Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. lálni arra, hogy simulékonyabbá tegyük a gaz­dasági élet gyakorlati követeléseihez. Egyfelől szigorúan meg kellene torolni azokat a vissza­éléseket, amelyek éppen a szabályokhoz alkal­mazkodó importőröknek és exportőröknek vál­nak kárára, másfelől pedig bizonyos könnyí­téseket kellene tenni. (Rassay Károly: Több devizát kellene szerezni! Ez volna az első!) Erre is rá fogok térni; teljesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy ez a lényeg. De én stante coneluso beszélek az adott helyzet­ben lehetséges eszközökről. Pl. fontolóra le­hetne venni, nem lehetne-e meghonosítani a devizahatáridőüzletet, vagy nem lehetne-e az exportból származó váltók leszámítolását ala­csonyabb kamatláb mellett eszközölni. Ezek természetesen olyan kérdések, amelyek meg­fontolás tárgyai lehetnek, amelyek mellett én itt ma erről a helyről lekötni nem tudnám ma­gamat, hanem csak mint felvetett gondolato­kat említem itt fel, annál is inkább, mert meg vagyok róla győződve, hogy mindezek az esz­közök nem jelenthetnek gyökeres orvoslást. Gyökeres orvoslás csak kereskedelmi mér­legünk jelentős mértékben aktívvá tétele és ezzel fizetési mérlegünk passzivitásának jelen­tős csökkentése volna. En, aki lelkiismeretesen átvizsgáltam a lehetőségeket és alaposan meg­fontoltam a viszonyokat, becsületes meggyő­ződéssel jelentem ki azt, hogy Magyarországon minden előfeltétele megvan annak, hogy ke­reskedelmi mérlegünket jelentős mértékben ak­tívvá tegyük az exporttal, és hogy ebben a fejező kurzusokon veszi át a pengőt az expor­tunknak. Éppen ezért, amint iparunknak nyersanyaggal való ellátása biztosítva lesz, — s én remélem, hogy egy-két napon belül ör­vendetes jelentést tehetek e tekintetben a t. Háznak — nem fogok késni kidolgozott, kéj szén álló ipari exportprogrammot a t. Ház elé terjeszteni. Addig is tisztelettel kérem vála­szom elfogadását. (Helyeslés jobbfelől és a kö­zépen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. É ber Antal: Igen t. Képviselőház! Minde­nekelőtt bátor vagyok megemlíteni azt, hogy én mem tettem konkrét javaslatot, konkrét in­díványt, mert interpelláció keretében termé­szetesen ilyet .nem is tehettem. Interpellációm értelme az volt, hogy lehetetlenség fenntartani olyan kötött devizagazdálkodást, amely fiktív kurzusokon, valóságos aranyértéküket ki nem fejező kurzusokon veszi át a pengőt az expor­tőrtől és adja a devizát az importőrnek. Hogy erre technikailag éppen az általam említett módszer a legalkalmasabb-e, vagy nem, az nem lényeges; a lényeges az, hogy ilyen módon ter­melési politikát fenntartani és folytatni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Miután a miniszter úr olyan jóindulattal emlékezett meg arról, hogy én elméleti kérdé­sekkel is szoktam foglalkozni, bátor vagyok megemlíteni, hogy mielőtt én az én gyakorlati tapasztalataim leszűrése útján ilyen eredményre és következtetésre jutottam volna, a kérdés rendkívüli fontosságánál fogva igyekeztem ezt a kérdést megbeszélni olyan pénzteoretikusok­kal is, akik tekintélyek és illetékesek hasonló kérdések elbírálására, s akikkel ezt megbeszél­nem módomban volt. Budapesten hosszasan konzultáltam Heller Farkas egyetemi tanárral, aki nálunk a pénz- és valutateóriáknak leg­alaposabb ismerője és aki hosszú^ szóbeli meg­beszélés után írásban fektette le és közölte ve­lem véleményét, amely így hangzik (olvassa): ülése 19$1 november 25-én, szerdán. 