Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1931 november 10-én, kedden. 67 és megnyissa a növő biztosítékainak perspektíváit. De eljött ezzel az idő ahhoz is, hogy minden képviselő átérezze, hogy a magyar sors döntő óráiban állást kell foglalnia, (Zaj. •— Halljuk! Halljuk!) hogy szavát a felelősség érzékeny mérlegére kett vetnie, mert a mandátum cselekvésre szóló megbízás és nem paszszivitásra szóló utasítás. (Ügy van ! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Annál inkább, mert az egész nemzet és minden választókerület külön-külön elvárja most, hogy képviselőjének tájékozottsága és meggyőződése legyen. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezzel a tudattal szólalok fel itt ülő politikai barátaim nevében is a kormány expozéjához és annak kiegészítő részéhez, a pénzügyi bizottság és a 6-os bizottság jelentésének anyagához. A miniszterelnök úr beszédének bevezetésében úgy és ott fűzte a maga tevékenységét az előző kormányhoz, ahol a szolidaritásnak'ez a kevéssé hálás gesztusa a legdiplomatikusabb volt: a külpolitikában. Nagyon természetesnek tartjuk, hogy ő, mint volt külügyminiszter, az előző kormány célkitűzéseivel azonosítja magát ezen az alapon. E mellett azonban új használattal megfényesíteni igyekezett azt a kissé színehagyott frazeológiát, amellyel az elmúlt tíz év rendszerének védői oly sokszor menekültek a volt. kormány külpolitikai érdemei mögé, ha másutt szorított a csizma. Mi nem tagadjuk meg senkitől azokat az érdemeket, amelyek neki kijárnak. Az előző kormánytól sem tagadjuk in eg, de utalni akarunk arra, hogy az ország elszigeteltségének áttörése elsősorban Magyarország geográfiai fekvéséből vezetendő le és hogy ennek az első tényezője a nemzetközi politikának az az élettanig törvénye, hogy egy középeurópai ország a népek érintkező mozgalmában huzamos ideig idegen test nem maradhat. Magyarország földrajzi, fekvése, az a fontos pozíció, amelyet a Duna völgyében a nyugatról keletre vivő országút legfontosabb helyén elfoglal, semmiféle ellenséges indulattal le nem törölhető a térképről. Ez a kulcsa a mindenkori magyar külpolitika várható eredményeinek. De elősegítette a külföld felé való barátságos relációk felvételét az is, hogy Magyarország történelmi tradíciói és érdekösszefüggései megelevenedtek attól a pillanattól kezdve, hogy állami önállóságunkat teljesen visszanyertük. Ilyen évszázados kapcsolat felfrissülése jelentkezik abban, hogy az új Itália vezető géniusza, Mussolini barátságos jobbot nyújtott ^Magyarország felé. Es mert ennek az elismerése eddig csak hivatalos szócsövön át hangzott, szükségesnek tartjuk egyszer innen is megemlíteni, hogy az ország népének minden a nemzeti gondolathoz hű rétege ezt a barátságot valóban nagyra értékeli. (Ügy van! a középen.) örömmel tölt el valamennyiünket a miniszterelnök úrnak az a bejelentése, hogy Franciaország is mindjobban felismeri Magyarország jelentőségét, és hogy ennek jelét a legutóbbi kölcsönben való részvételéből láthatjuk. Bizonyos, hogy ennek a felismerésnek már régebben megvoltak az indítékai, és ez a felismerés bizonyos lendületet fog venni Európa nagyhatalmainak vezető helyeiről elhangzott ama legutóbbi nyilatkozatok folytán, — célzok itt különösen MacDonald és Borah amerikai szenátor nyilatkozatára — amelyek Magyarországra a világ figyelmét ráirányítják. Köszönettel tartozunk úgy MacDonald-nak, mint Borah szenátornak. De amikor ebben az érzésben csatlakozunk a miniszterelnök úr szavaihoz, akkor