Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Âz országgyűlés képviselőházának 19. hogy ez a kormány és az előző kormány a költségvetést 20%-kai már amúgy is leszállította. Ha most már a 6-os bizottság jelentéséhez fűzött jegyzőkönyvet vizsgálom, le kell szögez nem azt a tiszteletteljes nézetemet, hogy errevonatkozólag fel kellene függeszteni a véleményünket, itt ebben a pillanatban nem lehet még végleges ítéletet alkotni egyes üzemeknek, intézményeknek fenntartása vagy megszüntetése tekintetében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Vonatkozik ez a megállapításom az állami és közhatósági üzemekre is, amelyeknél az én szeriény véleményem szerint szervezeti intézkedéseikkel még sok megtakarítást lehet elérni. Óva inteném tehát a törvényhozást attól, hogy ebben a kérdésben már ma egy generális jelentés alapján állást foglaljon. Röviden egybefoglalom: a 6-os bizottság munkája érdemes munka (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és megállapításai hosszú időkre gerincét képezhetik a költségvetés összeállításának és esetleges további leszállításának. Meg vagyok győződve arról is, hogy a 6-os bizottság jelentésének irányelveit nem fogja tudni nélkülözni egy kormány sem, bármely pártból rekrutálódjanák is annak tagjai. Nehezebb helyzetben vagyok, igen t. Ház, a népszövetségi bizottság jelentésének bírálata tekintetében. El kell ismernem a jelentés legteljiesebb objektivitását, jóhiszeműségét (Sándor Pál: Még azt sem!) és nincs okom kételkedni annak politikamentes jóindulatában sem, mégis, ha a Népszövetség bizottságának jelentését olvasom és olvasom azokat a véleményeket is, amelyek a népszövetségi bizottság jelentése után napvilágot láttak, — közte Sándor Pál nagyrabecsült képviselőtársam véleményét is — meg kell őszintén mondanom, hogy legközelebb áll hozam az a vélemény, amely a 33-as bizottság egyik illusztris tagjának szájából hangzott el, hogy tudniillik a jelentés tulajdonképpen nem egyéb, mint a hitelezőnek egy gesztusa, amellyel az adóshoz kiküldötte a revizort. (Propper Sándor: Önök hívták! — Jánossy Gábor: Én nem hívtam! — Propper Sándor: De a kormány hívta!) A népszövetségi bizottság jelentése két oszlopon nyugszik. Az egyik a pengő stabilitása, a másik a költségvetési egyensúly helyreállítása. Mindkettő olyan követelmény, amellyel fenntartás nélkül egyet lehet érteni. Aki azi 1922—23-as időket átélte, nem hiszem, hogy az inflációnak keserves és veszedelmes eszközét merné az országnak, mint orvosságot ajánlani. Ugyanígy vagyunk a költségvetési egyensúly helyreállításával is. Minden, ami à népszövetségi bizottság jelentésében van, helyes és helyénvaló, kifogásolni csak azt kifogásolom, ami nincs benne. Akár a bankoknak, akár az állam pénzügyi helyzetének havonkénti kimutatására vonatkozó tanácsra gondolok, akár pedig arra a tanácsra, amely a nagyobb gazdasági egységeket ajánlja figyelmükbe, akár pedig arra a tanácsra, amely bizonyos szubvenciók megszüntetéséről szól, fenntartás nélkül egyetértek a jelentésnek ezzel a részével. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Farkas Elemér: Tisztelettel kérek egy négy ed órai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni

