire ez a felemelés megtörténik, akkorra a hadirokkantak fele megint künn lesz a temetőben. A választ nem veszem, tudomásul. Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Azt, amit akkor mondottam, még ma is, a mai körülmények között is fenntartom. Az azonban nem elegendő, hogy r én csak egy-két tételre utaltam, hogy arra nézve javítani akarók a helyzeten, ha pedig jobban akarok javítani, akkor egészen más körülményekre van szükség, mint a jelenlegi körülmények. Ami ezt az osztrák adatot illeti, különösen a százipercentes rokkantaknál, ezt az adatot nem ismerem. Nálam megvannak az adatok mind, de nekem ellenkező adataim vannak, mert a százper-, centeseknél mi Magyarországon tetemesen felette állunk az osztrákoknak. Más adatot nem ismerek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációjára halasztást kért és a halasztást az elnökség megadta. (Propper Sándor: Távollétében lehet? Ez precedens!) Következik Vázsonyi János képviselő úrnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem annak felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa) :. «Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a magyar királyi egyetemekre való felvételek körüli visszásságok tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak arról, hogy a jelen félévre szóló egyetemi felvételeknél színjeles végzettségű kérvényezők visszaratasíttattakî 2. Hajlandó-e a ni. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a képviselőházat a felvételek egész anyagáról tájékoztatni és a feltétlen sérelmeket orvosolni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Az a kérdés, amelyben jelen interpellációmat elmondom, főleg akkor bírt aktualitással, amikor interpellációmat bejegyeztem. A Ház hosszú ideig szüneten volt s így nem volt alkalmam ezt a kérdést idejekorán a Ház színe elé hozni. Kötelességemnek tartom azonban most is, miután visszás tényállásokról van tudomásom^ ezeket a Ház tudomására adni. Minden szenvedély nélkül, sine ira et studio akarom ezt a kérdést taglalni azért, mert ez a kérdés nagyon sokszor szenvedélyes vitákra adott alkalmat. Pusztán az adatokat óhajtom ismertetni és arra nézve kérek felvilágosítást, hogy ilyen esetek a jövőben ilyen módon elő nem fordulhat( nak. Ezek közül az adatok közül legyen szabad a következőket felhoznom. 1931-ben az egyik budapesti gimnáziumban jelesen érett diákot, akit a gimnázium igazgatósága külön levélben is ajánlott, mint rendkívül tehetséges és szorgalmas tanulót, budapesti születésű volt, apja hadviselt, politikailag megbízható, színjelesen végzett, elutasítottak egyetemi felvétel iránti kérelmével. 17