Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. közvélemény múló, pillanatnyi hangulatától. (Rassay Károly: Ezt önök tíz év óta megtet-; ték! Tíz év óta függetlenítették magukat a; közvéleménytől! — Propper Sándor: Megfordítva: kapcsolódni kell a közvéleményhez! —•;' Buchinger Manó: Az a baj, hogy légüres térben mozognak!) Nem lehet igazságos ítéletet hosni, ha a ma igazságával mérjük a tegnap igazságát. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalok.) Ami jog t volt valaha, az ma jogtalanság, ami igazság volt, az ma igazságtalanság, vagy fordítva. Aki tárgyilagos és igazságos bíró; akar lenni, annak elsősorban bele kell helyezkednie annak a politikai múltnak és korszaknak lelki, erkölcsi, politikai világába, gazdasági és pénzügyi viszonyaiba, amely korszakot meg akar ítélni, és nem egyoldalúan csak a passzívákat, csak a terheket, csak a hátrányokat, csak a hibákat látni, hanem ha igazságos ítéletet akarunk hozni, méltóztassanak az aktívákat, az előnyöket, az alkotásokat is mérlegelni. {Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Halljuk az aktívákat! — Rassay Károly: Bízza a nemzetre, az hozzon ítéletet!) Az aktívákat — mivel nincs elég időm — csak annyival intézhetem el, hogy az elmúlt tízéves politikai, korszakban olyan kulturális és, szociális haladást teremtettünk, melyet azelőtt Ötven évig sem s amely szükséges volt s megfelelt egy letiport nemzet újjáíébredésének, újraépítésének, alkotási lázának, megnövekedett igényeinek és a gazdasági, ipari és kereskedelmi élet talpraállításának. Az elköltött pénzzek mind befolytak a gazdasági élet vérkeringésébe, ezek talpraállították, sajnos, csak átmenetileg a kereskedelmet, a mezőgazdaságot és az ipart (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon) és ^.-eiek az alkotások!, mint nemzeti vagyon ma is megvannak. Egy fillér sem folyt el jogtalanul senkinek a kezén. (Úgy van! Ügy van a jobboldalon, — Fábián Rélü: Az egész kisipart és kaskereskedelmet tönkretették. — Magyar Pál: Jobb ügyész, mint védő. — Szeder Ferenc: Ügyésznek is rossz volt! — Fábián Béla: A szövetkezeteket felvirágoztatták!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Váry Albert: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. (Helyeslés.) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadja. (Rassay Károly: A múlt kormány védelmére két óra sem elég! — Jánossy Gáb r: Az igazságot védi, sem a kormányt. — Propper Sándor: A másik negyedórában talán több szerencséje lesz!) Váry Albert: Ha a tárgyilagos igazság szemüvegén át akarjuk megbírálni a lemondott kormány politikai ténykedését, lehetetlen cl nem ismerni, hogy úgy külpolitikai, mint belpolitikai téren maradandó sikereket és eredményeket ért el. (Propper Sándor: Hol az aktívum? Miben?) Nem akarom a külpolitikai sikereket itt felsorolni. Aki akarja, tudja, aki nem akarja, én nem győzhetem meg- az ellenkezőjéről. Én hivatkozom a legnagyobb élő magyarra, gróf Apponyi Albertnek a napokban tett nyilatkozatára, (Éljenzés a jobboldalon. — Nagy zaj a baloldalon. — Propper Sándor: Ha a választójogot követeli, akkor nem éljeneznek!) amely szerint a Bethlen-kormány politikáját helyesnek és az, adott viszonyok között eredményesnek ítéli. (Szeder Ferenc: Azt is mondotta: világ-csúfja a mi választójogunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Most a külpolitikáról beszélek. (Szeder Ferenc: De sok mindent mondott már és de sokat lehetne citálni!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. U. ülése 1931 november 11-én, szerdán. 85 Elnök: Szeder képviselő úr is épp eleget mondott már. (Derültség.) Váry Albert: A hatalmas olasz nemzetnek erkölcsi és politikai barátsága nekünk olyan védelmet nyújtott, amely nélkül számításba kellett volna vennünk a múltban bizonyos külső veszélyeket, úgyhogy én kénytelen vagyok megállapítani az ellenzék ellenkező felfogásával szemben is, hogy külpolitikánk feltétlenül eredményes és sikeres volt az adott helyzetben és az adott körülmények között. (Fábián Béla: Visszaszerezte az országot?) Azok, akik nagyon szívesen felejtenek el bizonyos dolgokat, legyenek szívesek emlékezni a belpolitikában arra, hogy micsoda politikai önmegtartóztatás és művészet kellet ahhoz, hogy a jogrendet helyreállítsuk (Rassay Károly: Mi küzdöttünk érte önökkel szemben.) és a szélsőségeket levezethessük. (Rassay Károly: Ott támogatták! Ezt talán nem lehet letagadni! — Zaj. — Elnök csenget.) A jogrend helyreállításáért és a szélsőségek leküzdéséért az egész nemzet küzdött, mert azok a szélsőségek a nemzet mentalitásával ellenkeztek. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Különítmények! Györki Imre: «Vannak különítményeim» — ezt Bethlen István mondotta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rassay Károly: Ez a tolakodó múlt, mikor még a tényeket is meghazudtolják.) Csendet kérek, Rassay képviselő úr! Váry Albert: En teljesen objektív akarok maradni, amennyire ezen az oldalon az önök véleménye szerint ez lehetséges. Amikor elsősorban az ország érdekét nézem és mérlegelem, kijelentéseimnél nem tudom, hol hamisítottam meg bármely tényt. (Rassay Károly: Mert a jogrendért mi küzdöttünk és nem önök. — Nagy zaj a jobboldalon.) Önök küzdöttek, de gróf Bethlen István megcsinálta. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) A hatalom gróf Bethlen Istvánnál volt, ő teremtette meg a jogrendet. (Meskó Zoltán: Azt nem lehet elvitatni, hogy Bethlen csinálta meg a jogrendet! — Tankovits János: Lapokban és szóval izgattak. — Bródy Ernő: Aludjék tovább, mester! — Tankovits János: Aludjék maga, tudós!) Semmi okunk sincs hát, hogy az előző kormány külpolitikáját s belpolitikáját megtagadjuk, a gazdasági és pénzügyi politika pedig a viszonyok kényszere folytán úgyis megváltozik. Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy ezektől a személyeskedésektől minden oldalról tartózkodjanak, mert ez a tárgyalás komolyságával nem egyezik meg. (Jánossy Gábor: Es árt az egészségnek! — Zaj.) Csendet kérek! Váry Albert: Ebben az esztendőben a természet mostohasága és a világgazdasági válság vihara gázolt rajtunk keresztül. A gazda vetését, termését, reményeit elsorvasztotta a fagy és az aszály. (Györki Imre: Levágták az egységes sáskát!) Mindazt az eredményt és alkotást, amely 12 év megfeszített munkájának eredménye, döngeti és veszélyezteti a világgazdasági válság. De vájjon kinek jut eszébe az, hogy mert a fagy és az aszály elvitte a gazda termését, azért a szorgalmas gazdát tegye felelőssé, aki vetett, aki termelt, aki reményteljesen nézett munkája r eredménye felé, aki munkát, verejtéket és pénzt áldozott az eredményért? Vájjon lehet-e az igazságos eljárás, az, amely a lemondott kormányt azért, mert alkotásait megreszketteti és veszéllyel fenyegeti a rajtunk és az egész vilá14