443 „Persze, a legnagyobb mértékben elvetendő a beszolgáltatott devizának a pengőparitás sze­rinti igénybevétele és a leadott devizáknak ugyanily alapon való kiadása. Amíg aranypa­ritáson veszi és adja a Jegybank, illetőleg en­nek megbízottja a devizát, valóban előmoz dítja a behozatalt és nehezíti a kivitelt. A kö­tött devizaforgalom célját tehát csak úgy tudja elérni, ha szabadon engedi a deviza árfolyam­alakulásáért, melyet igazán csak akkor tudna befolyásolni, ha kellő devizamennyisége volna, amikor persze ia devizaforgalom megkötésének szüksége elesik.» Ezt követőleg, egy bécsi utazásom alkalmá­val, módját ejtettem annak, hogy Mieses-szel, aki a világirodalomban ma a pénz- és hitel­ügyi és valutaproblémák legkiválóbb szakér­tője, az egész gondolatmenetemet ellenőriztes­sem. Mieses szóról-szóra helyesnek ismerte el, hogy az a rendszer, amely nálunk fennáll, sem­mi egyébre nem vezethet, mint a kivitel meg­akadályozására, a behozatal premizálására, ez­zel kereskedelmi mérlegünk mesterséges elron­tására és fizetési mérlegünk még súlyosabb bajaira. Ha ezziel szemben a mélyen >t kereskede­lemügyi miniszter úr arra hivatkozik, hogy most, .as elmúlt hónapban, kereskedelmi mér­legünk aktív egyenleggel zárult, (méltóztassék megengedni, hogy — amint már közbeszólás alakjában eimlítettem — ez nem annak tulaj­donítandó, mintha a gazdasági élet jelensé­geinek törvényszerűsgei itt most nem' nyilvá­nultak volna meg, hanem tulajdonítandó an­nak, hogy ia ml közönségünk vásárló ereje olyan rettenetes mértékben szállt alá (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és éppen az elmúlt időkben behozott és elviselhetetlen adóterhek folytán olyan mértékben redukáltatott, hogy itt egy kényszereladás folyik, aminek adatait legjobban azzal tudom megvilágítani, hogy legnagyobb pluszunk az elmúlt hónapban bú­zában volt, olyan alapon, hogy itt öt pengőt kaptunk egy métermázsa búzáért, amelyet ex­portálnunk kellett azért, mert fizetési mérle­günknek helyzete olyan, hogy kiszívja még azt a kevés exportálható árut is az országból, amellyel rendelkezünk. Majd méltóztatik az igen t, kereskedelemügyi miniszter úrnak meglátni, hogy néhány hónap lefolyása alatt milyen lesz Magyarország kereskedelmi mérle­gének képe. Akkor fognak majd ennek jelen­ségei mut átkozni. De ha azt méltóztatik hinni, hogy az, ami nálunk van, a luxuscikkek behozatalának abszolút megakadályozását jelenti, tévedni méltóztatik. Arra nézve, hogy ez mennyire téves, bátor vagyok egy nagyon eklatáns pél­dára utalni, amelyet ajánlok is a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyel­mébe. Ha tudniillik az igen t. kormánynak annyira programmjához tartozik, hogy semmi áron luxuscikkek ide behozhatok ne legyenek, akkor méltóztassék az igen t. kormánynak az Országos Közélelmezési Részvénytársaságnál, amely teljesen a kormány hatásköre alá tar­tozik, és amely a legsűrűbben keresi fel a ke­reskedelmi és iparkamarát devizaigénylések­kel szardiniának, teának, mazsolának, kávé­nak, mogyorónak, mandulának behozatalára, továbbá az igen t. kormány a rendelkezésére álló és az árnivellálás céljait tudvalevőleg ha­tásosan szolgáló üzemeknél e tekintetben köz­belépni. De ugyanaz a rendszer, amely nálunk van, sehol a világon nincs a deviza-korláto­zások tekintetében, még Ausztriában sincs,

Next

/
Oldalképek
Tartalom