Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
Az országgyűlés képviselőházának 27. sék megnézni, mennyi a deficitje. Mit csináljunk?) Erre nagyon könnyű válaszolni. Régóta vallott felfogásom az, amelynek most itt kifejezést adok, hogy nem mindig a vagyontárgyat kell eldobni magunktól, hanem nagyon sokszor a sáfárt. Nem a vagyontárgy, amelyet helyesen fundáltak, az oka annak, hogy nem rentábilis, hanem nagyon sokszor azok, akik igazgatják. Azon az állásponton vagyok, hogy meg kell vizsgálni a vagyontárgy származását és működését, és amennyiben a működés tekintetében a vagyon vezetőjében látom a hibát, nem a vagyontól, válok meg, hanem a rossz sáfártól. En ellene vagyok a monopólisztikus üzemeknek, és azért nyomatékkal kérdem, honnan szerzik a magángazdasági körökben azt a jogot, hogy minden nagy termelést monopolizáljanak 1 ? Mert ma így áll a helyzet, hogy tulajdonképpen minden nagy termelést monopolizálnak. Akkor az állami monopóliumot sokkal inkább elfogadom, mint a magánosok monopóliumát. Méltóztassék még megengedni, — tartok tőle, hogy időmből kifogyok — hogy ismertessem pártom felfogását azokban a kérdésekben, amelyeknek politikai vonatkozásuk van. Ez, a felfogás az én magánfelfogásom is és abból áll, hogy a keresztény gazdasági párt nem vállal felelősséget azért a gazdasági gestióért, amely itt a múltban lejátszódott, nem vállal pedig azért, mert megítélésem szerint a kormányzat nem mentheti magát azzal, hogy itt a baloldalon és egyebütt is különböző beruházási követelésekkel állottak elő, mert éppen a kormánynak kötelessége gátat szabni ilyen követeléseknek. Ebben a kérdésben senki sem osztozkodik a kormánnyal. Igaz, hogy különböző beruházások tekintetében mindenünnen felmerültek a kívánalmak, de a kormánynak mindig megvolt az a lehetősége, hogy ezeket a beruházásokat magától elutasíthatta. A keresztény gazdasági párt ezekben a kérdésekben valóban nem részese a felelősségnek, mert nem rajta múlott, hogy bizonyos beruházások végrehajtatnak-e, vagy nem. Bátor vagyok itt még azt is hangsúlyozni, hogy a keresztény gazdasági és szociális párt teljesen független párt, a független kritika álláspontján áll, azonban nem l'art pour Tart ellenzék. Minden olyan dologban, amelyet a nemzet javára valónak ítél, nagyon készségesen támogatja a kormányt, különösen támogatja a mai viszonyok között, amikor a legtöbb kérdésbe beleerőszakolják a politikát. Azokba a gazdasági kérdésekbe, amelyekről itt szó van és amelyeknek vitája annyira kitágult már, hogy szinte költségvetési vita jellegével bír, én is minél kevesebb politikát szeretnék belevinni. Azért nem páthosszal, hanem talán plajbásszal kell ebben a kérdésben orientálódni. Ha pedig az ember így akar orientálódni, akkor meg kell, hogy riadjon azoktól a számtételektől, amelyeket a, 6-os bizottság és annak nyomán a nemzetek szövetségének pénzügyi albizottsága megállapított, hogy 4069 millió pengő adóssága van az, országnak. Az államnak magának 1867 millió pengő az adóssága, amely összegnek kamatteljesítése évente 287 millió pengő. Nem egy ilyen adósságtétellel szemben kimutatást nyert, hogy öt év alatt visszafizették kamatostól a tőkét és mégis fennáll az adósság. Az adósságcsinálásnak könnyelmű módszere honosodott meg nálunk, — ezt^ merem állítani — mert nem imminens szükségletek f fedezésére vettük föl a kölcsönöket. Adósságot csak akkor szabad csinálni, ha az embernek más megoldási lehetősége egyáltalában nincs ülése 1931 november 25-én, szerdán. 