szabadjon itt felemlítenem egy tervet, hogy milyen mód volna helyes e köszönet nyilvánítására. Mozgalom van ugyanis az országban arra nézve, hogy egymillió aláírással ellátott köszönőiratot küldjünk Amerikába és evvel fejezzük ki az ország háláját. Milyen szép volna, ha ezt a köszönőiratot a Justice for Hungary fedélzetén lehetne átküldeni az óceánon. Hiszen a gép már megvan, pénzbe nem kerül, a pilóta szívesen vállalkozik rá és Magyarországnak nagy érdekej hogy az az első gép, amely az óceánon át először teszi meg odavissza az utat, fedélzetén a világhírnév szárnyaira emelje a magyar köszönet szavát. (Taps a baloldalon és a középen.) Azoknak a költségeknek előteremtése, amelyek ezzel kapcsolatban felmerülnek, még a mostani legsúlyosabb viszonyok közt sem ütközik akadályba. Tovább fűzvén megjegyzéseimet a miniszterelnök úr beszédéhez, nem kételkedik abban senki, hogy a békeszerződések életképtelenné tették ezt az országot. Ebben a beállításban, amely az előző rendszer felelősségét a békeszerződésekkel hozza kapcsolatba, megvan az a szellemes fordulat, hogy aki a felelősséget kezdi érinteni, úgy látszik, mintha a békeszerződések káros hatásaival akarna perbe szállni. Tény, hogy Trianonban a nagyhatalmak hadiszekere elgázolta ezt az országot és minden tagjának izületét levágta, de okos és előrelátó gazdasági politikával az ország gazdasági ereit el lehetett volna kötözni. Sajnos azonban, az elmúlt tíz év alatt uralkodó rendszer az ország gazdasági artériáit, a helyett, hogy elkötözte volna, még inkább megnyitotta. A gazdasági világkrízist is jobban kibírtuk volna, ha okos, takarékos és előrelátó pénzügyi politikánk lett volna. Ez a megállapítás annál súlyosabban esik latba, mert hiszen az előző kormányzatnak tíz év állott rendelkezésére, korlátlan eszközök, korlátlan cselekvési lehetőség és oly stabilitás, amelyre ámulva néztek fel mindenhonnan. Amikor más országokban egyre-másra változtak a kormányok, itt a kormányzat megrendíthetetlen folytonossága látszott, s midőn konstatálnunk kell, hogy ennek a helyzetnek és ezeknek az eszközöknek birtokában az előrelátó, takarékos pénzügyi politika hiányzott, akkor ez bizony árnyékot vet az előző kormány felelősségére. A felelősséget azonban leginkább abban a szellemben keresem és találom meg, amely az eltávozott kormány pénzügyi politikáját vezette. A volt kormány úgy rendezkedett be az állami költségvetésben, hogy az állami költségvetés majdnem számszerű teljességgel elérte Nagy-Magyarország költségvetését. Ez kibírhatatlan terhet rótt az ország adófizető polgárságára. Nagy-Magyarország terheinek összegét Csonka-Magyarország lakossága semmi körülmények között sem tudja viselni. Ezzel azonban akkor kellett volna számot vetni, amikor a költségvetéseket az elmúlt évek folyamán beterjesztették, amikor a költségvetést felduzzasztottak; amikor kitűnő pénzügyi szakférfiak — olyanok, mint Popovics, Teleszky, Czettler és mások — figyelmeztették a volt kormányt a takarékosság hiányára és annak következményeire. Ekkor kellett volna Trianonnal számot vetni, nem pedig egy tízéves kormányzás végén, amikor az ország költségvetése & maga grafikonjában egy hullámvonalat már csinált felfelé és csak azután hanyatlott. Ezt a szellemet mutatja más oldalról az, hogy milyen költségvetési szisztémával dolgoztak. A pénzügyi bizottság megállapítja, hogy (olvassa): «Meg nem felelő költségvetési rendszert használtak, amelyben a beruházási kiadások legnagyobb része a költségvetésen