Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-18
Az országgyűlés képviselőházának 18 lekmények konzekvenciáit levonja, a maga keretében kizárási eljárást folytat egyik magasrangú miniszteri tisztviselő ellen, akivel szemben azonban az állami igazgatás egy esztendő után az eljárás eredményét még nem vonta le. Hogy hova vezet ez, t. Képviselőház, a tisztviselők között, arra nézve meg kell mondanom, hogy igenis, a népjóléti minisztérium tisztviselői karában valóságos forrongás van, amely azért következett be, mert állandóan kérik most már Emezt miniszter urat, legyen szíves, vonja le végre a vizsgálat eredményeit, mert ők nem hajlandók ugyanazokkal, akiket maguk is bűnöseknek tartanak, állandóan egy színtéren szerepelni. örülök, hogy a népjóléti miniszter úr jelen van és hallja, amit mondok. Hova vezet az olyan eljárás, hogy megállapították ezelőtt több mint egy esztendővel, hogy a népjóléti minisztériumban . pénztári naplók tűntek el és ezeknek a pénztári naplóknak rekonstruálása úgy történt, ho^y a tisztviselők összeültek az egyik szobában és utólag rekonstruálni próbálták, hogy közülök ki mennyi pénzt vett fel és eközben olyan verekedések voltak, hogy a szomszéd szobában ül egy Gyulay nevezetű süket miniszteri tanácsos (Dinich Ödön: Az is hallotta!) és ez a süket miniszteri tanácsos kénytelen volt átüzenni nekik, hogy halkabban fabrikáljanak, mert nem tud így dolgozni. (Derültség half elöl. — Kun Béla: Ez igaz?) T. Képviselőház! Nem óhajtottam volna ezekkel a kérdésekkel bővebben foglalkozni abban az esetben, ha láttam volna, hogy végre az egy esztendővel ezelőtt megindított akciónak van valami eredménye. De kénytelen vagyok azt is elmondani, hogy ennek a minisztériumnak egy titkára a minisztériumban olyan kijelentést tett, amelyben a minisztérium egyik miniszteri tanácsosáról olyan kifejezést használt, amely a büntetőtörvénykönyvbe ütközik. Erre behivatták az illető miniszteri titkárt az elnöki osztály vezetőjéhez és az elnöki osztály vezetője arra kérte, adjon nyilatkozatot, hogy a miniszteri tanácsost tisztességes embernek tartja. Erre a miniszteri titkár azt mondotta, hogy csak abban az esetben, ha ezt a miniszteri tanácsos úrról az ügyészség is meg fogja állapítani. Méltóztassék elképzelni, milyen lehet a minisztériumban a szituáció, (Weltner y Jakab: Szép kis Wirtschaft!) ha — csak egy példát említek fel a népjóléti minisztériumi vizsgálatból — a hadirokkant hozzátartozók részére kiutalt 276.000 pengőből a hadirokkant hozzártartozók egy krajcárt meg nem kaptak. (Mozgás a baloldalon.) Ezt a miniszter úrnak voltam bátor már hónapokkal ezelőtt megmondani. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Es én voltam bátor megmondani, hogy nem igaz!) Számadatokat fogok felhozni. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Nálam is vannak számadatok. Az úr egészen másról beszél! Különben mindjárt szólok! ) T. Képviselőház! A hadirokkant hozzátartozók céljaira kiutalt 276.000 pengő összegből egyetlen fillér a hadirokkant hozzátartozók kezéhez nem jutott. Ezt állítom és a számok is állítják. A miniszter úrnak hónapokkal ezelőtt mondottam ezt és hónapok ^óta^ ezekben az ügyekben intézkedés nem történt és ma nem tehetek egyebet, mint kérhetem végre ezeknek az ügyeknek elintézését. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell állapítanom azt is, hogy az egy esztendeje folyó vizsgálat adatai azoknak kezébe jutottak, akik ellen a vizsgálat folyik, ilKÉPVISELÖHiZI NAPLÓ. II. ülése 1931 november 10-én, kedden. 55 letve akikről én itt a Házban állandóan beszéltem. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Ki az 1 ?) Megmondottam a miniszter úrnak a minisztériumban hónapokkal ezelőtt, amikor e miatt panaszra mentem. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Ezt sem mondotta!) Bocsánat, megmondottam azt is, hogy az eredmény az lett, hogy a miniszter úrral aláíratták azoknak a r tisztviselőknek áthelyezését, akik a Segner-féle vizsgálat alkalmával vallomást tettek arravonatkozóan, hogy ezek az urak nem szabályosan jártak el az állam pénzügyeiben. Erre à miniszter úr teljesen helyesen magához hivatta azokat, akikről itt szó volt és ők a miniszter úrnak azt mondották, hogy azért történt az áthelyezés. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Fábián Béla: ... mert az, egyik úr fel talált bontani valami ajánlatot. Ez az úr bebizonyította, hogy az ajánlatot nem ő bontotta fel, ellenben igenis rá akarták őt venn; arra, hogy ő bontsa fel az ajánlatot. Erre a miniszter úr az illető osztály főnökét az illető tisztviselővel szembesítette a saját szobájában és amikor megállapította azt, hogy a tisztviselőnek van igaza, (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Ez sem áll!) akkor utána a miniszter úr kijelentette az elnöki osztály vezetőinek: úgy látszik, ti ennek az embernek egy csapdát akartatok állítani, Hogy mennyire így áll t. miniszter úr, azt "is megmondhatom, hogy ezt németül mondotta: Ihr wolltet diesem Manne eine Falle bereiten! (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Ez sem áll! Egy szó sem igaz! — Derültség a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Fábián Béla: Csak annyit mondhatok, hogy amikor először felszólaltam a népjóléti minisztérium ügyeiben, akkor is azt mondották, hogy ezekből egy szó sem igaz, ós az egyéves vizsgálat folyamán minden szó az utolsó betűig beigazolódott! (Weltner Jakab: Mint ahogyan igaz is, hiába tagadják!) Azt is meg kell állapítanom, hogy a miniszter úr itt a Képviselőházban azt mondotta, hogy a népjóléti üzemeket le fogják építeni. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy nemhogy nem építették le, hanem annak ellenére, hogy állandóan nyilatkozatok történtek, kiderült, hogy a legelső, aki amikor külföldi valutát kérni kellett, 800.000 pengő értékű valutát kért kiutaltatni, az a népjóléti minisztérium Rico Részvénytársaság Kötszerüzeme volt, a népjóléti minisztérium üzeme. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi minisz ter: Ezt én csináltam? — Zaj. — Elnök csenget.) Ez sem igaz, miniszter lír? (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Én nem kértem!) A többit sem a miniszter úr csinálta. Azt is meg kell állapítanom, hogy ezekben a nehéz időben, amikor a magánipar nem tud megélni, a népjóléti minisztérium is a magániparnak állít konkiirrenciát. Erre példának hozom fel a Fő-utcában levő «Vendéglő a három verébhez» tulajdonosát, aki agyonlőtte magát azért, mert nem bírt konknrrálni a népjóléti minisztérium által felállított polgári étkezdével. Ezt ő írta egy levélben, ezt nem én mondom. A halnikészülő emberek utolsó levelükben nem szoktak hazudni és egy halni készülő ember írta ezt utolsó levelében. , Sajnos, nagyon rövid idő áll rendelkezésemre, hogysem tovább folytathatnám mindazt, amit el akarok mondani. Meg kell állapítanom, hogy a kormány gazdasági és pénz9
