Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
438 Az országgyűlés képviselőházának 27, kíméletlen kigondoló intézetet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. Ház, kérdezem ezek után, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak mi a nézete ebben a kérdésben. Azokkal a szabatos, tömör, kerek mondatú kifejezésekkel, amelyekhez szokva vagyunk az ő felszólalásaiban, nyilatkoztassa ki, helyesli-e a benzin-kényszerkartell felállítását, igen vagy nem, azonosítja-e magát azokkal a kijelentésekkel, melyeket ebben a kérdésben a t. pénzügyi politikai államtitkár úr tett, igen vagy nem? Ezt kinyilatkoztatnia, ismétlem, a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak kötelessége lett volna már a múlt ülésen, de ha akkor nem lehetett itt, akkor azóta, az elmúlt hét folyamán. Ehelyett mit látunk? Odavitték a kérdést a 33-as bizottság hétfői ülése elé, megkerülve a kérdés meritumát (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá!) és befejezett helyzetet akarván teremteni a képviselőháznak adandó alkalommal hozandó határozata elé, odavitték a motalkóhoz szükséges szesz árának felemelési javaslatát (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ha Rassay Károly t. képviselőtársam észre nem veszi azt, hogy mi búvik el itt a bokor mögött, hogy ez megint kartellérdek, akkor elhatározták volna a szesz árának felemelését, ami ellen azután természetesen hiába tiltakoztunk volna, következett volna a motalkó árának felemelése. (Friedrich István: Igaz ez? Azt is akarják emelni? — Dinnyés Lajos: Egy pár jó kis állás megint lett volna. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Fábián Béla! Melyik úr volt a ibokorban?) Kun Béla: Ez tehát a fogyasztók széles rétegeinek újabb megsarcolása. Hétmillió bevételi többletre számított az államkincstár a tervezett hermaphrodita monopóliumot, (Derültség.) — hogy így fejezzem ki magam — vagy kényszer-benzinkartellt megalapozó rendelet alapján, annak az ország közgazdasági életébe kártékonyán való behozása által. Mire kellett volna ez a hétmillió pengő? Megmondom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kellett volna a válságban szenvedő mezőgazdasági szeszgyárak szubvencionálására és alátámasztására. A mezőgazdasági szeszgyárak tehát látszólag mezőgazdasági érdekeket képviselnek és ezeknek rentabilitása' összefügg a magyar mezőgazdaság rentabilitásának kérdésével, illetve fokozásával. De t. Képviselőház, ha annakidején, 1923-ban, amikor nagy kivitel volt, a mezőgazdasági szeszgyárak rovására a felemelt szeszkontingenst megkapták, éspedig megkapták Leipzigerék, Lédererék és Fellnerék, akiknek egyik nagyon okos és ékes elokvenciájú, de millió pengő évi jövedelemmel bíró tagja, Fellner Pál t. képviselőtársam, itt ül az egységespárt tagjai között, akinek beszédét a múltkor nagy gyönyörűséggel és tapsolással méltóztattak fogadni, amikor azt mondotta ő, a szeszkartell egyik vezére, hogy majd átbőjtölik valahogy a válságot, — ő böjtöl, a szeszkartell vezére (Derültség balfelől.) — hát akkor hol van a kérdés megoldása? Méltóztassék ne a fogyasztó bőrére, ne a jelenlegi ásványolajkereskedelem terén teljesített munkaproduktumokat ^kezükben tartó 25—30 ezer kisember rovására rekompenzálni a mezőgazdasági szeszgyárakat, amelyek állítólag válságba jutottak, hanem méltóztassék Fellner úréknak az ipari szeszkontingens rovására kárpótolni és rekompenzálni ezeket. Adjanak le valamit abból a nagy nyereségből, amelyet zsebre vágtak, és akkor ülése 1931 november 25-én, szerdán. a mezőgazdasági szeszgyárak nem fognak olyan lehetetlen helyzetben sínylődni, mint amilyenben — ahogy mondják — jelenleg vannak. (Zaj.) Tovább megyek, t. Képviselőház. Méltóztassék meghallgatni, hiszen ez nem politikai, hanem közgazdasági kérdés és azt hiszem, szívesek lesznek pártkülönbség nélkül végighallgatni, amit elmondani akarok. (Halljuk!) Jelenleg a motalkóhoz szükséges szeszt szállítják a mezőgazdasági szeszgyárak és az ipari szeszgyárak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A mezőgazdasági szeszgyárak 36'5 fillérért adják a szesz kilóját, mert hiszen drága anyagból, kukoricából, krumpliból stb. állítják elő a szeszt. Ezzel szemben az ipari szeszgyárak sokkal olcsóbb befektetéssel és üzemköltséggel, Csehországból hozott melasszal dogoznak és így állítják elő a szeszt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha r tehát nagyobb az önköltsége a mezőgazdasági szeszgyáraknak, mint amennyiért kénytelenek adni a szeszt a motalkóhoz, akkor tessék a rekompenzációt megtalálni ezek részére, amikor az ipari szeszkontingens részéről adott szesz árát számításba veszik, annak nagyobb hányaddal, nagyobb részesedéssel való sujtásában ... Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét! Kun Béla: Lehet valami hosszabbítást kérni? Elnök: Nem, a házszabályok szerint nem lehet- (Felkiáltások balfelől: Megadjuk! — Zaj.) Csendet kérek! Kun Béla: Kérek egy negyedórát! Elnök: Nem lehet. A házszabályok szerint a napirendi felszólalásnál kérni sem lehet a meghosszabbítást. Méltóztassék elolvasni a házszabályokat. (Nagy zaj balfelől.) Csendet kérek! Kun Béla: Végzem felszólalásomat, noha szerettem volna, ha ilyen közérdekű kérdésben nem lett volna hozzám ilyen szigorú a t. elnök úr. (Zaj.) Arról van szó, t. Képviselőház, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozzék itt a Házban, ha lehet még ma, amennyiben pedig ma nem nyilatkoznék, akkor nyilatkozzék holnap és mondja meg a t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy azzal a válasszal, amelyet — mint felszólalásom elején mondottam — ideiglenes minőségben adott a pénzügyi államtitkár úr, azonosítja-e magát, vagy nem. (Helyeslés balfelől.) Amennyiben azonosítja magát, akkor a t. Képviselőház jöjjön abba a helyzetbe, hogy szavazzon erről a kérdésről. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem lehet az, t. Képviselőház, hogy a túloldalról az agrárblokknak tiszteletreméltó egységespárti tagjai ~ hogy egy magyar közmondással éljek — egy szájból hideget és meleget fújjanak, (Farkasfalvi Farkas Géza: Hogyan? Erre kíváncsi vagyok!) hogy a kartellek ellen beszélnek, amikor pedig a kartellekkel szemben akarjuk leszavazni a t. pénzügyi államtitkár urat, akkor megmentik őt a leszavaztatás veszélye elől. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ha van más megoldás! — Zaj.) Elnök: ős endet kérek! — Méltóztassék befejezni beszédét. (Nagy zaj. Farkasfalvi Farkas Géza közbeszól.) Csendet kérek, Farkas Géza képviselő úr. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem áll kérem! Tiltakozom!) Csendet kérek! Kun Béla: T. képviselőtársam, nem méltóztatott bent lenni, s így nem tudja, hogy milyen nagy elismerőszavakkal szóltam arról a mű-