Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. adják meg nekünk a módot arra, hogy mi tény­leg fizethessünk, — mert fizetni akarunk — akkor mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy fizethessünk, fizetésképtelenek leszünk, az ország rengeteget fog szenvedni, de fenn fog állani, mert oly ország, mint Magyarország, nem mehet tönkre. Ha azonban önök nem segí­tenek rajtunk, akkor önök el fogják veszíteni az önök kölcsönének utolsó centime-ját is. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Ezt megmond­tam neki szenitől-szembe. Ez az, t. uraim, amire nekünk súlyt kell fektetnünk. Ők elzárnak min­ket vámokkal, lehetetlenné teszik, hogy áruin­kat értékesíthessük és akkor követelnek tőlünk évente 300 milliót. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon és a középen.) 300 milliót adtak ne­künk, amint az államoknak szokták, uzsora­kamat mellett. A mai viszonyok között fenn lehet tartani ezeket a kamatokat 1 ! (Jánossy Gábor: Shylock-kölesön!) T. Képviselőház! Ezek azok a dolgok, ame­lyekben nekünk össze kell állnunk s amelyeket nekünk együttesen kell megcsinálnunk. (Élénk helyeslés.) Ne akarjon ma senki népszerűséget ebben az országban; a népszerűség arra való, hogy odadobják a mérlegre abban a pillanat­ban, amikor az országnak arra szüksége van. (Ügy van! a baloldalon.) Mit akarnak különösen önök, t. kormánypártiak? Ha nem számítanak ismét erőszakos választásokra, akkor nem ma­rad itt önökből senki. (Ügy van! a baloldalon.) Egészen bátran megtehetik tehát az ország iránti kötelességüket velünk együttesen. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Titkos választójogot!) Higyjék el, t. uraim, a fele an­nak, amit mi az ország szerencsétlenségének látunk, a mi hibánkból, a mi gyengeségünkből, a mi férfiatlanságunkból ered. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ébredjen fel a magyar nemzet, ébredjünk fel mindnyájan. Érdemesek, gentleman-ek ülnek itt, ébredjünk fel és mentsük meg az országot. (Hosszan­tartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélső­baloldalon. — Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Megnyug­vással vettem tudomásul Sándor Pál igen t. képviselőtársam beszéde elején azt a megálla­pítását, hogy a ránk zúdult bajok okai közül a világgazdasági jelenségeket sem lehet a kal­kulációból kihagyni. Ugyancsak köszönettel vettem tudomásul beszéde elején tett azokat a kijelentéseit, amelyek gróf Bethlen István volt miniszterelnöknek kivételes^ politikai és állam­férfiúi nagyságát elismerték. Mindennek elle­nére kénytelen vagyok megállapítani, hogy az az egyoldalú beállítás, amellyel ő a lemondott kormány politikáját s kormányzati tevékeny­ségét bírálta, nem felelt meg a tárgyilagos igazságosság követelményeinek, de jelen súlyos helyzetünkben nem szolgálja az ország érde­keit sem. A komoly bajok megvannak, hiba, és nem áll érdekünkben, ha ezeket a bajokat egy­oldalú beállítással mi magunk túlozzuk, mert hiszen így mi magunk keltjük fel a közvéle­ményben sorsunk iránt bizonyos^ bizonytalan­ság és reménytelenség érzetét. Márpedig akár­mekkorák is a bajok, mindenesetre elsősorban mitőlünk magunktól függ, hogy helyzetünket pesszimista felfogással ne rosszabbítsuk.^ Külö­nösen egyoldalúnak s nem az ország érdeké­ben valónak tartom azonban Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak azt a beállítását, hogy tulajdonképpen a bajokért ország-világ színe előtt elsősorban az előző kormányt és kormány­ülése 1931 november 11-én, szerdán. 83 zati politikát teszi felelősssé. Ezzel, ha jó­hiszeműleg is, kétségtelenül elhomályosítja és mintegy másodrangú tényezővé degradálja a mi bajaink és nyomorúságunk igazi alapokát és^ minden nyomorúságunk forrását. (Magyar Pál: Aláhúzta erősen!) Aláhúzta, de nem he­lyezte első helyre és én kénytelen vagyok első helyre helyezni. (Magyar Pál: Impresszió dolga!) Ö másodrangú tényezőnek tüntette föl: a kegyetlen trianoni békeparancsot, az ön­kényes békeszerződések által megbontott gazda­sági rendet, az államok _ elzárkózó, elhibázott és önző gazdasági politikáját, a világgazdasági válságot, a drága kölcsönöket és hiteleket, a terményárak, gabonaárak, most, sajnos, még az állatárak és így a nemzeti jövedelem katasztrofális zuhanását (Jánossy Gábor: Ügy van!) és a kilátásba helyezett hosszúlejáratú kölcsön elmaradását. Pedig mindezek alapokai a mi bajainknak. (Gaal Gaston: Elég kölcsönt kaptunk!) Mert az igazság az, hogy úgy a bajok for­rása, keletkezése, fejlődése és egész felidézése, mint, sajnos, ezekneka bajoknak hathatós or­voslása, legalább is lényegében és főbb vonat­kozásaiban, hatalmi körünkön kívül esett és esik és elsősorban nemzetközi politikai és gaz­dasági területen keresendő. Ezt a megállapítást kötelességünk hangsúlyozni az igazság és az ország érdekében. E ténymegállapítás után fog­lalkozhatunk csak (Szeder Ferenc: A jelenté­sek is mondanak valamit! — Györki Imre: Ez kibújás a felelősség alól! — Esztergályos Já­nos: Itt van a viharharang, azért mer ilyen nagyokat mondani! — Patacsi Dénes: Mi vé­gighallgattuk Sándor Pált, hallgassák meg őt is, ha tisztesség van bennük! — Zaj.) azokkal a kérdéses tévedésekkel és hibákkal, amelyek­nek a Bethlen-kormány a gazdasági és pénz­ügyi élet területén a megbontott s összekuszált, a^ világgazdasági helyzet föl nem ismerése, félreismerése, vagy váratlan eseményei, s kü­lönösen az elmaradt kölcsön folytán áldozatul esett. (Rassay Károly: Szóval a kölcsönnel még fél évig lehetett volna bolondítani az orszá­got! Ez az igazság!) Ebben a tévedésben és hibában azonban osztozik a Bethlen-kormány­nyal a külföldnek csaknem valamennyi kor­mánya. (Buchinger Manó: A választások előtt miket mondtak?) Éppen ezért, ha a t- túloldal a politikai nyugalom, a politikai béke és a politikai megértés érdekében... (SzederFerenc: A választásokon kellett volna politikai béké­ről és megértésről beszélni! — Propper Sándor: Statáriummal, akasztófával! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, (Ka­bék Lajos: Elkéstek a békével!) Váry Albert: Ha az ellenzék egyik igen kiváló vezére a politikai megértés érdekében nem tartja kívánatosnak a politikai miult tola­kodó jelentkezését, (Felkiáltások a szélsőbalol­dalon; Azt elhisszük!) -úgy mi a többség, az ország érdekében arra kérjük a t. túloldaH, hoigy a tisztelt túloldal se használja ki párt­politikai érdekből azokat a súlyos bajokat, amelyek közé kerültünk. (Rassay Károly: Es mit fog ön konzekvenciaképpen levonni? — Esztergályos János: Közben mindent elpusztí­tottak, vagyont, mindent!) Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő ura­kat rendre és csendre inteni. Váry Albert: Megkívánhatjuk ezt annál is inkább, mert hiszen politikai válság nine«, csak gazdasági és pénzügyi válság. (Felkiáltások bal felől: Ez a baj!) Nincs politikai válság, mert a miniszterelnök úr legutóbbi parlamenti

Next

/
Oldalképek
Tartalom