Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

68 Az országgyűlés képviselőházának 18. ülése 1931 november 10-én, kedden. kívül, az országgyűlés előzetes ellenőrzése nélkül nyert fedezetet.» A pénzügyi bizottság jelentésének sima nyelven ez a megállapítás az ítéletnek igen éles akcentusával bír. De ha valaki a pénzügyi bizottság jelentésén kívül előveszi a zárszámadási jelentést is, akkor ennek a költségvetési rendszernek hiányosságaira önmaga is rá tud jutni, mert a hitelátruházásoknak olyan szövevényével találkozik, amelyben alig lehet eligazodni. A hitelátruházások, a virement-féle sakkjáték olyan arányban folyt a költségvetési rendszer keretén belül, hogy nem csoda, ha a volt kormány pénzügyi szakférfiai sem ismerték ki magukat. Hogy ez a szellem azután mire vezetett, annak illusztrációjaképpen — nem vádképpen — vagyok bátor felolvasni a számvevőszéknek az 1929/30. évről szóló zárszámadási jelentését, amely a 87. oldalon a harmadik bekezdésben a következőket mondja (olvassa): «Az 1897 : XX. te. 31. §-ának az évek közti hitelátruházást tiltó rendelkezésére való tekintettel be kell jelenteni, hogy a budapest-angyalf öldi állami elme- és ideggyógyintézet dologi kiadásaira szolgáló javadalomból eredő 35.000 pengő pénzmaradvány a helyett, hogy az 1928/29. számadási év végén az illető kiadási csekkszámla javára visszafizettetett volna, az 1928/29. számadási évben mint felhasznált összeg, kiadásként számoltatott el, holott csak az 1929/30. számadási évben használtatott fel. (Friedrich István: Mire? — Zaj.) Bejelentést igényel továbbá, hogy ez az összeg nem a szóbanlévő intézet céljaira, hanem a minisztérium székháza részére új bátorok, különböző szőnyegek, függönyök, képek és egyéb leltári tárgyak vásárlására, a minisztériumi régi bútorok javítási költségeire, különböző nyomtatványok és autóalkatrészek, valamint anyagok stb. számláinak kiegyenlítésére vétetett igénybe.» A számszéknek a kritikája pedig errevonatkozólag a következő (olvassa): «Megjegyzi, a legfőbb állami számvevőszák. hogy hasonló eljárásnak a jövőben való mellőzésére a miniszter figyelmét felhívta. Megjegyzi továbbá, hogy e rovat hiteléből 1106 pengő 50 fillér összegű oly kiadás (virágok költségei) Í3> fedeztetett- amelylyel e rovat megtér h élhető nem volt.» Ezt csak illusztrációképpen mondom el. Bizonyára a számszék jelentésének e passzusával kapcsolatban megfelelő intézkedések történtek, bár még ezeknek eredményét eddig nem tudjuk. (Friedrich István: Babérkoszorú!) Tisztelettel kérek egy negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Mennyi meghosszabbítást méltóztatott kérni? Turchányi Egon: Egy negyed órát! Elnök: Méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Turchányi Egon: A tízéves rendszer pénzügyi gazdálkodására a miniszterelnök úr beszédében ^enyhítő körülménynek említette, hogy a volt pénzügyi kormányzat sajnos maga sein látott tisztán. Valóban el kell ismerni ezt. De a felelősséget nem lehet azzal elhárítani a volt kormány pénzügyi gesztiójáról, hogy jeligéül azt tartotta az ország felé való vonatkozásban, hogy vak akar vezetni világtalant. A tízéves rendszer szelleme azonban a legorganikusabban ott bontakozott ki, amikor a felesleges kiadásokat, intézményeket, objektumokat, beruházásokat olyan szervesen illesztette bele az ország életébe, hogy azoknak leválasztása, lebontása szociális nehézségeket vonna maga után. A 6-os bizottság jelentése állapítja meg, hogy szükségtelen és felesleges intézmények állíttattak fel, szükségtelen és felesleges beruházások eszközöltettek, ám még a leghidegvérűbb takarékossági szándék operáló kése is megrezzen, amikor köztük a takarékosság elvének érvényt kíván szerezni, mert a szociális következmények súlyos megrázkódtatást jelentenének. A felelősség kérdését még határozottabban f\ felveti az, hogy az előző kormány nem tartotta szem előtt az 1924 : IV. tcikkhez csatolt II. sz. jegyzőkönyv VII. cikkének tartalmát, amely a következőképpen szól (olvassa): «Ha Magyarország pénzügyi helyzete, — annak utána, hogy a főbiztos működése a VI. cikk 10. pontja értelmében végetért, de mielőtt a fen- 1 tebbi V. cikkben tervbevett kölcsön, a kölcsönnek valamennyi részlete és a vele kapcsolatos valamennyi felszólalás elintézést nyert volna — úgy alakul, hogy a költségvetésnek a II. cikk szerint meghatározott egyensúlya, vagy a kölcsön szolgálatára lekötött zálogok állandó értéke veszélyeztetve lenne, a Tanácsnak jogában áll a jelen jegyzőkönyvben megállapított ellenőrzés teljes rendszerét visszaállítani, beleértve különösen a főbiztosnak és a jegybank mellett működő tanácsadónak a kinevezését mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekel, amelyeket a jelen jegyzőkönyv magában foglal. Ez a visszaállított ellenőrzés mindaddig fenn fog állani, amíg a tanács nem lesz ismét abban a helyzetben, hogy a pénzügyi helyzetet egészségesnek nyilvánítsa.» A szanálási törvénynek e cikkelye szerint mindaddig fenn fog állani, amíg a tanács nem lesz ismét abban a helyzetben, hogy a pénzügyi helyzetet egészségesnek nyilvánítsa. A szanálási törvény e szakasza szerint Magyarországon tehát a kormány pénzügyi gazdálkodása nemcsak egy belföldi pénzügyi problémát involvált, hanem ennek közjogi és nemzetközi jogi vonatkozásai is voltak és kihívta azt a veszélyt, hogy pénzügyi szuverenitásunkat megcsorbítja. Ügy hiszem, a szanálási törvény ezen törvénycikkének szem elől való tévesztése szintén egy ecsetvonás a kormány felelősségének a képében. A miniszterelnök úr továbbá azt mondotta, hogy metódust változtat a pénzügyi politikában. Csatlakozom gróf Zichy János képviselőtársamnak ahhoz a felfogásához, hogy itt nem metódusváltoztatásra, hanem egy egész szellemnek, egy egész rendszernek a megváltoztatására, a vele való szakításra van szükség. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon és a közéven.) A miniszterelnök úr tiszta képet akart adni a mai helyzetről a kibontakozási pro; gramm vázolásával együ'tt. A helyzetről való tiszta képhez azonban feltétlenül odatartozott volna az ország teljesítőképességének megállapítása azon adósságokkal és kötelezettségekkel szemben, amelyek az országot terhelik a külföldi kölcsönök folytán. Ennek a teljesítőképességnek a .megállapítása azért is szükséges, hogy az ország mint becsületes adós tudjon helytállni a küliföKdli hitelezőkkel szeimíben. November elején 25 millió pengő értékű deviza nient ki a külföldre és deceniiber elején viszont 40 millió pengő értékű deviza esedékes. A pénzügyi bizottság jelentése szerint ezermillió pengőt kell kiűzetnünk külföldre e költségvetési évben. A pénzügyi szakértőknek, a parlament számos tagjának az a véleménye, hogy ezeket a külföldi esedékességeket nem fogjuk tudni fizetni, hiába van a legnagyobb fizetési készségünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) És éppen azért, mert becsületes adó-