Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

56 Az országgyűlés képviselőházának ügyi politikájában semmi sem változott és maradt minden ugyanaz, ami volt, maradt minden a szövetkeztek terén, a közüzemek te­rén, maradt minden az adózás terén, a költ­ségvetés terén, maradt minden azon a téren, hogy a kisemberektől vaserővel hajtják be au adót, maradt minden azon a téren, hogy a kereskedelemnek állami pénzből, saját adó­jukból csinálnak konkurrenciát és nemcsak kivezető utat nem látunk, hanem nem látunk egy koncepciót, egy gondolatot sem a kormány­előterjesztésekben, amelyekből azt látnánk, hogy a kormánynak van valami gondolata, hogy miként kell itt az embereken segíteni, csak azt látjuk, hogy maradt minden a ré­giben, maradt minden úgy, ahogy volt a kormány gazdaságpolitikájában, a kormány belső politikájában, a kormány külső politi­kájában, az állam pénzügyi berendezkedésé­ben Ezért én a t. Képviselőházhoz azt a tisz­teletteljes kérést terjesztem elő* hogy méltóz­tassék az előadói jelentés elvetésével, a ki­sebbségi véleményt elfogadni. (Elénk éljenzés és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti és munkaügyi minisz­ter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi mi­niszter: T. Képviselőház! Nem tudom, hogy Fábián t. képviselőtársamnak miért van fő­képpen velem, az én személyemmel folyton dolga. (Fábián Béla: Nem a- miniszter úr sze­mélyével van bajom!) En minden alkalommal a legnagyobb őszinteséget mutattam és mindig minden képviselővel szemben hajlandó vagyok minden tényemről a legfélreértetlenebbül és a legvilágosabban felvilágosítást adni (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és minden adatot megmutatni. Ami ezt a fegyelmi vizsgálatol illeti, azt annikdején megindították. Itt van a fegyelmi vizsgálat elnöke, aki maga tanú­ságot fog tenni arróL hogy én a nyáron át folyton, úgyszólván napról-napra sürgettem, hogy fejezzék be. (Helyeslés a. jobboldalon.) Mindenki hídja, hogy a pénzügyminisztérium Toiikép volt elífoglalva és mindenki tudja, hogy a pénzügyminisztérium öt legelőkelőbb tisztviselője van ebben a dologban angazsálva és nyári idők voltak sth.. ha egy hiányzott, nem tudták befejezni, dp végül is befejezték. Olyan aktaszámról van szó, amelyet én két napon, csütörtökön és pénteken egész késő éjjelig olvastam és így vannak most előttem az akták. Biztosítom a képviselő urat, hogy ezek a dolgok rövid időn belül, néhány órán belül be lesznek fejezve, úgy. ahogy ő akarja. (Helyeslés.) Azt tetszett mondani és másodszor is tetszett mondani, hogy -a hadirokkantak pénzé­ből 276.000 pengő nem került a hadirokkantak hozzátartozói kezébe, hanem máshová került. Ez rendkívül súlyos állítás. A pénzügyminisz­térium legszigorúbb vizsgálói végigvizsgálták a dolgot és nem találták, hogy ott valami pénz hiányzik. (Fábián Béla: Nem hiányzik! A ki­utalt pénzeket aznap visszautalták a házi pénz­tárba!) De nem hiányoznak ott a pénzek. (Fá­bián Béla: Nem arról van szó, hanem a pénzt nem arra a célra fordították!) Nem arról van szó- (Zaj. — Fábián Béla (Vargha Imre felé): Igaz, államtitkár úr?) Arról van szó, hogy az ország közvéleménye tudja, hogy nem igaz az, hogy elvitték és nem kapták meg azt a pénzt a hadirokkantak hozzátartozói. Igenis azt, ami ott volt, visszakapták és minden visszatéríttetett. Erre is azt tetszett mondani azelőtt is, hogy vérdíjat vettek, amikor 20—25 fillért, ké­éi, ülése 