Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

110 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1981 november 11-én, szerdán. A másik diákot, aki a budapesti evangélikus gimnáziumban, amely tudvalevőleg egyike a legszigorúbb tanintézeteknek az egész ország* ban, jelesen érett, az elsőtől a nyolc gimnáziujxrig soha egy jó-ja nem volt, mindenkor színjeles diák volt, tanárai a legtehetségesebb és legkiválóbb tanítványuknak ismerték, a gimnázium igazgatósága külön levélben ajánlotta az egyetemi felvételre, tudomásom szerint az egyetlen középiskolai tanuló az egész országban, aki folyékonyan fordít latinból görögre és görögből latinra, elutasították a budapesti egyetemen. Apja hadviselt, politikailag megbízható, 1930-ig Budapesten lakott, 1930-ban Székesfehérvárra költöztek, ezért kérték a pécsi egyetemre való felvételt. (Kabók Lajos: Milyen vallású?) A pécsi egyetemen is elutasították. (Propper Sándor: Dési Gézával van egy valláson! — Derültség.) A harmadik eset a következő. Miskolci patrícius család gyermeke, a numerus clausus miatt Lipcsében végzett, kitüntetéssel tette le orvosi szigorlatait, nosztrifikálás céljából négy szemeszter lehallgatása és a különbözeti vizsga letétele végett kérte felvételét a pécsi egyetemen. Elutasították. Legyen szabad egy negyedik esetet ismertetnem, egy levélből, amely ugyanerről szól. Azt írják Pápáról (olvassa): «Ma bocsátottam útnak fájó szívvel egyetlen fiamat idegen országba. Fiam a pápai református főgimnáziumban végzett, az összes osztályokat jeles eredménnyel végezte, jelesen érett és ez alapon a legjobb reményekkel eltelve adta be kérvényét az orvosi fakultásra leendő felvétele céljából mind a budapesti, mind a pécsi egyetem orvoskarának dékáni hivatalához. Lesújtó meglepetésként ért bennünket azután az az értesítés, hogy a felvétel egyik helyen sem sikerült. Fiamat ez érthetően elkeserítette, miután osztálytársait mind, még az egyszerűen éretteket is, felvették, őt pedig, aki tavaly még

r mint hetedosztályos tanuló a budapesti^ országos ifjúsági irodalmi pályázaton esrv bírálatáért oklevelet és Benedek—Wiegler: «A világirodalom története» című művet összes iskolatársai közül egyedül nyerte, elutasították. Fiam a vizsgákon minden évben kisebb-nagyobb pénzjutalomban részesült; VII. gimnazista osztályos korában például 35 pengő jutalmat kapott szorgalmáért. En az egész háborút a harctéren töltöttem, megsebesültem, még ma is a testemben viselek egy golyót, birtokomiban van a Károlycsapatkereszt. Ezek után, azt hiszem, joggal remélhettem, hogy fiamat felveszik az egyetemre. Kisfizetéses magánalkalmazott vagyok és bizony túlságosan nagy anyagi terhet jelent számomra fiam külföldi taníttatása.» Egy ötödik levélnek egész felolvasását mellőzöm, csak azt vagyok bátor belőle idézni, hogy — thy-os, régi keresztény nemesi családról van szó, azt írja, hogy jólérett kis húgát nem vették fel, mert protekciója nem volt, ellenben felvettek mást, aki 23 éves korára nagynehezen és tiszta elégségesen tudta csak letenni az érettségit. A mellett történet- és földrajzszakos, amit hogy magyar érzéssel és irredentizmussal hogyan tud tanítani, amikor ógörög és keleti és szerb és testvére is szerbiai orvos, az természetesen elképzelhető. Nem akarom a neveket ismertetni, ha azonban a miniszter úr óhajtja, szívesen rendelkezésére bocsátom az adatokat. A numerus clausus törvénye azt mondja, hogy a jeles érettek minden