Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-19
90 Az országgyűlés képviselőházának 19 kormányzással nem, lehet!) Igen t. Propper képviselő úr, én mindig figyelemmel szoktam hallgatni az ön fejtegetéseit; méltóztassék ezzel a figyelemmel engem is megajándékozni. (Propper Sándor: Figyelemmel hallgatom és éppen ezért teszek megjegyzést! Ha nem figyelnék, nem szólhatnék közbe!) Lássuk először is a politikai felelősség kérdését. En itt kijelentem, t. Ház, hogy mint 1926 óta tagja annak a pártnak, amely a múlt kormányt ténykedéseiben támogatta, a magam személyére nézve a legtökéletesebb mértékben vagyok hajlandó viselni a felelősséget mindazokért a ténykedésekért, amelyeket az elmúlt kormány végzett (Propper Sándor: Milyen szankciója van ennek a felelősségnek!) Elismerem, hogyha egy országot vezető politikus vagy államférfi a távolbalátás vagy jövendőmondás tudományával lenne vagy lett volna felruházva, kétségtelenül sok ténykedés, különösen pénzügyi és gazdasági téren talán egészen másképpen ment volna végbe, mint ahogy véghez vittük. De tovább megyek. Elismerem, hogy még a távolbalátás és jövendőmondás tudományának kritériuma t nélkül is ma, utólag bírálva a helyzetet, kétségtelen, hogy sok olyan ténykedést, amelyet a múlt kormány megvalósított, másként és más formában valósítottunk volna meg. Egy igazság azonban elvitathatatlan: akinek testét feldarabolták, akit gúzsba kötöttek és börtönbe zártak és akit arra kényszerítettek, hogy régi szép, tágas lakása helyett kénytelen legyen egy sokkal kisebb, szűkebb, összezsúfolt lakásba hurcolkodni (Györki Imre: Es ott freskókat festeni a falra!) és mindenkiről, aki hozzá tartozik, gondoskodni, attól nem lehet megkívánni azt, hogy a legteljesebb biztonsággal és a legtökéletesebb előrelátással igyekezzék saját magának és családjának sorsát igazgatni. (Magyar Pál: Annál fokozottabb bűn tehát, ha freskókat festtettek, amikor kenyere sincs a magyarnak!) Nincs könnyebb, mint a felelősséget keresni egyes embereknek, amikor az ország életérő] és sorsáról van szó, amikor az ország a lemondás, a kétség, a bizakodás, a reménykedés és a munka között vívódik. Ezek az állítólagos hibák és bűnök, amelyekért annyi szemrehányásban van részünk, a legtökéletesebb és legtisztább intenciókból fakadtak, eszményeket szolgáltak, (Magyar Pál: A rendszert szimbolizálják!) és kétségtelen az, hogy a szívverés ritmusának megindítását kívánták elősegíteni. , Ezek az állítólagos hibák és bűnök túlsegítettek bennünket az élet megindulásának legnehezebb percein, konszolidációt, megbecsülést hoztak a nemzetnek és a munkaalkalmak szaporítását célozták. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha elismerem ismét azt, hogy talán több előrelátás helyénvaló lett volna, kétségtelen az is, hogy az elmúlt tíz évnek gazdaságpolitikája teremtette meg számunkra azt a tőkét, amelyről a Népszövetség pénzügyi bizottsága is elismeri, hogy egészséges és megvan. Ez a gazdaságpolitika teremtette meg azokat a gazdasági alapokat, amelyek ha meg is vannak, de holt tőkét jelentenek (Magyar Pál: Ez az!) De lássuk most a költekezést. Ismétlem, ha elismerem is azt, hogy az adókat túlmagasra srófoltuk és ma, utólag nézve, talán helyesebb lett volna erőtartalékot gyűjteni a hét sovány esztendő részére, 'Biztos az is, hogy nincs egyetlen egy tagja sem ennek a Háznak, aki a mellett, hogy a takarékosság kérdését hangoztatta, ne követelt volna