Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

45U Az országgyűlés képviselőházának i takat és munkásokat is. (Kertész Miklós: Törvénytelen! — Farkas Gyula: Törvénytelen! Az nem jövedelem! — Dinnyés Lajos: Tessék akkor felháborodni! — Kertész Miklós: így csinálják!) Minthogy ez a rendelet egészen világosan azt mondja, hogy szükségadó címén csak a jövedelmi adóalanyok tartoznak bizonyos összeget befizetni, a magánalkalmazott és a magasabb keresetű munkás pedig a 3600 pengős értékhatár következtében egyáltalán nem válik jövedelemadó alannyá, ennélfogva ez a 2000 pengős értékhatár rá nem is vonatkozhatik. Szerintem világos, hogy mivel ezeknél nincs jövedelmi adóalap, szükségképpen nincs szükségadó sem, ennélfogva vagy a rendelet félremagyarázása történik (Kabók Lajos: Zavaros a rendelet!), vagy pedig a jogszabályok világos megsértése. Mi ez? Ha ez miniszteri utasításra történik, akkor nem egyéb, mint a saját maguk alkotta jogszabályok felrúgása, ha pedig ezeknek az egyes kerületeknek túlbuzgósága (Jánossy Gábor: Ez lesz!), ambiciózus fináncemberek szorgalmi feladata a tavaszi B-listázás előtt, akkor ez az az adószadizmus, amely jelzőt olyan szívesen alkalmazzák például Bécs város adópolitikájára, arra az adópolitikára, amely a nagy vagyont sújtja az adókkal. Az adószadizmus jelzője ezzel ellentétben sokkal inkább illik arra az adóztatásra, amely a kisexisztencia utolsó falatját akarja elvenni a szájából. A sokat emlegetett adómorál megteremtése érdekében követelünk részben a rendelethez, részben ehhez a gyakorlathoz magyarázatot azoknak az uraknak számára, akik ezeknek a rendeleteknek végrehajtásával foglalkoznak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr óhajt válaszolni. Vargha Imre államtitkár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy Kéthly Anna képviselőtársamnak olyan felvilágosítást «adhatok, amely talán őt is megnyugtatja, habár interpellációjában igyekezett az adószádizmust igen erőteljesen aláfesteni és kiszínezni. T. képviselőtársam az állandó' fizetéses alkalmazottak szükségadó ja ügyében szólalt fel. A rendeletben nincs szó arról, hogy abban az esetben, ha a jövő évi jövedelmi adó előreláthatólag már az idei jövedelemcsökkentés következtében nem lesz kivethető, akkor itt semmiféle kedvezmény vagy engedmény az adózónak nem volna biztosítható. Az utasítások éppen ellenkezőleg igenis arra vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket, hogy ahol megállapítható, hogy a jövő évben a jövedelemforrásból a jövedelmi adó már nem lesz kivethető, ott már nem szabad kivetni a szükségadót, (Kabók Lajos: Mennyit vetettek ki!) másrészről pedig^ megvannak a .megfelelő: utasítások a hatóságnak, hogy abban az esetben, ha valaki igazolni tudja, hogy jövedelemforrása ugyan megvan, de jövedelme oly mértékben csökkent, hogy a folyó évi jövedelmi adónak csak egy része lesz a jövő évben kivethető, a megfelelő (mérséklést már most is kérhetiés megkaphatja a pénzügyi hatóságtól. (Kabók Lajos: Es ha semmi sem lesz kivethető?) Az az eset, amelyet Kéthly Anna t. képviselőtársam