szelekció mellőzésével a gyengébb képesítésű tanulókat megelőzve elsősorban veendők fel. En csak azt a kérést intézem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, méltóztassék ismertetni annak a statisztikának anyagát, hány jólérett és hány elégségesen érett tanulót vettek fel az egyete-, mekre és ugyanakkor hány jelesen érettet utasítottak el. (Gál Jenő: Es azt is, hogy ki a j nagybátyjuk!) Ha külföldre küldik tanulni azokat, akiket elutasítanak az egyetemekről, ennek következménye kettős, t Ház. Egyik következménye az, hogy aki külföldre megy, annak devizára és valutára van szüksége- Most az a kérdés, kap-e valutát és devizát. Ha igen, abban az esetben csorbul a nemzet anyagi vagyona és a nemzeti érdek ellen vétünk, ha alkalmat adunk arra, hogy ezáltal valuta és deviza külföldre menjen. Ha pedig nem kap valutát és devizát, abban az esetben a nemzet lelkivagyona csorbul, mert az a fiatalember, az az ifjú, aki künn nélkülözni kénytelen, természetszerűleg lelki válságba sodródik. A numerus clausus nem azért van ellentétben a mi felfogásunkkal, mintha mi bármilyen felekezeti szempontot képviselnénk, hanem tisz- ; tán azért, mert az 1848. évi törvények a tan- < szabadság eszméjét hirdetik, így tehát ezekkela törvényekkel áll éles ellentétben. Ha azonban törvénybe van iktatva a numerus clausus és ez a törvény azt mondja, hogy a jelesen éretteket előnyben kell részesíteni, akkor kérem, méltóztassanak^betartani saját törvényüket. Azt hiszem, jó helyre fordulok a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, amikor igazságot és jogorvoslatot kérek a jövőre nézve, mert a miniszter úr, mint Isten szolgája, kell, hogy kövesse az írás szavát, amely azt mondja: eresszétek hozzám a kisdedeket! (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) Elnök: A miniszter úr kíván szólani. Ernszt Sándor Vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Nagyon hálás vagyok azért, hogy a képviselő úr igazán szenvedély nélkül és a legnagyobb objektivitással kezeli ezt a kérdést. Ami azt illeti, hogy jeles diákokat nem vettek fel, ez előfordulhat. (Vázsonyi János: Át tudom adni az adatokat!) Elsősorban azonban nem arról van szó, hogy csak a bizonyítvány az irányadó. A törvény azt mondja, hogy «hadiárvák, harctéri szolgálatot teljesítettek, közalkalmazottak gyermekei (Vázsonyi János: Olyat ismertettem!) és különböző foglalkozási ágakhoz tartozók». Az egyetemeknek ezt tekintetbe kell venniök. ök végérvényesen határoznak ebben a kérdésben; a miniszternek csak az >a joga van, hogy felügyel arra, hogy a szalbályok megfelelően alkalmaztassanak. Ezzel a felügyelettel én élek is, 'alkalmazom ezt a jogomat és folyton figyelmeztetem az egyetemeket, hogy tessék betartani a szabályokat, amint a törvények előírják. Hogy >a numerus clausus dolgában miképpen állunk, erre vonatkozólag a következőket jegyzem meg. Az idén 14.800 egyetemi hallgatónk van. Nagy-Magyarországon 13.000 egyetemi hallgató volt. Ennyire felszaporodott a számuk. (Gál Jenő: Annyival több most az egyetem!) Ugyan any i volt a háború előtt. (Gál Jenő: Csak kettő volt!) Dehogy, négy volt a háború előtt. 1913-ban négy volt. Méltóztatnak látni, hogy mi lesz ebből s valóban, a társa-— dalom struktúráját kell tekintetbe venni. Igaz, hogy individuálisan véve a dolgot, ez roppant fájdalmas annak az illetőnek, akit meg akarnak akadályozni abban, hogy tovább menjen, tovább haladjon. Ez roppant fájdalmas, de ál-