433 a tekintetben, hogy magát fenntartsa. A kölcsönöket és az eladósítást mi magunk szinte mesterségesen csináltuk. Tessék csak a Speyerféle kölcsönre gondolni. Valósággal kínálták a városoknak, hogy vegyék föl ezt a kölcsönt, szinte kényszerítették a városokat ennek a felvételére, úgyhogy a városoknak a fejüket kellett törniök, hogy kulturális, közlekedési vagy milyen célokra fektessék be a felvett összegeket. (Tauf fer Gábor: Ki kényszerítette? Akinek baszna volt!) A gazdasági élet irányítói. (Jánossy Gábor: Maguk a hitelezők is fűnek-fának kínálták!) A székesfőváros is a maga nagy kölcsöneinek a felvétele alkalmával direkt felszólította az üzemeket, hogy jelentsék be igényeiket. En részese voltam akkor a Beszkárt igazgatóságának, amikor sokszor csak harc árán sikerült elhárítani a kölcsönt. Mindenáron oktrojálták a kölcsönt. Ez azonban nem megy szerelemből, ezeknek a, kölcsönöknek ilyen módon való oktrojálása rengeteg províziót jelent. (Ügy van! balfelől.) Mi a város életéből tudjuk, hogy amikor a Szt. Gellért fürdőt és szállót építették, akkor nem arról volt szó, hogy nélkülözhetetlen szükséget elégítsünk ki, mégis kölcsön felvételét határozták el és — ami a legklasszikusabb — egy belföldi és egy külföldi egyenlő ajánlat közül a külföldi ajánlatot fogadták el, amelyhez nyivánvalóan több provízió társult. Ezeknek a kölcsönöknek felvételénél igen sok hibát és bűnt állapítok meg. A kölcsönöket nem abból a szempontból veszik föl, hogy abból megoldjanak bizonyos kérdéseket. Amikor felveszik a kölcsönt, rendszerint meg tudják indokolni, milyen okból és milyen célra veszik fel, de amikorra az kézbe kerül, kisül, hogy annak felét a folyó kiadások fedezésére használják fel, úgyhogy -a kölcsön már az első felhasználás idejében is értékének a felére csökken. Megélni csak jövedelemből lehet, nem pedig adósságból. Az adósságok az embert lehúzzák az örvénybe és aki könnyelmű adós, az abba a helyzetbe jut, amelyben mi vagyunk. Amikor a nemzetek szövetségének pénzügyi albizottsága azt tanácsolja, hogy fizetési mérlegünket aktívnak tartsuk meg, ez annyit jelent, hogy hűségesen fizessük meg összes kamatkövetelményeiket a külföldnek. Ennek ellentéteképpen odaállítom azt, hogy akkor tudok aktív fizetési mérleggel operálni, ha a külkereskedelmi mérlegem aktív. Ebben a külkereskedelmi mérlegben pedig úgy alakul a kalkulus, hogy a bevitel és kivitel viszonylatából ered, hogy aktív vagyok-e, vagy passzív. Egyik részét ennek a külkereskedelmi mérlegnek, hogy tudniillik a kivitelt miképpen irányítjuk, ezt jórészt magunk befolyásolhatjuk, ha azok, akik az én számomra előírják, hogy fizetési mérlegem aktív legyen, lehetővé teszik a kivitelt; mert a behozatal tekintetében létesíthetek olyan intézkedéseket, hogy ez a tehertétel ránknézve ne alakuljon túlkedvezőtlenül, mert a mi kezünkben van, hogy a behozatal tekintetében miképpen viselkedjünk, a kivitel tekintetében azonban azok a főhatalmak, amelyek kiküldöttek a maguk bizottságait, tegyék lehetővé, hogy kereskedelmi mérlegünk is aktív legyen, mert ez az aktivitás előfeltétele annak, hogy vissza tudjuk fizetni a kamatokat. Egészen bizonyos, hogy ha mi abban a helyzetben vagyunk, hogy két expediens között kell választanunk, hogy tudniillik fizetjük-e a külföldi kamatokat, vagy pedig ellátjuk egész termelési rendszerünket a legszükségesebb nyersanyaggal, félgyártmányokkal, akkor, azt hiszem, nincsen habozás a dön63'
