Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-18
62 Az országgyűlés képviselőházának . ahhoz, hogy beszédidőm egy negyedórával meghosszabbíttassék. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A képviselő úr beszédideje egy negyedórával meghosszabbíttatott Propper Sándor: T. Ház! Előttem szólott Gratz Gusztáv képviselőtársam megállapította, hogy a bajokért és a katasztrófáért a rendszert felelőssé tenni nem lehet. Azt hiszem, ha Gratz Gusztáv képviselőtársam mégegyszer .alkotmányjogi vizsgára kerülne, nagyon zavarba jönne, ha azt kérdezné tőle a tanár, hogy ki hát a felelős az ország tönkretételóért, ha nem a kormányzat és nem a rendszer. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Gratz Gusztáv képviselőtársam a világháború számlájára írja a magyar katasztrófát; én ezzel szemben azt állítom, hogy valóban vannak máshol is bajok, itt azonban több baj van, más minőségű bajok vannak és egészen más a bajok keletkezése és orvoslása demokratikus országokban s más a kísérlet a megoldásra az ilyen országokban. Egyébként legyen szabad szerényen megjegyeznem azt, — mert nincs módom és időm rá, hogy beszédével bővebben foglalkozzam — hogy nem vagyok hajlandó őt gazdasági szakértőnek elfogadni, mert a felelőtlenségnek ez az elmélete az, amellyel már találkoztunk vele kapcsolatban az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnál, amelyből a köznek rengeteg kára származott; sikerült az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárat olyan alaposan tönkretennie, hogy azt azután közpénzből kellett szanálni. Az előadó úr azt mondja, hogy ez a kérdés kizárólag gazdasági kérdés. En ezzel szemben azt mondom, hogy ez a kérdés par excellence politikai kérdés. Amíg ebben az országban politikai rendszerváltozás be nem következik, addig halvány reményünk sincs arra, hogy javulás következhetik be. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az, ami ma most itt folyik, ez a vergődés semmi egyéb, mint egy megbukott, hitelét vesztett rendszer utolsó elszánt kísérlete, nem azért, hogy az országot igyekezzék megmenteni, hanem, hogy a saját hatalmát igyekezzék meghosszabbítani és megtartani. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nem így volna, akkor ez a kormány, ez a rendszer már nem volna a helyén; nincs is létjogosultsága, hogy itt legyen, nincs erkölcsi alapja ennek a rendszernek a továbbmaradásra és továbbkormányzásra. Ha valamikor igaz volt, akkor most igaz az a megállapítás, hogy ez a rendszer bitorolja a hatalmat és bitorolja azt a helyet, amelyen ül. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igazi alkotmányosság mellett múlhatatlanul le kellene vonni ennek a gyászos korszaknak minden konzekvenciáját. (Egy hang a jobboldalon: Kommunizmus kell, úgy-e?) Egy vergődő ország vergődő népe feszülten figyeli a reakciónak ezt az erőlködését és tudja az ország, hogy miről van szó; tudja az előző kormány sorozatos hibáiból, mulasztásaiból és bűneiből és tudja az új kormány eddigi működéséből és cselekedeteiből. Körülbelül így lehetne megállapítani a helyzet mibenlétét: Bethlen tönkretette, csődbe vitte az országot, Károlyi Gyula-gróf pedig fedezi ezt az multat és folytaja a romboló munkát. (Egy hang a jobboldalon: Propper meg fogja menteni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Mi az öreg? Többet sem fog beszélni ebben a Házban öt év alatt! — Peyer Károly: Öt évre kidolgozta magát! — í. ülése 1931 november 10-én, kedden. Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Peyer Károly: Vidéki csendőrparancsnok!) Ha az új kormány eddigi működését mérlegre tesszük, akkor a következő eredményre jutunk. Adóemelések a legantiszociálisabb ~ " módon. A kereseti adó felemelése, azután a forgalmi adó felemelése, amiben egyedül vezetünk most már, az egész világon legmagasabb a W magyar forgalmi adókulcs. Azután a jövedelemadó és az illetékek felemelése és ezzel az élet megdrágítása, ellentétben az egész világ gazdasági tendenciájával, amely az árszínvonal leszállítására törekszik, mert a mai termelési és gazdasági rendszer ezt követeli meg. (Weltner Jakab: Lásd Németország!) Politikai téren látjuk a háborús rémuralom visszaállítását, a statáriumot, a gyűléstilalmat, látjuk a csendes, programmbeszéd nélkül való új választási módszert, (Peyer Károly: Stillhalte-választás!) látjuk az egész termelés megbénítását, látjuk a munkanélküliség kifejlesztését, látjuk végül a teljes reménytelenség r hivatalos meghirdetését miniszterelnöki expozéban, amely többek között ezt mondja és ezzel koronázza be eddigi működését, hogy a gazdasági Programm követelése frázis. Ha az ország miniszterelnöke ilyen dezoláltságban, ilyen összeomlott reménytelen helyzetben azt merészeli állítani, hogy az átfogó gazdasági Programm frázis, akkor valóban Dantera kell gondolni, aki a pokol kapujának feliratát úgy szövegezte meg: Akik ide beléptek, mondjatok le minden reményről! A kormány eddigi működésének summája a legszörnyűbb tél előtt a legfeketébb nyomor és a teljes bizonytalanság. Három .rettentő súlyos kolonc terheli ma az életet. Az egyik a romló pénz^ és ennek következtében az emelkedő árak, a másik a csökkenő kereset fokozódó munkanélküliséggel, a harmadik az emelkedő közterhek. Hol van az a közgazdász, akár polgári, akár klasszikus, akán új, akár régi közgazdász, aki alkalmassá tesz egy dolgozó társadalmat arra, hogy a mai viszonyok között, a mai válság idején három ilyen kolonccal tudjon megbikózni, három ilyen koloncot tudjon a mái élet útján cipelni? Nincs olyan közgazdasági elmélet, nincs olyan közgazdasági rendszer, amely a dolgozó társadalmat erre képessé tenné, vagy pláne akár elméletben, akár gyakorlatban erre utalná, vagy ösztönözné. Minden dolgozó társadalmi réteg tragikus sorsközössége alakult ki ebben a nyomorúságban. Mi járjuk az országot, érintkezünk a dolgozó osztályokkal, érintkezünk munkásokkal, polgárokkal, középosztálybeliekkel, s mindenkinek az a panasza, az a búja, bánata, mindenkinek az a feljelentése és minden kijelentésének az a refrénje: mi lesz ebben az országban, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mit fogunk csinálni, hová jutunk! Igen konstruktív helyen történtek és történnek olyan kijelentések, amilyenre például felhozhatom azt, amit egy iparos- és kereskedőgyűlésen mondott az egyik szónok: Képviselő urak, menjenek fel a Képviselőházba és abból a 'keserűségtengerből, amelyből itt merítettek, amelyet láttak és megállapíthattak, vigyenek fel magukkal az országgyűlés képviselőházába mintát és öntsék ki ott az ország házában a kormány elé ezt a keserűséget, hadd ízleljék, hadd szagolják tízesztendős rendszerük következményeit. Ezt mondják ma már nemcsak proletárok, ezt mondják ma úgynevezett konstruktív polgárok is, akik elértek teljesítő képességük és szenvedő képességük határához. Nem ezt ígérték Péter Pál havának válasz-