beruházást erre yagy amarra a célra. (Jánossy Gábor: Ez . ülése 1931 november 11-én, szerdán. igaz! — Magyar Pál: Erről Sándor Pál mondhatna egyetmást!) Széles skálája hangzott el itt ebben a Házban, bizottságokban, sajtóban és mindenütt egyaránt a követeléseknek (Esztergályos János: Lillafüredet nem követelte senki!) min: -den néprétegre kiterjedően, (Esztergályos János: A 360.000 koronás apamént sem követélte senki. — Zeőke Antal: Nagyon is követeltük! — Esztergályos János: A 40.000 koronás asztalterítőt sem követelte senki! — ftzabóky Jenő: Talán irigyli az apaméneket! — Propper Sándor: A tükrös lovaglótermet sem ! kérte senki a velencei tükörrel!) beleértve ezekbe a követelésekbe a kulturális kiadásoktól kezdve egészen a lecsapolási kérdésekig mindenféle követelést, a hadikölcsönök valorizáláséit is, amelyet Sándor Pál t. képviselőtársán:! hangoztatott nagyon sokszor. Ha ezeknek a követeléseknek csak egy negyed része ment volna teljesedésbe, akkor meg vagyok róla győződve, hogy annak a költségvetésnek a kiadási oldala a mai napon legalább is a háromszorosára szökött volna fel. Ha tehát ilyen tényekkel állunk szemben, akkor ezeknek az állításoknak, köve>teléseknek a valódiságát sem pártpolitikai, se^n egyéb szempontból letagadni nem lehet. Kérdem, vállalkozhatott volna-e kormány Ibármely pártból, bármilyen férfiakból, amely / tisztán csak a rideg fiskális szempontokra le/t volna tekintettel és elzárkózhatott volna-e/részint a pangó iparágak megsegítése elől , x részint pedig a nyomorgó tömegek munkáhozjuttatása elől. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En elismerem, hogy fiskálisszempontból talán hiba volt az, ami történt, dí? éppen olyan helyrehozhatatlan hiba lett volna szociális szempontból (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) elzárkózni az élet realitásai elől és tisztán csak rideg, fiskális szempontokra tekintettel lenni. Ha tehát a gazdasági világválság eseményei ma más feladat elé állítják is a kormányt és a nemzetet, megengedhetetlennek tartom, hogy a világválság tüzénél akár egyesek, akár pártok a maguk politikai pecsenyéjét igyekezzenek megsütni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Rátérek most már arra a kérdésre, hogy előbbre viszi-e az ország helyzetét, javítja-e az ország szituációját az a gestio, mellyel a 6-ois bizottság — amelynek tagjait Sándor Pál igen t. képviselőtársam ma, úgy hallottam, krejzleroknak nevezte — az ország költségvetését átvizsgálta, (Sándor Pál: Nem a személyeket neveztem így. — Jánossy Gábor: Hát kiket? A jelentést személyek csinálták!) helyénvaló-e, helyes-e a Népszövetség bizottságának jelentése, és vállalható-e azért a gestióért a felelősség, (Jánossy Gábor: A 6-os bizottság nagy munkát végzett.) amellyel a kormány a Népszövetséghez fordult, (Propper Sándor: Kevés eredménynyel!) feltárta őszintén az ország helyzetét és véleményt kért tőle az ország mai helyzetében és megoldást jövőjére nézve. A 6-os bizottság jelentését, ellentétben Sándor Pál igen t. képviselőtársammal, egy érdem teljes, fáradságos, felelősségteljes munkának találom, (Ügy van Ügy van! a jobboldalon.) amelyért elismerés kell, hogy illesse a 6-os bizottság tagjait. Azt hiszem, ebben a tekintetben nem lehet közöttünk véleménykülönbség. Én a 6-os bizottság által elért eredményeket szép eredményeknek tekintem. Szép eredmény a 23 millió pengős megtakarítás is, ha tekintetbe vesszük azt