1 említett ^fel, hogy az illetőnek a munkanélküliség folytán ebben az esztendőben jövedelme már nem volt, kétségkívül abba a kategóriába tartozik, amikor a jövedelmi forrás megszűnt és így a rendelet egész világos rendelkezése szerint ennek a körülménynek iga-; '. ülése 1931 november 25-én, széf dán. zolása esetén a szükségadó kivetése mellőztetni fog. Természetes dolog, hogy ezt jelenteni kell, mert a pénzügyi hatóság nem mehet minden egyes jövedelemadóval megróttnak lakására megkérdezni, hogy legyen szíves, mondja meg, volt-e az idén is jövedelme és lesz-e a jövő esztendőben jövedelemadóalapja.Ellenben ha az az adózó odamegy a hatósághoz és igazolja, hogy elbocsátották és hogy új munkát nem tudott kapni, a pénzügyi hatóság kétségtelenül fel fogja őt menteni a szükségadó fizetése alól. (Kabók Lajos: Közben elárverezik, míg ez megtörténik!) A iközben elárverezés azért nem történhetik meg, t, képviselő úr, mert eddig szükségadóért végrehajtás egyáltalában meg sem indulhatott, hiszen a fizetési határidő 15-én nault el. Nagyon jól tudja a t. képviselő úr is, hogy igen hosszú idő, félesztendő is eltelik, míg a dolog eljut a végrehajtásig, az árverésig. (Kabók Lajos: A pénzügyi hatóság döntése még hoszszabb ideig elhúzódik!) Az a kérdés pedig, amelyet az illető előterjesztett, soronkívül tárgyaltatni és elintéztetni fog. Hogy pedig az a körülmény,^ amelyet Kéthly Anna t. képviselőtársam szintén felemlített, hogy a behajtások olyan .szigorúan folynának, nem lehet helytálló, éppen abból következik, hogy hiszen meg sem indulhatott ilyen eljárás, ennélfogva ma még végrehajtás a szükségadóért egyáltalában nem történhetett. Ha tehát valaki bejelenti, hogy munkanélküliség folytán a jövő évben adót fizetni nem tartozik, feltétlenül mentesíteni fogja a hatóság a fizetés alól. Ami azt illeti, — amit t. képviselőtársam felemlített — hogy állítólag valahol 3600 pengőn aluli, 2000 pengőn felüli keresettel bíró munkásra szükségadót vetettek volna ki, iszerintem ez nem is történhetett meg, de ha megtörtént, kérnék erre vonatkozólag adatokat, hogy ezt az intézkedést megszüntethessem — ha * netán megtörtént volna — bár nem tudom elképzelni, hogy megtörtént volna, mert a törvény egészen világosan azt mondja, hogy a jövedelemadónak megfelelő összeget kell fizetni; ahol tehát jövedelemadó nincs, ott szükségadót kivetni sem lehet Ha mégis volt ilyen eset, tessék ezt velem közölni és én majd gondoskodni

1 fogok arról, hogy ilyesmi ne történhessék meg. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök: Interpelláló képviselőtársunk kíván viszonválaszjiogával élni. . Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az igen t. államtitkár úr felvilágosításai természetesen azt a ©élt szolgáltatják, hogy kifelé is azok az alkalmazottaik és munkások, akiknek sérelmére ezek a dolgok megtörténtek, tudomást vehessenek a minisztériumnak erről az álláspontjáról, Mert ugyan eddig én is hallottam róla, hogy van valami ibizalmas utasítás arra vonatkozólag, hogy a felszólamlást fogadják el, de erről a nagy többség nem tudott és nem is világosították fel róla, úgy, hogy ennek következtében nem is volt módjában, hogy kérelmezze munkanélküli voltának elismerését és a szükségadó kirovása alól való mentesítését. Ugyanez áll a keresetcsökkenésre vonatkozólag is. Természetesen az volna a legfontosabb, hogy a felszólamlás elfogadása egyúttal minden további zaklatásnak, kamatelőírásnak stb. elhalasztását is jelentse, vagyis hogy ebből kifolyólag a szükségadókivetest szenvedett részére újabb költségek, vagy^ újabb veszedelmek, vagy a végrehajtás lehetősége ne álljon elő. Ha az államtitkár úr ezt így képzelte, vagy így gondolja az utasítást kiadni, hogy a felszólamlás egyúttal halasztást is jelent ezekben a kér-