1

? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Farkas Elemér: Kifogásolni, ismételem, csak azt lehet, ami nincs a népszövetségi bizottság jelentésében. A jelentés 300 millióra kontemplálja azt az összeget, amelyet az országnak külföldi devizában évente transzferálnia kell, mint a külföldi kölcsönök kamatülése 19SÍ november 11-én, szerdán. 91 és .tőketörlesztését, de azt már a jelentés nem mondja meg, hogy honnan teremtsük elő ezt a 300 milliót. A külföldi kamat- és tőkeszolgaltatást tudvalevőleg a külkereskedelmi mérleg aktivumaiból szokás fedezni, már pedig én nem hiszem, hogy lenne olyan optimista akár itt bent az országban, akár az ország határain kívül, aki fel merné tételezni azt, hogy a mai 500 milliós áruexportunk mellett előállhat egy olyan aktívum, amely 300 milliót tesz ki. Hogy 300 milliós aktívumot tudjunk a kereskedelmi mérlegben produkálni, ahhoz egy 500 milliós kereskedelmi mérlegnél legalább 200 millió áruimportra van szükségünk, ami pedig 500 milliós exportnál lehetetlenség. Lehetetlenség^ elgondolni azt, hogy egy 200 millióra leszorított áruimporttal igyekezaünk ezt az 500 milliót elérni. Hogyan méltóztatik ezt elképzelni? Hiszen csak a nyersanyagszükséglet, a nyersanyagimport szükséglete ennek az országnak legalább 200 millió évente. (Magyar Pál: Sokkal több! A számok tévesek, de lényegében helyes, amit méltóztatik mondani!) Hogy 500 milliós áruexportot tudjunk elérni, ahhoz mindent összeszámítva, legalább is 400 millió importra van szükségünk, ilyenformán csak egy százmilliós aktívum állhat elő. Olyan bölcset és bűvészt nem teremtett a világ, aki 100 millióból 300 milliót tud kifizetni. (Gaal Gaston: A konzekvenciák

1

?) Nincs más, mint hogy a külföldi hitelezők lássák be azt, hogy nem lehet 7—8%-kai prolongálni azokat a rövidlejáratú hiteleket, amelyeket 4—5%-ért kaptunk. (Gaal Gaston: Es ha nem látják bei) A 300 milliós transzferálásL kötelezettséget le kell szállítani évi 100—150 millióra, mert nem lehet ettől az országtól megkövetelni azt, hogy búzára átszámítva (Gaal Gaston: Olyan bolond hitelezőt még nem láttam, aki magától leszállította követelését! — Jánossy Gábor: Kényszeríteni lehet!) háromnégyszeresét fizesse annak, amire annakidején, amikor a kölcsönt kontraháltuk, kötelezve voltunk. Akkor a búza ára 28—30 nengő volt, ami ma leesett 8—10 pengőre. Egyáltalán nagyon könnyű azt a tanácsot adni ennek az országnak: importáljon kevesebbet és exportáljon többet, hiszen kétségtelen, hogy a devizazárlat a fogyasztás csökkentésével jár. (Gaal Gaston: Aminek az árát megint mi, gazdák fizetjük meg!) Javuló gazdasági viszonyokat csak tervszerű és normális gazdasági állapotok mellett képzelhetünk el. (Propper Sándor: Es egészséges politikai rendszer mellett, demokratikus parlamenttel!) A helyzetünket megnehezíti az a körülmény, hogy ez a szanálási bizottság az ő körútja során valószínűleg el fog menni Romániába, ott is ezt a tanácsot adja, ugyanezt a tanácsot adja majd Ausztriának is. aminthogy 1924-ben, Ausztria első szanálásakor ez a bizottság volt az, — talán nem ezekkel a férfiakkal — amely Ausztriának azt tanácsolta, hogy igyekezzék mezőgazdasági termelésére és mezőgazdasági exportjára ráfeküdni. (Magyar Pál: Nálunk pedig, hogy a malomipart fejleszszük!) Ennek eredményeképpen úgy Ausztriában, mint Csehországban olyan agrárpolitika kapott lábra, amelynek nagy része van a mi gazdasági válságunk előidézésében. (Gaal Gaston: Legjobb, ha devizaipart fogunk csinálni!) Egyáltalán, én úgy látom, hogy a népszövetségi bizottság jelentésében kevés szó esik a mezőgazdasági helyzetről, pedig a mezőgazdaság helyzetének megjavítása és a mezőgazdasági export fokozása nélkül nem tudjuk teljesíteni azokat a feltételeket, amelyeket a nép-