1931 november 10-én, kedden. sőbb 40 fillért kértek az elintézésért. Ez nem igaz, hanem az igaz, hogy ezzel szemben a hadirokkantak járadéka 10 millióról 13 millióra emelkedett fel ezen munka következtében. Nem kurtították meg tehát őket, hanem 3 millió­val többet adtak és azóta állandóan folyton így van. Ez az akták szerint így van. (Zaj a jobb­oldalon. ~ Elnök csenget.) Méltóztatott említeni egy tisztviselőt. En ezt a tisztviselőt már ismerem. Aktalopások történnek és bemutattatnak másutt. Méltóztat­nak azt helyeselni, hogy egy minisztériumban aktalopások lehetségesek legyenek? En azt a tisztviselőt ismerem és a képviselő úr is na­gyon jól ismeri. Ha az emberek elmennek a kaszinókba, amikor tudják, hogy 24 vagy 48 órán belül befejezés előtt áll a dolog és 48 órá­val korábban indítanak akciókat a kaszinók­ban ilyen dolgokban, ezt nem tartom meg­engedhetőnek és nem tartom becsületes eljárás­nak. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezek nem kaszinóbeli ügyek, hanem olyan ügyek, amelyeket a bíróság és a bizottság előtt kell elintézni. Ezek el is fognak intéztetni. Szó van egy tisztviselőről, aki állítólag kibon­totta a borítékokban lévő pályázatokat. Ami­kor szembesítettem őket, nem tagadta, hogy ezt megtette. Ö, mint számvevőségi tisztviselő, a legjobban tudja azt, hogy ezt nem szabad el­követni, pedig ez tényleg megtörtént. Ö maga nem tagadta, hogy elkövette. • Arra nézve, hogy én áthelyeztem tisztvise­lőket, amikor a képviselő úr nekem azt mon­dotta, hogy bizonyos tisztviselőket áthelyeztem és hogy ezzel én a szellemnek ártok, mert olyan tisztviselőket helyezek át, akik ebben az ügy­ben így vagy úgy vallottak, én utólag meg­kérdeztem a számszék elnökét, Segner őméltó­ságát, hogy ezeket kihallgatta-e, és azt mon­dotta, hpgy ezeket nem hallgatta ki; tehát következésképpen én itten semmi mást nem tet­tem, mint amit tennem kellett az illetékes osz­tályvezető előterjesztésére, amikör ezeket át­helyeztem volt. Ami illeti a Rico-kötszergyárt, kijelentet­tem a 6-os bizottság előtt és kijelentettem a pénzügyminisztérium előtt is, hogy én ez az in­tézményt feltétlenül fel akarom oszlatni. (He­lyeslés.) Kijelentem, hogy tárgyalok jelenleg is^ és tárgyaltam azokkal, akik illetékesek len­nének erre nézve, — tanuk is vannak erre — hogy ezt az üzemet átvegyék. Hogy miért olyan sürgős a képviselő úrnak, hogy folyton éppen ezt az üzemet hánytorgatja, azt én nem tudom. (Fábián Béla: Minden üzemet! — Zaj.) En a magam részéről megtettem mindent, amit emberileg Jenni kellett és tenni lehetett, azt azonban tűrni nem fogom, hogy az egyes osz­tályokban egyes tisztviselők aktákat vegyenek el, aktákat hordjanak a zsebükben és aktákat vigyenek képviselőkhöz. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Vagy én pusz­tulok, vagy az ilyen tisztviselő fog pusztulni a helyéről. (Elénk helyeslés és taps a jobbolda­lon és a középen.) Rólam mindenki tudja, hogy én nem kerestem ezt a helyet és nem szívesen vagyok ezen a helyen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En bármely pilla­natban elmegyek, azonban azt tűrni nem fogom, hogy az országot ilyenmódon destruál­ják. (Elénk éljenzés a jobboldalon és a közé* pen. — Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Elnök: Fábián képviselő úr milyen címen kíván szólni? Fábián Béla: Személyes megtámad tatás címén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom