Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-18
Az országgyűlés képviselőházának 18. Elnök: A házszabályok 143. §-a alapján megadom a szót, hogy a képviselő úr röviden felszólalhasson. Fábián Béla: T. Képviselőház! En a népjóléti minisztérium ügyeiben éppen azért szólaltam fel ezelőtt egy esztendővel is, mert nem akartam, hogy azok a hírek, amelyek már akkor egy kaszinó választmánya elé és igy az egész ország elé kikerültek, destruáljanak és én először öt héten keresztül privátim, azután pedig a Képviselőház előtt kértem intézkedéseket a minisztérium ügyeiben. Örömmel hallom azt, hogy a miniszter úr kijelenti, hogy 24 óra alatt meglesz a vizsgálat eredménye. En hónapokon keresztül, mondhatnám közel egy esztendőn keresztül sürgettem, hogy ennek a vizsgálatnak legyen végre eredménye. A miniszter úr bocsásson meg, de neki nem njság már az a 276.000 pengő, amelyet nem sikkasztottak el, amelyről én sem állítottam soha, hogy a hadirokkantak 276.000 pengőjét elsikkasztották. (Zaj a jobboldalon és a középen.) én csak azt állítottam és állítom ma is, hogy a hadirokkantak hozzátartozói részére délelőtt kiutalt pénzt délután visszautalták telefonon vagy írásban a minisztérium házipénztárába. Ez az állítás igenis, bizonyítva letthez az állítás megfelel a valóságnak. Ez történt egyrészt Bodolay igazgató úr és másré azt Genersich igazgató úr kezén Keresztül, (östör József: Ez semmi!) Az semmi, hogy a hadirokkantak hozzátartozói céljára kiutalt pénzeket délután más célokra a házipénztárba visszautalják 1 ? Ez semmi, t. képviselőtársam? Az én erkölcsi felfogásom szerint ez igenis súlyos valami. (Sz. Vargha Gábor: Hova lett a pénzt) Tessék megvizsgálni, a hadirokkantak hozzátartozói nem kaptak belőle. Ismételten mondottam, méltóztassék megnézetni azt, hogy a pénztárnaplóból elveszett. Hogy a minisztériumban a pénztárnapló elveszett, t. miniszter úr, az is semmi? (Vargha Imre: Az ellopott pénztári napló?) Igen, az ellopott pénztári napló! (Vargha Imre: Ki lopta el?) Vizsgálja meg az államtitkár úr! Biztosan az lopta el, akinek érdekében állott, hogy a bejegyzések ne kerül jenek nyilvánosságra. (Vargha Imre: Az lopta el, aki elvitte bemutatni a képviselő uraknak!) Tessék», államtitkár úr, felszólítani azokat, akiknek érdekében állott, hogy ne kerüljenek az adatok nyilvánosság elé. (Zaj a bal- és a jobboldalon. — Simon András: Hol van az orgazda?) Egy éven keresztül vizsgálták az ügyet, az egész miniszté- i rium követelte, hogy ezt ,az ügyet tegyék át a kir. ügyészséghez, (östör József: Pártolja a könyvek ellopóját?) Én pártolom azokat a tisztességes embereket, akik a népjóléti minisztériumban volt pénzfelhasználásokat és súlyos szabálytalanságokat nem akarták tovább tűrni és a minisztérium kebelén belül bátran felléptek azokkal az emberekkel szemben, akik az ország pénzét a maguk javára fordították. (östör József: Ez megint gyanúsítás! — Esztergályos János: Ez nem gyanúsítás!) Ezek iga zak és mi Károlyi Gyula miniszterelnök úrtól annak az atmoszférának, amely ebben, az országban a bűnösöket védelmezi, amely a népjóléti minisztérium ügyeire még mindig talál védő szavakat, azokat a tisztviselőket pedig, akik tisztességből, becsületből, üldöztetésnek téve 'ki magukat, állottak . sorompóba a hadirokkantak pénzének megvédelmezésére, üldözi, és azokat, akik a bűnöket elkövették, megvédi:' mondom, Károlyi miniszterelnök . úrtól ennek az atmoszférának megváltoztatását várjuk. Elnök; Szólásra következik? ülése 1931 november 10-én, kedden. 