Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

82 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. Sándor Pál: De hogyan lehet ezekre a bizottsági jelentésekre olyan nagy súlyt vetni» amikor ma tudjuk, hogv nem milliárdos budget-t, de azt a 800 milliós budget-t sem bírjuk el, amit az internacionális bizottság ebben a jelentésben említi (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Képtelenség. Tessék csak azt venni: Smith Jeremiás 460 millióban állapította meg a legnagyobb megterhelés! képességet, mi ezt feldolgoztuk egymilliárdra. (Ügy van! Ügy van! balfelől — Gr. Hunyadi Ferenc: Akkor még jó volt a búza ára!) Nagyon jó hogy a képviselő úr emlékezett rá. Itt ebben a Házban kinevettek engem, azt hiszem, 1927-ben, amikor 36 és 40 pengős búzaárakat értünk el

% Gróf Hoyos nekem közbekiáltott, amikor én azt állítottam, hogy a búza a magas árak folytán a bor útjára fog terelődni, hogy ugyanolyan rettenetes helyzetbe kerülünk a búzával, mint a borral kerültünk. Itt kifejtettem f ezt és elmondottam a kanzaszi, argentínai és másutt észlelhető erőlködéseket, 'i traktortársaság erőlködéseit. Mindezt megmondottuk t. képviselőtársaim, de (Gr. Hunyady Ferenc felé) ön is akkor a kormány padjain ült, t. képviselőtársam. (Derültség a jobboldalon.) Önnek nines^ joga ebben a dologban nekem szemrehányásokat tenni. (Derültség.) En csak konstatálom ezt. Én nem voltam a kormány padjain, én itt igen erős harcot vívtam társaimmal együtt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.)_ És nem, titkolom el önök előtt, (Zaj. —- Halljuk! Halljuk!) hogy én június első napjaiban a legutóbbi budget tárgyalása alkalmával nem akartam itt felszólalni, mert féltettem a kölcsönt, amely kilátásba volt helyezve és így memorandumban fordultam Wekerle miniszter úrhoz és Bethlen miniszterelnök úrhoz, (Bródy Ernő: Mikor?) — június első napjaiban — nem szólaltam fel, mondom, hogy egy memorandumban kifejtettem, hogy a miniszterelnök úr nem fog belebukni külpolitikai kérdésekbe, hanem meg fog bukni az-ország romjain és kijelentettem, hogy az ország csődben van. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez megtörtént, de azóta sem nyilatkoztam egyetlenegyszer sem intervjúban, sem más formában, mert én ott beszélek, ahol azt gondolom, hogy használhatok. Már pedig semmi célja nincs annak, hogy én rekriminációkat vágjak az emberek fejéhez, a nélkül, hogy az ország hasznára lehetnék. Hallgattam tehát, ma azonban a hallgatásnak vége. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ma az ország olyan helyzeten van, amikor minden egyes magyar embernek meg kell mondania pártkülönbség nélkül, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hogy akar-e régi, dacos magyar lenni, akarja-e megmenteni ezt az országot, igen vagy nem. Itt most nem az határoz, hogy ki akar hű lenni gróf Bethlen Istvánhoz, itt az határoz, hogy álljunk össze mindannyian úgy, ahogyan vagyunk, mert a pártkeretek ma luxust képeznek. Álljunk össze mindannyian... (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől. — Kun Béla: Titkos választójogot és új választásokat! — Rassay Károly: Nem a bűnös múlt alapján! — Nagy zaj. — Az elnöki villamoscsengő "megszólal. — Bessenyei Zénó: Mi az a bűnös múlt! — Rassay Károly: Az, amit csináltak! — Bessenyei Zénó; Mi bűnös múlt? —• Rassay Károly: Az a gazdálkodás... — Állandó nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Tessék a választójog terén is így haladni! — Buchinger Manó: Lélekharang! — Nagy zaj.) Képviselő urak, ha nem maradnak csendben, névszerint fogom megnevezni a képviselő urakat s ha nem maradnak csendben továbbra sem, az illetőket a mentelmi bizottsághoz fogom utasítani. A képviselő urak lehetetlenné teszik a nyugodt tárgyalást. Sándor Pál: A 33-as bizottság azonkívül igen mélyremenő hibákat követett el, amelyeket én interpelláció alakjában ide fogok hozni. Amit a kamattal tett, meggondolás nélkül tette, mert elgondolhatta volna, hogy amikor a Nemzeti Banknak a kamatlábja 8%, akkor nem lehet vidéken 12%-kal számolni. Le kellett volna szorítania a Nemzeti Bank kamatlábát, amely magas kamatlábnak semmi célja sincs. (Édes Antal: De 20% sem lehet í) A magas kamatláb akkor indokolt, amikor ani az aranyat nem akarjuk kiengedni az országból. Nálunk azonban erre tilalom van, mire való tehát ez a magas kamatláb? Továbbmegyek. Éppen így vagyunk a végrehajtások tekintetében is. Elmondok errevonatkozólag egy esetet. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Egy grófi uradalomban végrehajtásnak kellett volna lenni. 26 Thonet-széket ós egy közönséges rézkarcot kellett volna licitálni. n A becslés volt 1 pengő egy székért ós 20 pengő a karcért. A jegyző kiállított egy bizonyítványt, hogy a szék 150 pengőt ért és a karc 600 pengőt. Azt hiszik, hogy ezzel segítenek önök a gazdákon? Hiszen a gazda ma 50 pengő hitelt sem kap vidéken! (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A kereskedelem nem követel moratóriu mot mert az rettenetes eszköz. De hogyan lehet részleges moratóriumot adni egészséges fejjel? A paraszt kapta az árut a kereskedőtől, a kereskedő kapta a pénzt a vidéki pénzintézettől, az a pestitől kapta a pénzt, a pesti ment a Nemzeti Bankba. Ha nem fizetnek a kereskedőnek, ha ezt meggátolja a kormány, jakkor hogyan akarja, hogy ebben a láncban végig rendes viszonyok legyenek? Ez az, amit a német így mond: barer Unsinn, t. miniszterelnök úr. Ilyen dolgokat csak azért csinálhatnak, mert az illető szaktestületek véleményét nem kérdezik meg. Ilyen dolgokat csinálni semmi körülmények között sem szabad, mert ezzel egyszerűen lehetetlenné tették azt, hogy bárki hitelt kapjon. Ma volt nálam egy úr, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) akinek három háza ós 600 hold földje van, és kért tőlem kölcsön 5000 pengőt. Képtelenség valakitől 5000 pengő kölcsönt kapni! Bocsánatot kérek, ha ilyen viszonyok vannak, ilyen rendelkezésekkel, amelyek Hübele Balázs módjára gyorsan intéztetnek el, osak az ország kárária lehet szolgálni. Erre a kérdésre különben vissza fogok még térni interpelláció alakjában. Nem akarok hosszas lenni, tudom, hogy nincs sok időm. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) De még meg kell mondanom egyetlenegy dolgot. Három társammal együtt voltunk Lovedaynál, amikor információkat kért tőlünk, ott volt a Kereskedelmi Csarnok elnöke, a Baross Szövetség elnöke, a Gremium elnöke és én, az Omke. elnöke. Hozzám azt a kérdést intézte: t. uram, biztosra veszi, hogy azok az adók, amelyeket a 33-as bizottságban elhatároztak, be fognák folyni? — Erre ezt mondtam: Kérem, én biztosra veszem, mert a házak állanak és a jövedelmek is, amelyek vannak, állanak. De ha nem folynának be, akkor a magyar kormánynak és a magyar törvényhozásnak mindenkor lesz még eszköze arra, hogy ezt más úton magának megszerezze. E nélkül a budget-t nem féltem. De t. uram, engedje meg, hogy én, aki gróf Bethlen Istvánnal ^mindig élesen szembenálltam gazdasági kérdésekben, önnek is megmondjam az igazat. Ön nemcsak a mi érdekünkben van itt, hanem itt van a mi hitelezőink érdekéhen is. Figyelmeztetem önt, hogyha nem