Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

434 Az országgyűlés képviselőházának 27. tés tekintetében, vagyis a prius a termelés | folytonosságát illeti meg. (Helyeslés.) Még csak egy körülmény megemlítését méltóztassanak megengedni. Mint méltóztatnak látni, valahányszor akármilyen kis pénzügyi zavarba került valamely közület, rögtön kölcsönt vett fel, megítélés szerint akkor is, amikor arra nem volt abszolúte szükség. Ma, tudjuk, nagy pénzszűke van és én feltétlenül ; ellene vagyok minden inflációnak, teljesen helyeslem azok álláspontját, akik ebben a kérdésben a 33-as bizottságban állást foglaltak, hogy tudniillik minden infláció, amely a mobil tőke tönkretételét jelenti, rettenetes bajokat jelenthet, például a kamatfizetések tekintetében is. A főváros a maga bőrén érzi ezt, mert a Szent Gellért Szállóval kapcsolatban az adósságot kénytelen valorizált értékben visszafizetni. Mindezekkel számolni kell akkor, amikor pénzszűke van. Nekem kifogást kell tennem az ellen, hogy például a közelmúltban is a Törekvés Takarékpénztárnak egymillió pengő hitelt folyósítottak a Pénzintézeti Központ útján (Zaj. — Jánossy Gábor: Hitelt, nem ajándékot!) Ha itt arról van szó, hogy juthat mindenkinek pénz, akkor ez ellen nincs kifogásom, de amikor arról van szó, hogy a legfontosabb munkálatokat félbe kellett szakítani, amikor azoknál az objektumoknál, amelyeknél a munkálatokat félbe kellett hagyni, az értékeket leszállították, amikor ebből kifolyólag száz és száz munkást fosztottak meg kenyerétől: megítélésem szerint ilyen könnyelmű kihitelezést esz- ! közölni nem szabad. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Tessék befejezni! Buday Dezső: Még csak egy körülményt említek meg. Az orosz szovjettel kapcsolatban Waldemár Gurján kiváló német szociológus könyvet adott ki, amelyben bebizonyította, — ő a legkiválóbb ismerője a bolsevizmus szociális kérdéseinek és a mellett kiváló pszichiáter^ és szociológus is — hogy a liberális gazdasági rend az állam várfalain amelyet a szociáldemokrácia tágít ki és amelyen bevonul a bolsevizmus. (Ügy van! jobb- ! felől!) Ez a liberális gazdasági rend ejtette | rajtunk azt a rést, amelyet aztán kitágítottak I és amely mellett ez a lehetetlen gazdasági helyzet előállhatott. Mindennek dacára megállapítom, hogy a kormánynak ez a jelentése a reparációt akarja, a kivezető utat keresi és az én megítélésem szerint annak, aki a reparációt akarja, ezt a jelentést tudomásul kell vennie. En a reparációt akarom és így a jelentést tudomásul veszem. (Elénk éljenzés és taps a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?? Petrovics György jegyző: Nagy Emil. Nagy Emil: T. Képviselőház! Apponyi Albert gróf t. képviselő úr szavaival élve, nekem talán lélektani gyönyörűség lenne az, ha elégtételemet fejezném ki a felett, hogy a letűnt rendszer hibái következtében hová jutottunk. En azonban ezzel a jogommal nem kívánok élni, ámbár éveken keresztül én voltam az, aki újságcikkekben és beszédekben is előre figyelmeztettem a t. kormányt arra, hogy ez a szegény kis ország, ez a CsonkaMagyarország 14 vármegyéjével nem bírja el azokat a pazar állami terheket, amelyeket reá róttunk. Hogy az állami terheket még a kormány külön többleti parádékkal is fokozta, ez kétségtelen tény, de azt gondolom, ' ülése 19$ 1 november 25-én, szerdán. ezek a többleti parádék lényegesn nem folytak bele abba, hogy idejutottunk. Ezt meg kell mondani igazságosan, mert szerintem avval a differenciával is, ha az nem lép fel, mégis csak az lenne, ami van. Az én szerény felfogásom szerint azonban ez a kis ország nem bírja el azt a nagy állami parádét, azt a nagy állami beállítást, ahogyan mi egyáltalában dolgozunk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Es hogy én nem akarok rátérni a multak hibáinak emlegetésére, az még azért is^ van, mert a szituációt annyira katasztrofálisnak látom, — sajnos, meg kell mondanom őszinte meggyőződésemet, amit szereztem most már négy hónap óta a 33-as bizottságban hallottak következtében — hogy szerintem nemsokára reá kell lépnünk egy igen nehéz, súlyos, felelősségteljes elhatározásra, amelyről majd későbben fogok még szólni. (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Micsoda kaszinó az ott? — Halljuk! Halljuk!) Ezzel kapcsolatosan be kell jelenteni majd azt is, hogy Magyarország ezekkel a határokkal egyáltalában teljességgel képtelen arra, hogy mint álllam exisztáljon. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaza van! Ezt be kell látnia a külföldnek is! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől! — Egy hang a baloldalon; A kormánypártnak is! — Jánossy Gábor: Belátja minden okos ember.) Aki a kérdéseket tiszta szemmel és egészen tárgyilagosan bírálja meg, annak reá kell jönnie arra, hogy amennyiben ezeket a határokat egy józan revizió meg nem változtatja, — nem értek én illúziókat, amelyek nem ikeresztülvihetők, én értek egy reális revíziót... (Jánossy Gábor: Egyelőre!) Ne tessék belebeszélni mindig, kérem alásan. — (Derültség.) Nekünk meg kell győznünk a világot arról, hogy ezekkel a határokkal mi megtehetjük azt, hogy leszállunk a régi békebeli Szerbia kultúrnívójára, de megkívánni tőlünk azt, hogy mi ebben a csonka, kicsi országban fenntartsuk a nyugati kultúrának még csak bizonyos fokát is, erről énszerintem nem lehet szó. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Csak abban nem osztozom én az igen t. miniszterelnök úr felfogásával, hogy nem lehet átfogó programmot nyújtani, mert szerintem az idők olyan (borzasztóan megérlelték ezt a szituációt, hogy most már nemcsak nagyon is átfogó programmot kell adni, hanem énszerintem a nagy lépéssel — ami be fog már januárban következni, amire most nem térek ki részletesebben — igenis fel kellene vetni az egész világ előtt a lét- és nemlét kérdését és meg kellene kérdezni a nagyhatalmaktól, hiszik-e, hogy tizennégy vármegyével egyáltalában teljesíteni t'udja Magyarország azt a kultúrhivatást, amelyet tőle várnak. (Ügy van! Ügy van! a jobbés baloldalon.) Hogy ez a kis ország azokat a kölcsönöket, amiket felvettünk 30 pengős búza mellett, pontosan fizetni tudja a kamatok tekintetében, az teljességgel lehetetlenség és csak ebben nem értek egyet az igen t. kormánnyal, miért nem méltóztatik ezt az őszinte lépést mennél korábban megtenni, mielőtt gazdasági létünket igen súlyos újabb károsításoknak tennénk ki. Szerintem ennek el kell következnie. Akármilyen furcsán, akármilyen csúnyán hangzik is, be kell jelenteni a fizetésképtelenséget kifelé, mert azokat a 30 és 25 pengős búzák mellett felvett kölcsönöket most már a kamatok tekintetében nem tudjuk megfizetni, ez teljes lehetetlenség. Ami hónapok óta folyik, az semmi egyéb, minthogy a fát fűrészeljük