Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

66 Az országgyűlés képviselőházának . bevételével egy teljesen tárgyilagos bírálat alapján megillethet. Annyi azonban bizonyos, — és ezt talán senki sem fogja kétségbevonni — hogy ISrnszt Sándor személyében a puritanizmus, a takarékosság és a legteljesebb önzetlenség vonult be a volt kormányba, és nem rajta múlott, hogy mi ezen kiváló tulajdonságainak tulajdonképpen csak negatív eredményét észlelhettük (Zaj.) T. Ház! A volt kormányelnök úr jónak látta egyik napról a másikra elhagyni azt a helyet, amelyen őt nemcsak nagy méltóság övezte, hanem egy súlyos felelősség is terhelte. Azok a férfiak, akik helyebe léptek arra a tövises^ útra, amelynek töviseit talán bizonyos mértékben ő is gyarapította financiális gesztiója által, úgy érzem, azzal a meggyőződéssel és szándékkal jöttek ide, hogy szakítva a múlttal, s tekintet nélkül sok jogos érzékenységre, tűzzel-vassal, minden rendelkezésükre álló eszközzel meg fogják menteni azt, amit még egyáltalában ezen nehéz viszonyok között a nemzet számára megmenteni lehet. Ez mindenesetre egy tiszteletreméltó férfias elhatározás, (Ügy van! Ügy van!) de egyúttal olyan súlyos feladat is, amely inkább arravaló, hogy mártírokat, semhogy hősöket termeljen. (Ügy van! Ügy van!) De éppen azért, mert ez így van, teljes tisztelettel meghajtjuk előttük a zászlót. Méltóztassanak azonban arra gondolni és sohasem elfeledni azt, hogy egy nagy elhatározás önmagában véve még nem elegendő. Nem elég csak belevágni a beteg testbe. nem elég a beteg testrészeket onnan exstirpálni, nem elég injekciókkal újabb lázakat provokálni, vagy .méreggel gyógyítva esetleg újabb mérgezéseket okozni és ezáltal teljesen legyengíteni a már reagálni alig képes organizmust, egyszóval nagy mulasztásokat elhamarkodásokkal gyógyítani, hanem igenis, mindenekelőtt szembe kell szállani energikusan minden partikuláris érdekkel és törekvéssel, (Ügy van! Ügy van! a középen.) amely ezen nagy cél érdekében akadályozni r akar, származzék az akár egyesektől, akár társaságoktól, akár alulról, akár felülről, akárhonnét. (Helyeslés és taps a középen és a baloldalon.) Azután szigorítani kell a legnagyobb mértékig az ellenőrzést az állami adminisztrációban» a bürokrácia túltengését visszaszorítani, (Helyeslés a középen.) annak fattvúhajtásait lenyirbálni, egyszóval arra ügyelni, hogy a nagy betegségből újabb bajok ne származhassanak; az orvossággal pedig úgy kell operálni, hogy arra a beteg organizmus tényleg reagálni tudjon, mert csak a bölcseséggel párosult erély és erő lesz képes megteremteni azt az eredményt, amelyet ez a nemzet ettől a kormánytól vár. Hogy pedig ez bekövetkezhessek, mindenekelőtt — és ezt én a magam részéről aláhúzom, — őszintén és bátran ki kell jelentenie a jelenlegi kormánynak azt, hogy gyökeresen meg akarja változtatni a volt kormány rendszerét. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen. — Zaj a jobboldalon.) Engedjék meg, hogy ezt egy mondatba sűrítve fejezzem ki: magasabb etikai alapra kell helyezkednie. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a középen és a baloldalon.) Ezáltal bizonyos tekintetben szakítani azzal a múlttal, amely ellen — valljuk be őszintén — sok jogos kritika hangzott el. (Zaj és közbeszólások a bal-, a szélsőbaloldalon és a jobbközépen. — Elnök csenget.) Ezek a kritikák azonban, fájdalom, siket fülekre találtak (Zaj.) azért» mert a volt kormány kebelében itt az a . ülése 1931 november 10-én, kedden. sajátságos felfogás uralkodott. — amelyet sohasem tudtam teljes mértékben magamévá tenni — hogy aki nincsen vele vagy kritizálja őt, az ellene van a konszolidációnak. (Bessenyey Zénó: Csak a konzekvenciákat keressük! — Zaj.) így bénult sok cselekvésre való aka- - rás pártunkban is, sőt az ellenzékben is ingadozóvá lett nem egy indokolt aggodalomnak ^ szárnyrakelése és tettre való válása. Már pe- W dig meg kell szabadítani a nemzet lelkületét ettől a lidércnyomástól. (Ügy van! Ügy van! a középen és a baloldalon.) Szabaddá kell tenni etikai értelemben a kritikát azok számára is, akik alkotni, segíteni, konstruálni akarnak, mert felfogásom szerint a józan és komoly kritikának a szabályozója, regulatora nem a zárószelep és a szájkosár, (Ügy van! Ügy nan! a baloldalon.) hanem az a szabadság, amelyet nem korlátoz ( Ügy van Ügy van! Taps a baloldalon.) sem túlzás, sem előítélet, sem semmiféle beteges reakció. (Zaj.) T. Ház! Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úr a múlt szerdán mondott expozéja alkalmával kijelentette, hogy ő azonosítja magát a volt miniszterelnök és a volt kormány célkitűzéseivel. Ezt én teljes mértékben értem, logikusnak tartom, ehhez magam is teljes mértékben hozzájárulok. De egyúttal kijelentette a miniszterelnök úr azt is, hogy a Bethlen-kormány pénzügyi politikájával nem ért egészen egyet, sőt azt széles alapon, nézetem szerint meglehetős szigorral, kritizálta is. (Friedrieh István: Helyes!) Miután ón és pártom a miniszterelnök úr ezen két kardinális kijelentésével teljes mértékben egyetértünk, és hisszük, hogy ezeknek konzekvenciáját le is vonja, erkölcsi kötelességünknek tartjuk a kormányt támogatni, különösen azért, mert meg vagyunk győződve róla, hogy azt .a munkát, amelyre vállalkozott, minden erejével, minden rendelkezésére álló eszközzel teljesíteni is fogja, de támogatni fogjuk úgy, hogy okulva a múltból, egyelőre az eddiginél kevesebb hiszékenységgel, de annál több gondossággal fogjuk teljesíteni kötelességünket a parlamentben és a parlamenten kívül egyaránt. Ezeknek előrebocsátása után kijelentem, hogy a kormány jelentésének tartalmát tudomásul veszem. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Turchányi Egon! Turchányi Egon: T. Ház! Talán még sohasem vett át magyar kormány elődjétől olyan terhes örökséget és talán még sohasem indult el kormány útjára olyan szűk cselekvési lehetőséggel, mint a mostani. A kormány bemutatkozása óta mintegy 45 rendelet látott napvilágot, ami egyrészt fokmérője annak, hogy milyen nehéz a helyzete, másrészt azonban annak is bizonyítéka, hogy az ország

1 állapotának lázgörbéje ijesztően felszökött. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! bálfelöl) Senki előtt nem kétséges, hogy gróf Károlyi Gyula vállalkozása a kormányelnöki székben nagy személyes áldozattal jár, és mert ezt mindenki tudja, azért az ellenzék részéről is rokonszenvet vittek elébe és még a mostani zaklatott napokban és nehézségek között is (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) türelemmel és megbecsüléssel várták működésének első eredményeit. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az űj kormány tevékenységének első periódusa azonban lezárult, és ezzel eljött az idő ahhoz, hogy az ország vezetéséről beszámoljon