57 Héjj Imre jegyző: Gratz Gusztáv! (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter szólásra jelentkezik.) Szólásra Gratz Gusztáv képviselő úr szólíttatott fel. Kérdem a képviselő urat, átadja a szót a népjóléti miniszter úrnak? (Gratz Gusztáv: Igen!) A népjóléti -és munkaügyi miniszter urat illeti a szó. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Mégegyszer konstatálni kívánom, hogy a szóbanforgó pénzekből nem veszett el semmi. Hogy szabálytalanságok történtek, azt én^ nem vontam kétségbe; ezekért a szabálytalanságokért folyt az eljárás és ezeknek a szabálytalanságoknak meglesznek a konzekvenciái. Ez tehát egészen világos. Az azonban, hogy ott felléptek tisztviselők... (Fábián Béla: Az elnöki osztály főnökéhez mentek!) Elnök: Fábián képviselő úr most már maradjon csendben. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: ... és amikor ezek a tisztviselők felléptek, nem úgy léptek fel, hogy elmentek volna az illetékes emberekhez és ott beszélték volna meg, hanem elmentek és elvitték az aktákat, nem helyénvaló. (Fábián Béla közbeszól.) Ezeket >a dolgokat nem fogja tagadni a képviselő úr, hisz a zsebeiben hordja. (Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Amikor a képviselő úr nálam volt és én érdeklődtem azok felől az akták felől, a képviselő úrnak bizonyos notesz volt a zsebében. Nekem ezeket a dolgokat nem^mtatta. En nem tudom, hogyan juthatnak hozzá képviselők ahhoz, hogy ők minisztériumi akták adatait noteszekbe beírva hordják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A vizsgálat teljes mértékben megtörtént, a pénzügyminisztérium legszigorúbb emberei vizsgálták ezeket az ügyeket és amiként ezeket az ügyeket a legszigorúbb módon vizsgálták meg, a szerint is lesznek azok mind elintézve. Kérem, méltóztassék ezeket tudomásulvenni. (Helyeslés a jobboldalon és a balközépen. — Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő úr milyen címen kíván szólani? (Fábián Béla: Személyes megtámadtatás címén! — Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Fábián Béla: Nem lehet ezeket az ügyeket...) A képviselő úr jelentkezését tudomásulveszem és a szót megadom a következő ülés napirendjének megállapítása után. Ezzel a kérdéssel a miniszterelnökségi jelentés tárgyalását tovább nem húzhatjuk. A képviselő úrnak joga lesz* a napirend megállapítása után felszólalni, (Helyeslés a jobboldalon.) Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gratz Gusztáv! Gratz Gusztáv: T. Képviselőház! Ritkán szoktam a t. Ház szíves figyelmét a magam részére igénybevenni. Ha mégis kérem, hogy méltóztassanak engem rövid ideig meghallgatni, nem azért teszem, hogy folytassam a vitát azokról a kérdésekről, amelyeket a kisebbségi vélemény előadója szóvátett, már csak azért sem, mert ezekben a kérdésekben a kellő tárgyismeret hiányzik nálam és az igen t. népjóléti miniszter úr ezekre a kérdésekre már megfelelt. (Gr. Bethlen István megjelenik a teremben. — Vazsonyi János: Bíróság elé! — Nagy zaj o, balés a szélsőbaloldalon. — Taps a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. — Az emelvény alján elhelyezett villamos csengők megszólalásakor zajos felkiáltások a szélsőbaloldalról: Vész^csengő! — Peyer Károly: Mi ez? Vészjel?) Elnök: Csendet kérek! (Hosszantartó nagy 9*
