Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. terére is. (vitéz Bajcsi Zsilinszky Endre: Átültették a borházba a Planwirtschaf tot! Ismerjük már a Planwirtschaft !) De ha még mindezt meg is valósítanók, a rentabilitás kérdése még mindig nem nyer megoldást, nem nyer pedig azért, mert ezzel a mai tőketartozással és kamatteherrel a mezőgazdaság gazdálkodni nem tud. (Ügy van! Ügy van!) Azon túlvagyunk már, hogy felekezeti és osztálykülönbségről beszéljünk, de két osztály még van: az adósok és a hitelezők osztálya. Kételkedem ab ban, hogy a hitelezők osztálya az adósok osztályának tönkremenésével egyoldalúan gazdagodhassék. Már pedig, ha az adósok osztályát igy kezelik tovább és úgy teszik tönkre a hitelezők, mint most, akkor önmaguk alatt vágják a fát, és ők is tönkremennek. Itt tehát nem a moratórium segítene. A kormány nagyon bölcsen igyekezetl rendelkezéseket hozni, amelyek arra voltak hivatva, hogy könnyebbé tegyék az adósok helyzetét, de ha kimondanék a moratóriumot is, bocsánatot kérek, ez a mezőgazdaságra értékkel nem bír, csak akkor, ha a másik oldalról garantálják a 40 pengős búzaárat és a 2 pengős állatárat. El tudok képzelni egy olyan moratóriumot, amely tulajdonképpen nemcsak a kamatokat tezaurálja a teheroldalon s amely lehetővé teszi azt, hogy majd valami kor az adósságomat ki tudom fizetni, de egy olyan moratorium, amely csak gyűjti az egyik oldalon a kamatokat s nagyobbítja^ az adósságomat anélkül, hogy a végén kilátásom legyen arra, hogy a kamatot és tőkét vissza tudjam fizetni, elképzelhetetlen. Be kell tehát^ következni úgy a mezőgazdaságnál, mint az egész országban — nyiltan kimondom. — bizonyos adóssági leírásnak. Ha mi azt gondoljuk, hogy e nélkül valaha is talpra tudjuk ezt az országot állítani, akkor rendkívül csalódunk. A mezőgazdaságot semmiesetre sem tudjuk e nélkül talpraállítani. Az lehetséges, hogy én tönkremegyek, és akkor lesz egy budapesti meggazdagodott úr, aki a birtokomat megveszi; megveszik a középbirtokokat is. De a kisbirtokosok százezrei helyébe ki fog beülni? Ki lesz, aki ezeket meg fogja venni, amikor a szomszéd kisgazda sincs abban a helyzetben, hogy meg tudná vásárolni? Ha tehát a mezőgazdasági kérdést tényleg meg akarjuk oldani és azt akarjuk, hogy az a jövőben rentabilitást mutasson — mert a mezőgazdaság adja az egész ország rentabilitását — akkor foglalkoznunk kell egy olyan irányú gondolattal, amely az adósságok egy részének elengedését és a kamatterheknek a minimumra való leszállítását célozza. (Helyeslés.) Mindezek megtörténte után keresnünk kell, mint mezőgazdáknak azt a piacot, ahová a jövőben mezőgazdasági terményeinkkel kimehetünk. Itt nagyon sok szó esett egy magyarosztrák vámunióról. En ezt keveslem, keveslem pedig azért, mert Ausztria nem tudja felvenni minden mezőgazdasági feleslegünket, és nem hinném, hogy a többi környező államok beleegyeznének abba, hogy Magyarország és Ausztria vámunióra lépjenek és ezáltal Jugoszlávia és Románia, amelyek szintén mezőgazdasági államok, ki legyenek zárva. Itt keleti, vagy dunai konföderációra kell gondolni, elosztva mérlegszerűen, hogy 'ugyanannyi mezőgazdasági, mint ipari állam vegyen abban részt. El tudom képzelni az egyik oldalon mint mezőgazdasági államokat Magyarországot, Romániát, Jugoszláviát és a másik oldalon mint ipari államokat Olaszországot, Ausztriát és Csehszlovákiát. Keresnünk kell tehát mielőbb azt a módot, hogy a mezőgazdaülése 19$ 1 november 25-én, szerdán. 427 s ág terményeit el tudjuk helyezni egy biztos bázison. Befejezem beszédemet. Mint méltóztattak látni, politikai térre nem tértem ki. Mint mezőgazda a mezőgazdasággal akartam objektíven foglalkozni, és a szakszerűség mellett megmaradni. (Helyeslés jobb felől.) Itt a végén azonban csak egy-két szóval dokumentálni kívánom felfogásomat. Mint új képviselőnek bizonyára nem volna kötelességem, hogy én a múlt kormány gesztióját megvédjem, vagy hogy azonosítsam magamat a múlt kormány cselekedeteivel, de az én erkölcsi felfogásom talán túlzott. En az egységespárt programmjával léptem fel, — amire nekem szükségem nem volt, mert engem megválasztottak volna bármilyen programmal is — és ezt azért tettem, mert a múlt gesztiót annak hibáival együtt mérlegre helyezve, mindenkor a kivezető utat láttam ebben a pártban, tehát azzal, aogy az egységespárt programmjával felléptem, azonositottam magamat az egységespárt geszti ójával és azért minden felelősséget ma gamra elvállaltam. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Miután pedig látom azt, hogy a kormány összetétele megfelel a kívánalmaknak és a kormány egész gondolata a mezőgazdaság megsegítésére irányul, és hiszem, hogy a korány a mezőgazdaság felépítését tartja az országban egyedül kivezető útnak és gondja an rá, hogy annak rentabilitását elősegítse, a miniszterelnök jelentését természetszerűen tisztelettel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és iüps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György: Esztergályos János! Esztergályos János : T. Képviselőház ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Esztergályos János : Tisztelettel kérem, méltóztassanak felszólalási időmet egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök : Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni ? (Igen !) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Esztergályos János : T. Képviselőház ! Eltérően attól a parlamenti szokástól, hogy a fel szólaló az előtte felszólalt képviselőtársának beszédébe kapcsolódik bele,... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Esztergályos János :... méltóztassanak megengedni, hogy egy a folyosón tett ígéretemet mindjárt felszólalásom elején beválthassam. Künn a folyosón ma délelőtt egy egységespárti igen t. képviselőtársam megszólított és a következőket mondotta : — Kérlek alásan, hagyjátok már félbe ti ott az ellenzéki padokon a múlt kormány hibáinak bírálatát, hiszen végeredményben döglött csacsit rugdaltok. (Derültség a hal- és szélsőbaloldalon. — Malasits Géza : Azt mondotta ?) Azt. Elnök : Kérem képviselő úr, szíveskedjék parlamentáris kifejezéseket használni. Esztergályos János: Bocsánatot kérek, csak visszaadom azt, amit egységespárti képviselőtársam mondott. (Zaj.) Elnök : Itt ebben a teremben nem mondotta ezt egyetlen egységespárti képviselőtársa sem. Hogy künn mit beszélnek, az nem tartozik ide. Esztergályos János : Nincs tehát semmi értelme annak, — mondotta ez a képviselőtársam — hogy itt ti nap-nap után kemény és kíméletlen bírálatot mondotok. Keressétek inkább ehelyett az összefogás lehetőségét, (Ügy van !