Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

86 Az országgyűlés képviselőházának . gon keresztülvonuló világgazdasági válság, felelőssé teszi, mert teremtett, alkotott s bízott a magyar jövőben*? Nem igazságos bírálat és kritika ez, nem is a nemzet érdekében való. Sajnos, az ellenzéknek meglehet r az a szomorú elégtétele, hogy igenis, gazdasági és pénzügyi politikánk megváltozik, megváltozik a munkakényszernek következményeképpen, amelyet a megváltozott viszonyok reánk parancsolnak. (Rassay Károly: Csinálnák tovább is, de gyámság alá helyezték az egész országot!) Komoly és nehéz napok következnek. A mindennapi megélhetés, a mindennapi kenyér fenyegető problémái merednek felénk. Azt az erélyt, amelyet itt a multak hibáinak feltárásánál és bírálatánál tanúsítunk, fordítsuk a mindennapi élet feladatainak megoldására. (Helyeslés a jobboldalon.) Addig, amíg a mindennapi lét kérdései meg nincsenek oldva, felejtsük el mindazt, ami ellentét van köztünk. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ohó! Ohó! — Fábián Béla: Felejtsük el,, de kezdjünk egy új rezsimet! Azonban úgy felejteni, hogy folytassuk a multat, nem lehet.) Közeledjünk egymáshoz s lássuk be, hogy mi ezekben a nehéz napokban mindnyájan szegény, szerencsétlen, szenvedő, vergődő magyarok vagyunk, kik az életünkért küzdünk. (Rassay Károly: Pláne önök a politikai életükért!) Nem a politikai életünkért. (Rassay Károly: Azért küzdenek!) Sajnálom, hogy így méltóztatik megítélni (Rassay Károly: En öntől tíz éven keresztül^többet vártam volna!) és nem méltóztatik átérezni azt a felelősséget, amelyben mindnyájan vagyunk. Ne harcoljunk egy más ellen... (Bessenyey Zénó közbeszól. — Rassay Károly: A modern kor pretoriánusaira szükség van, azt tudom! — Bessenyey Zénó: Nagyon kedves!) Ne harcoljunk akkor egymás ellen, amikor tulajdoniképpen az egész világgal harcban vagyunk. Fogjunk össze. (Fábián Béla: Hogyan fogjunk össze? Maradjon minden, ahogy volt?) Szálljunk küzdelembe azzal a kegyetlen végzettel, amely 11 esztendővel ezelőtt^ megfosztotta hazánkat ezeréves határaitól és mert élni mertünk, mert élve maradtunk, most gazdasági nyomorúságba taszítva, meg akarja fojtani ezeréves nemzeti létünket. Ilyen komoly és nehéz pillanatban kell, hogy mi magyarok egymásra^ találjunk. (Szeder Ferenc: Es folytassuk tovább a multat!) A miniszterelnöki jelentést tudomásul veszem s elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársamnak és barátomnak beszédét nagy figyelemmel hallgattam és az első impresszióm az, hogy köz vádlói tisztében rám sokkal meggyőzőbb hatást gyakorolt, mint ma közvédői tisztében. A t. előttem szólott képviselő úr beszédének lényege az, amit koncedálok, hogy itt egy súlyos gazdasági válság van, (Dinnyés Lajos: Az is!) ellenben nem veszi számba azt és nem óhajtja tudomásul venni, hogy ennek ia gazdasági válságnak a mélyén végzetes politikai válság vergődik. (Dinnyés Lajos: Ügy van! Még súlyosabb!) Ez az a pont, amely a t. képviselőtársam fejtegetésétől és konzekvenciáitól teljesen elválaszt. Engedje meg t képviselőtársam, hogy egy kérdést intézzek hozzá: mi lett volna a sorsa . ülése 1931 november 11-én, szerdán. annak a diktatórikus felhatalmazási javaslatnak, amelynek alapján ez a mai kormány itt az ország ügyeit vezeti, ha a Bethlen-kormány gazdálkodásának titkai, amelyekről a t. képviselőtársam, mint a túloldalnak egyik vezető tagja, éppoly kevéssé tudott, mint én, az ellenzéknek egyik legszerényebb tagja, ha tehát a Bethlen-kormány alkotmányos kötelességével élve, nem egy e célra konstruált alkotmányellenes bizottságban, a 33-as bizottságban, hanem itt e Házban vonja meg tízéves gazdasági politikájának igazi mérlegét? Vájjon t. képviselőtársam megadta volna-e ezt a diktatórikus felhatalmazást mindannak a tudatában, amit négyhónapi küzdelem után részletenként állapítottak meg a 33-as bizottságban? Vájjon megadta volna-e t. képviselőtársam ezt a diktatórikus felhatalmazást, ha mindazt tudja, amiről a népszövetségi jelentés beszámol, amely jelentésnél tragikusabb írás, tragikusabb okmány a trianoni békeszerződés óta nem került a magyar nyilvánosság elé? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha a 6-os bizottság jelentését és a 33-as bizottság tárgyalásainak jegyzőkönyveit mind előre tudja a t. túloldal, vájjon megadta volna-e ennek a kormánynak ezt a diktatórikus felhatalmazást, amely őket újból az ország urává tette? Emlékeztetem a t. képviselőtársamat arra a Kossuth-i mondásra, hogy az a kormányzat, melynek keze.a nemzet zsebében, az uralkodik azon a nemzeten. Ennek az új kormányzatnak volt egy pillanata, amikor valóban úgy éreztük, hogy a politikai válság valamelyest enyhülni fog. A kormány bemutatkozása után, Eáérlegek'én az országnak valóban katasztrofális helyzetét, ;— nem túlozott a t. képviselőtársam az ország helyzetének jellemzésénél — bizonyos mértékig,^ készek voltunk honorálni az új miniszterelnök úr jószán dekát és kissé — azt hiszem — túierősen hangsúlyozott tisztességét és becsületességét. Azért mondom, hogy túlér ősén hangsúlyozott, mert először magától értetődőnek tartom, hogy Magyarország miniszterelnöke feddhetetlen, tisztességes; becsületes, önzetlen férfiú legyen. (Jánossy Gábor: Ez minden magyar emberre áll. — Fábián Béla: Akkor nincs szükség fegyházra!) másodszor a múltra bizonyos árnyékot von az, ha a? utódnak emberi és államférfiúi tulajdonságai közül az ország felé leginkább az etikai tisztessége, puritanizmusa, önzetlensége és becsületessége csendül ki. (Jánossy Gábor: Az megvolt a múltban is és meg kell lennie mindig.) T. Képviselőház! Fájdalommal állapítom meg, — őszinte fájdalommal — mert a miniszterelnök úrhoz a tizenkét év előtti idők közös szenvedéseinek és közös eszményeinek elmúlhatatlan kötelékei fűztek, hogy az a morális megújhodási folyamat, amit az ő személye jelentett a magyar politikában, megállott s az első erkölcsi injekciók hatása is elpárolgott. A t. miniszterelnök úr érzi és hallja az, árvíz dübörgését, de ahelyett, hogy gátakat emelne, légüres térben pepecsel... (Bródy Ernő: Úgy van s a zsebrákok tovább akarnak rabolni.) Elnök: Bródy képviselő úr maradjon csendben! Lázár Miklós: A t. miniszterelnök úr az árvíz vegyi összetételét vizsgálja, ahelyett, hogy gátak emeléséről gondolkoznék. A t. miniszterelnök úrnak talán a legszimpatikusabb kijelentése volt bemutatkozó parlamenti beszédében, amikor azt mondotta: mindent elkövet, hogy éhező ember ne legyen az országban, öt hónap múlt el. Kérdem a miniszterelnök urat: mit tett ebben a sorsdöntő