Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-19
Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. 81 Ez talán Bethlen István mentségére szolgál, kölcsönre azonban nem szabad bazírozni mindent, a Loch aus Loch zu elvére nem szabad helyezkedni. Tudhatta «azt Bethlen István gróf kormánya, hogy egy kölcsönt, amelyet fölvettünk, valamikor vissza is kell fizetni. Ez az egész szisztéma oda kellett hogy vezessen, aholmost vagyunk. Mi történt? Itt van az új kormány és az új kormány kérte az országnak gyámság alá való helyezését. Tényleg gyámság alá vagyunk helyezve, de egészen másképpen, mint 1924-ben. Ha megnézzük a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentéseit s ha valaki azokat elolvassa, — sajnálom, hogy nincsen időm róla megfelelő keretben beszélni — akkor látja az óriási különbséget, amely az 1924-es és 1930-as bizottsági jelentések között van, látja azokat a borzasztó nagy ellentéteket, amelyeket ez a két bizottság egymás ellen kijátszott. 1924-ben azt mondották például, hogy nekünk a bevitelt szabaddá kell tennünk s a kivitelt is szabaddá kell tenni; a devizakorlátozásokat nem szabad megcsinálnunk és most ez a bizottság éppen az ellenkezőjét mondja. Felhozhatnék még egészen más témákat is erről a kérdésről, sajnos, nekem hiányzik az időm, talán egyik társam lesz szíves elmondani, de mondom, a gyámság alá helyezés az, amit ez a jelentés jelent. Különös az is, amit Bethlen István gróf csinált, amikor azzal dicsekedett, hogy rendben adja át utódjának az egészet és még 5 millió fontos kölcsönt is ad a kezébe. Szégyenletes dolog, ha meggondolom, hogy Magyarországnak hosszú időn át kunyerálnia kellett 100 millió pengő kölesönért, amikor nekünk egymilliárd megtakarításunk volt tíz év alatt és ha azt tezauráltuk volna, az ország javára írhattuk volna. Ezek az okai annak, hogy az ország lakosai az egész vonalon koldusbotra . j utottak. Nem tudom, hogyan tudnak önök álmot találni, látva az ország helyzetét, azt az irtózatos helyzetet, amikor majdnem csupa koldus járkál gonddal terhelten ebben az országban. Hogy nem félnek attól, hogy elveszik alóluk a gyékényt és más viszonyok kerülnek ebben a rettenetes helyzetben felszínre? Hiszen még mindig volt felesleges miniszterünk, de most igazán szükséges volna, hogy ebbe az itt üresen álló miniszteri fotelbe beültessük a százszor megnyomorított polgárok miniszterét, mert az egész országban alig van ember, aki támogatásra nem szorul. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után lehet-e megállapítani azt, hogy voltaképpen mi a kötelességünk? A mi kötelességünk tényleg az volna, hogy vád alá helyezzük a volt minisztériumot. Ez volna a mi parlamenti kötelességünk, mert a parlament jogait minden miniszternek respektálnia kell (Ügy van! Ügy van>! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és oly nagy mérvben nem szabad visszaélni azzal a miniszteriális joggal, abban a feltevésben, hogy majd utólag a párt helyeselni fogja a kiadásokat. Megtegyük-e, tűrhetjük-e, hogy majd a szociáldemokartapárt tegyen e tekintetben lépéseket? Mi haszna volna ebből az országnak, hiszen úgyis az a köztudat, hogy r Magyarországon lehetetlenség minisztert elítélni, de ha vád alá helyeznénk is a volt miniszteri iimot és tényleg elítélhetnének egy-két minisztert elzárásra, ugyan mi haszna volna ebből? Ez esetben elsősorban az egész kormánypártot kellene becsukni. (Ügy van! Ügy van! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Olyan nagy kótert nem lehet^ találni! — Hajós Kálmán: Ez az ön véleménye, az enyém egészen más!) Igen, ez az én véleményem; én nem az ön vélményét tolmácsolom, hanem az enyémet, és amit mondok, azt a diárium bizonyítja. (Hajós Kálmán: Azt lehet!) Engedje ezt meg nekem és tessék felszólalni. Nem kell mást tennie, mint elolvasni a naplót. (Hajós Kálmán: Nem komoly dolog így beszélni! — Rassay Károly: Az komoly dolog, amit tíz évig csináltak! Több szerénység illenék odaát! — Bródy Ernő: A költségvetésen kívül azt csináltak, amit akartak! — Zaj.) Elnök: A képviselő urak maradjanak csendben, ne zavarják folytonos közbeszólásaikkal a szónokot. (Zaj.) Sándor Pál: Kérem az elnök urat, tegye lehetővé, hogy azt a pár percet, amely rendelkezésemre áll, kihasználhassam. (Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak kevés idő áll rendelkezésére, engedjék meg, hogy azt a kevés időt felfogása szerint felhasználhassa. (Halljuk! Halljuk!) Sándor Pál: Ha azt akarják, hogy ne fejtsem ki nézetemet, úgy ezt el méltóztatik érni a folytonos közbeszólásokkal. (Zaj. — Elnök csenget.) Ha a diáriumot megnézik, akkor láthatják, hogv az ellenzék az egész vonalon mindent megmondott. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindent kifejtett, nemcsak jósolt, hanem kifejtette az indokokat is, hogy miért nem vezethet jóra, amit tesznek: kifejtette minden tekintetben az indokokat. Az ellenzéknek tehát az egész vonalon igaza van és még sem maradt igaza, mert sokkal nagyobb fantázia kellett volna az ellenzék részéről, hogy elgondolhassa azt, hogy milyen nagy őrült pénzpoesékolás folyt itten. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Arra még a legszélsőbb pártok, még a szocialisták sem gondoltak, hogy ilyen fantasztikus összegeket lehet egy szegény országból kicsiholni. (Bródy Ernő: Parlamenten kívül!) Felolvashatnám beszédeimet, de csak utalok azokra, tessék utánanézni és elolvasni, mi mindent mondtunk mi itt. Hiszen engem egyszer Bethlen gróf goromba embernek nevezett azért, amit én Bud pénzügyminiszternek mondottam. Itt ebben a Házban csakúgy cikáztak a villámok. Teljesen ártalmatlan, színházi villámok voltak ezek és nem valódiak, a dörgés is sak dobpergés volt; önök csinálhatták azt, amit önök akartak. A 33-as bizottság és a 6-os bizottság jelentése? A 6-os bizottság jelentése igazán egy krejzler-jelentés. (Zaj jobbfelől.) Bocsánatot kérek, dicsérem az ő munkájukat, de az egy krejzler-jelentés. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Huszonhárom millió pengős megtakarítással akarják az országot megmenteni? (Zaj. — Haljuk! Halljuk!) A 33-as bizottság egyet legalább megtett, hogy annyira, amenynyire kibogozta, kihozta az igazságot. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Annak a f néhány ellenzéki férfinak, aki feláldozta magát azzal, hogy bement ebbe a bizottságba, sikerült végre megtudnia, — úgy, ahogy, valahogy — hogy voltaképpen hogyan áll ez az ország. (Rassay Károly: Majd ha elolvassák egyszer a gyorsírói jegyzeteket, akkor meglátják, hogy hogyan kellett kiszorítani az igazságot.) Ez legalább érdemes volt... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Ne zavarják folyton a képviselő urak a szónokot. (Bródy Ernő: Nem számít be a zavarás a beszédidőbe!)
