Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

Az országgyűlés képviselőházának 18 bizottságon keresztül kiadott adó- és illetékemelő rendeleteit és az Országos Bizottságnak az elérhető megtakarításokról szóló javaslatait ' nem tartja alkalmasnak arra, hogy az ország pénzügyi válságát enyhítse vagy az államháztartás egyensúlyát helyreállítsa, sem arra, hogy az ország lakosságának súlyos helyzetén segítsen. : A Képviselőház a kormányt nem tartja alkalmasnak arra, hogy olyan gyökeres rendszerváltozást hajtson végre és olyan általános demokratikus politikai irányt juttasson kifejezésre, amely alkalmas arra, hogy a nagymérvű bizalmi válságot megszüntesse és az ország népének helyzetét megjavítsa. A Képviselőház utasítsa a kormányt, hogy a beterjesztett jelentések alapján a Bethlenkormány vád alá helyezéséről javaslatot tegyen a Háznak, mert az a könnyelmű és az ország értékeit feláldozó gazdálkodás, amelyet a Bethlen-kormány folytatott, megtorlás nélkül nem maradhat. T. Képviselőház! Nincs más, méltóztassék elhinni. Talán majd később rá fognak jönni az urak arra, mint ahogy sok ellenzéki és szociáldemokrata-igazságra már rájöttek, midőn az már későn volt, hogy valóban nincs más út, mint a takarítás- Elég volt a kuruzslásból, a komédiából, elég volt az ország félrevezetéséből, elég volt ebből a két balkezes, országpusztító gazdasági politikából! Nincs más hátra, tessék kitárni az ablakokat, tessék levegőt, tisztaságot, demokráciát teremteni, vagy ennek megteremtését lehetővé tenni ebben az országban, tessék a választójogot reformálni becsületes európai értelemben, tessék ezt az országot hozzásegíteni egy független, becsületes, önzetlen és demokratikus népparlamenthez, amely azután nem úgy csoszogva és lábbujjhegyen járva és kunyorálva, mint a 33-as és 6-os bizottság, hanem férfiasan, keményen, elszántan, ahogy azt az ország érdeke parancsolja, fog majd belenyúlni a dzsungelbe és fog ebben az országban végre rendet teremteni. T. Képviselőház! Ha ezt nem teszik meg, — önöktől függ ebben a pillanatban — figyelmeztetem önöket arra, hogy az országban két közvélemény van. Az egyik idebent: a mesterséges, az önök erőszakkal összeverbuvált többségének közvéleménye. A másik odakint: a való élet, az ország dolgozónépének közvéleménye. Merőben ellentétes ez a kettő. Ez a belső kis közvélemény maradni akar, ez szereti a pozícióját: úgy látszik, jól érezte magát benne az esztendők folyamán, úgy látszik, nem volt semmiben hiánya. A másik odakint, , az igazi, a dolgozó nép közvéleménye koplal, éhezik, rongyosodik, bizonytalanságban van. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Tessék megcsinálni a szükséges reformokat, tessék ennek a kormányrendszernek likvidálni, tessék ennek a kormányzati rendszernek levonnia^ gyászos politikájának következményeit. Tessék eltakarodni a helyéről és jöjjön az az új, amelyet mi akarunk, amely ' mellé azután odaáll az ország

; amely joggal várhatja, hogy odaálljon mellé az ország és oda is fog állni. (Elnök csenget.) Ez lesz az első igazi orvosszer az ellen a borzalmas helyzet ellen ... Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét.^ Propper Sándor: ... amelybe ez a kormányrendszer az országot beletaszította. A jelentést nem fogadom el és kérem beterjesztett javaslataim elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) . ülése 1931 november 10-én, kedden. 65 Elnök: Szólásra következik % Pakots József jegyző: Gróf Zichy János! Gr. Zichy János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor pártom* nevében és megbízásából felszólalok, teljesen tudatában vagyok annak a felelősségnek, amely reám háramlik akkor, amikor kritikát akarok gyakorolni a múltról és a jelenről. Egyúttal teljesen tudatában vagyok ama feladat súlyos voltának is, amelyet e kormánynak a jelenlegi nehéz viszonyok között való támogatása számunkra jelent. A korlátolt időre való tekintettel a legrövidebben akarok szólni. T. Képviselőház! A keresztény gazdasági és szociális párt a volt kormányt hosszú éveken keresztül teljes odaadással, a legnagyobb bizalommal és teljes jóhiszeműséggel támogatta. Tette pedig ezt két okból kifolyólag: először, mert azt hitte, hogy ezáltal szolgálatára lesz annak a konszolidációnak, amely alapja a jövő Magyarország egészséges kifejlődésének; másodszor pedig tette azért, mert segíteni akarta azt a kormányt azokkal az áramlatokkal szemben, amelyek éppúgy, mint az egész világon, Magyarországon is bizonyos fokig veszélyeztetik az állam és a társadalom nyugodt fejlődését. Fájdalom azonban, a volt kormány különösen a legutolsó időben — és ez a jelentésekből is kitűnik — elhanyagolta a konszolidációnak legkardinálisabb részét, amelyet a financiális gesztié fogalma alá vonok. Es hogy mi ezt csak sejtettük, de nem tudtuk teljes mértékben meglátni és percipiálni, ennek oka a lemondott kormánynak £LZ cl Seljátságos optimizmusa volt, amely — úgy látszik — gazdasági és financiális kérdésekben csak azt látta, amit látni akart és csak azt adta tovább, amit továbbadni jónak látott. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) így történhetett meg azután, t. Képviselőház, hogy égy napon minden átmenet nélkül a legsúlyosabb viszonyok bontakoztak ki előttünk. S habár nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy az egész világ a legsúlyosabb gazdasági válságban van és hogy mi is a lehető legnehezebb viszonyok között volnánk még abban az esetben is, ha a volt kormány minden kötelességét 100%-ig teljesítette volna, mégis az a meggyőződésem, hogy ha a volt kormány kötelességét éppen gazdasági téren és különös tekintettel a takarékosság szempontjaira, úgy teljesítette volna, , mint ahogy egyéb politikai feladatait teljesítette, amelyekben nagy sikereket ért el, — s ezt konstatálnom kell — akkor ma nem állnánk ott, ahol állunk, és nem volnánk olyan súlyos helyzetben, mint amilyenben ma vagyunk. T. Képviselőház! Mi éppenséggel nem akarunk kitérni a felelősség alól, (Egy hang a középen: Nem is lehet!) amelynek bizonyos hányada természetszerűleg pártunkra is háramlik, dacára annak, hogy pártunk, és pártunknak tagjai nem egy alkalommal itt is és másutt is, a parlamentben és a hírlapirodalomban figyelmeztettük a kormányt arra, amit én legutóbbi újévi beszédemben, amelyben a párt üdvözletére válaszoltam, úgy fejeztem ki, hogy öntsön végre tiszta bort a kormány a pohárba és szakítson azzal a kormányzati rendszerrel, amely nem a puritanizmus és nem a takarékosság jegyében áll. En ezt mondottam akkor. A felelősséget azonban mindazokért, amiknek, közvetett okozói lehettünk a mai nehéz helyzetet illetőleg^ csak azon mérvben vállalhatjuk, | amely mértékben bennünket ezen felelősség az összes . általam említett körülmények tekintet-. 10*