Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

Az országgyűlés képviselőházának 18. azt a MacDonaldot bízta meg a szanálás munkájának vezetésével, akinek kormánya alatt az angol pénzügyekben mutatkozó zavar keletkezett. Ha Angliában ugyanazt a receptet vették volna alkalmazásba, amelyeket nálunk a t. túlW^^ oldal ajánl, akkor MacDonaldot nem a korV mány vezetésével kellett volna újra megbízni, Hr hanem politikailag felelősségre kellett volna őt vonni és vád alá kellett volna helyezni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem azonos helyzet!) T. Ház! Aki a gazdasági élet törvényszerűségét ismeri, az előtt nem meglepőek a gazdasági fejlődésnek ciklikusan megismétlődő fázisai, amelyek erős gazdasági fellendüléseken keresztül súlyos gazdasági depressziókra s ezeken keresztül újabb gazdasági fellendülésre vezetnek. Majdnem minden évtized meghozta az utolsó században a maga fellendülését és a maga depresszióját. Ilyen depressziók keletkeztek 1815-ben, 1825-ben, 1836-ban 1847-ben, 1857-ben, 1873-ban, 1883-ban, 1890-ben, 1900-ban, 1907-ben is, tehát majdnem minden évtizedben egy-egy gazdasági válság is előfordult. Mindezeket a válságokat a gazdasági élet erős lüktetése előzte meg. Az ilyen fellendülési időszakokban ellenállhatatlan erővel nyilatkozott meg a befektetési tevékenység, befektetések követelése. Állam és magángazdaság vetélkednek az ilyen korszakokban abban a tekintetben, hogy tökéletesítsék berendezéseiket és intézményeiket. Ez a lázas befektetési tevékenység új rendelésekkel, új munkaalkalmak teremtésével és a fennálló termelés bőséges foglalkoztatásával jár együtt és nagyrészt éppen ezek okozzák a fellendülést. A gazdasági fellendülés ezek korszakaiban keletkeztek az évszázadok folyamán mindazok a hatalmas alkotások, amelyek a múltból reánk maradtak, amelyeket ma is megbámulunk és ezekből semmi sem jött volna létre, ha a népek, ellentétben az emberi természet mélyén rejlő optimizmussal, az ilyen időszakokban is a legszűkebbre szorították volna a kiadásokat. De a fellendülésnek határai vannak, a fellendülés ellankad és akkor elkerülhetetlen a gazdasági depresszió, amely ilyenkor be szokott következni. A gazdasági válság bekövetkezése ilyen körülmények között nem meglepetés. Az, ami megkülönbözteti a jelenlegi válságot a réjgebbi válságoktól, csak az intenzitás, amellyel ezidőszerint fellép és jelenlegi hosszú tartama. Ami az intenzitását illeti, erre nézve jellemző, hogy az árak lemorzsolódása sokkal jelentékenyebb, mint az utolsó évszázadokban előfordult legsúlyosabb gazdasági válság idején, amely 1873 és 1875 között folyt le. A hetvenes évek válságában az árak Angliában 14%-kai süllyedtek le, míg ma ott 28% -os ársüllyedéssel állunk szemben. Franciaországban akkor 10% volt az ársüllyedés, most 24%. Az Egyesült Államokban akkor 7%-kai, most pedig 24%-kai süllyedtek az árak. A másik dolog, ami a mai válságot megkülönbözteti a régiektől, a válság hosszú tartama. Míg régebben már a depresszió kezdetét követő második évben bizonyos javulás kezdett beállani, ma az ipari depresszió két éve ál] fenn, — kezdetét 1928 októberétől szokták számítani — sőt a mezőgazdasági válság, amely jóval előbb keletkezett, már körül három éve tart. Hogy mi az oka annak a körülménynek, hogy ez a válság szokatlanul intenzív alakban folyik és szokatlanul hosszú tartamú? Ennek több oka van. Kétségtelenül belejátszik az is, ülése 1931 november 10-én, kedden. 59 hogy a háború után kimerült gazdasági szervezetnek a válsággal szemben kisebb az ellenállóképessége. Nagyon kérem, méltóztassék beszédidőmet egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Gratz Gusztáv: De különösen hozzájárul ebihez nézetem szerint az a gazdasági rendszer, amelyet a különböző államokban és elsősorban a tengerentúli államokban tapasztalunk, ahol erőszakosan belenyúltak a gazdasági törvényeknek természetes fejlődésébe és ezzel mesterségesen megakadályozták, hogy — ami régebbi válságok alatt megtörtént — a kereslet és a kínálat között az egyensúly a maga természetes módjai szerint mielőbb helyreálljon. Ha figyelembevesszük is azt, hogy jobb lett volna megfogadni azt, hogy a 'hét kövér esztendőben tartalékot kell f gyűjteni a hét sovány esztendőre, mégis, az előtt, aki a fejlődési időszakok mentalitását ismeri, amely az ilyen időkben mindig megnyilatkozott, egyáltalában néni lehet feltűnő az anyagi erőknek az a megfeszítése, amely az elmúlt években nemcsak nálunk, hanem mindenütt talán némileg túlzott mértékben nyilvánult meg. Nálunk azonban az általános okokon kívül egy különös ok is közreműködött, amely megmagyarázza, miért különösen súlyosak a válság tünetei Magyarországon és miért különösen nehéz, itt megtalálni a belőle való kibontakozás módját. Ez a különös ok az az állapot, amelyet a trianoni szerződés teremtett nálunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Én nem tartozom azok közé, akik minden nálunk észlelhető bajt a trianoni szerződés kontójára írnak. Nem tartom kizártnak, hogy e szerződés dacára is létesülhetnek Közép-Európában olyan viszonyok, amelyek szűk keretben ugyan, de biztosíthatják létfeltételeinket. De ilyen viszonyok tényleg nem létesültek és létesítésük nem is egyedül rajtunk áll, és ezért mai nehézségeink mégis csak összefüggenek azzal az állapottal, amelyet Trianon teremtett és a fennálló nehézségek nem is oldhatók meg, ha nem ebben az összefüggésben szemléljük azok okait. Ennek a trianoni Magyarországnak — mint tudjuk — fizetési mérlege körülbelül 250—300 millió pengővel passzív, ami azt jelenti, hogy a mai gazdasági helyzetben ennyivel kevesebbet keres meg a magyar közgazdaság, mint amennyi megélhetéséhez szükséges. Mi tehát nem tudunk megélni ezidőszerint a magunk erejéből, nem tudunk megélni annak ellenére, hogy a magyar társadalmi élet bizonyos luxuskiadásokat, amelyeket a külföldön egészen természetesnek tekintenek, eddig is megtagadott magától és nem élt túlságosan költekező módon. Ámde a fizetési mérlegnek ez a passzív szaldója nem okvetlenül állandó. Egészen máskép alakulhat a helyzet, ha mezőgazdasági termékeink értékesítése kedvező körülmények között megy végbe. Egészen másként alakul például a helyzet, ha búzánkat ia külföldön 30 pengőn felül tudjuk értékesíteni és másképpen, ha csak 10 pengőn aluli árakat tudunk búzánkért elérni. Mindenképpen függ a mai helyzetben ami fizetési mérlegünk a mezőgazdasági termékek kedvező értékesítésének lehetőségétől. (Ügy van! Ügy van!) a középen.) Ezért azt tartom, hogy ezidőszerint szükséges, hogy egész politikánkat és talán^ nemcsak gazdasági politikánkat, mezőgazdaságunk helyzetének és mezőgazdasági termékeink értékesítésének megjavítására állítsuk be. (Helyes-