Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. terére is. (vitéz Bajcsi Zsilinszky Endre: Át­ültették a borházba a Planwirtschaf tot! Ismer­jük már a Planwirtschaft !) De ha még mind­ezt meg is valósítanók, a rentabilitás kérdése még mindig nem nyer megoldást, nem nyer pe­dig azért, mert ezzel a mai tőketartozással és kamatteherrel a mezőgazdaság gazdálkodni nem tud. (Ügy van! Ügy van!) Azon túl­vagyunk már, hogy felekezeti és osztálykülönb­ségről beszéljünk, de két osztály még van: az adósok és a hitelezők osztálya. Kételkedem ab ban, hogy a hitelezők osztálya az adósok osz­tályának tönkremenésével egyoldalúan gazda­godhassék. Már pedig, ha az adósok osztályát igy kezelik tovább és úgy teszik tönkre a hite­lezők, mint most, akkor önmaguk alatt vágják a fát, és ők is tönkremennek. Itt tehát nem a moratórium segítene. A kormány nagyon böl­csen igyekezetl rendelkezéseket hozni, amelyek arra voltak hivatva, hogy könnyebbé tegyék az adósok helyzetét, de ha kimondanék a mora­tóriumot is, bocsánatot kérek, ez a mezőgazda­ságra értékkel nem bír, csak akkor, ha a má­sik oldalról garantálják a 40 pengős búzaárat és a 2 pengős állatárat. El tudok képzelni egy olyan moratóriumot, amely tulajdonképpen nemcsak a kamatokat tezaurálja a teheroldalon s amely lehetővé teszi azt, hogy majd valami kor az adósságomat ki tudom fizetni, de egy olyan moratorium, amely csak gyűjti az egyik oldalon a kamatokat s nagyobbítja^ az adóssá­gomat anélkül, hogy a végén kilátásom legyen arra, hogy a kamatot és tőkét vissza tudjam fi­zetni, elképzelhetetlen. Be kell tehát^ következni úgy a mezőgazdaságnál, mint az egész ország­ban — nyiltan kimondom. — bizonyos adóssági leírásnak. Ha mi azt gondoljuk, hogy e nélkül valaha is talpra tudjuk ezt az országot állítani, akkor rendkívül csalódunk. A mezőgazdaságot semmiesetre sem tudjuk e nélkül talpraállítani. Az lehetséges, hogy én tönkremegyek, és akkor lesz egy budapesti meggazdagodott úr, aki a birtokomat megveszi; megveszik a középbirto­kokat is. De a kisbirtokosok százezrei helyébe ki fog beülni? Ki lesz, aki ezeket meg fogja venni, amikor a szomszéd kisgazda sincs abban a helyzetben, hogy meg tudná vásárolni? Ha tehát a mezőgazdasági kérdést tényleg meg akarjuk oldani és azt akarjuk, hogy az a jö­vőben rentabilitást mutasson — mert a mező­gazdaság adja az egész ország rentabilitását — akkor foglalkoznunk kell egy olyan irányú gondolattal, amely az adósságok egy részének elengedését és a kamatterheknek a minimumra való leszállítását célozza. (Helyeslés.) Mindezek megtörténte után keresnünk kell, mint mezőgazdáknak azt a piacot, ahová a jö­vőben mezőgazdasági terményeinkkel kime­hetünk. Itt nagyon sok szó esett egy magyar­osztrák vámunióról. En ezt keveslem, keves­lem pedig azért, mert Ausztria nem tudja fel­venni minden mezőgazdasági feleslegünket, és nem hinném, hogy a többi környező álla­mok beleegyeznének abba, hogy Magyarország és Ausztria vámunióra lépjenek és ezáltal Jugoszlávia és Románia, amelyek szintén me­zőgazdasági államok, ki legyenek zárva. Itt keleti, vagy dunai konföderációra kell gon­dolni, elosztva mérlegszerűen, hogy 'ugyan­annyi mezőgazdasági, mint ipari állam vegyen abban részt. El tudom képzelni az egyik ol­dalon mint mezőgazdasági államokat Magyar­országot, Romániát, Jugoszláviát és a másik oldalon mint ipari államokat Olaszországot, Ausztriát és Csehszlovákiát. Keresnünk kell tehát mielőbb azt a módot, hogy a mezőgazda­ülése 19$ 1 november 25-én, szerdán. 427 s ág terményeit el tudjuk helyezni egy biztos bázison. Befejezem beszédemet. Mint méltóztattak látni, politikai térre nem tértem ki. Mint me­zőgazda a mezőgazdasággal akartam objek­tíven foglalkozni, és a szakszerűség mellett megmaradni. (Helyeslés jobb felől.) Itt a végén azonban csak egy-két szóval dokumentálni kí­vánom felfogásomat. Mint új képviselőnek bi­zonyára nem volna kötelességem, hogy én a múlt kormány gesztióját megvédjem, vagy hogy azonosítsam magamat a múlt kormány cselekedeteivel, de az én erkölcsi felfogásom talán túlzott. En az egységespárt programm­jával léptem fel, — amire nekem szükségem nem volt, mert engem megválasztottak volna bármilyen programmal is — és ezt azért tet­tem, mert a múlt gesztiót annak hibáival együtt mérlegre helyezve, mindenkor a kive­zető utat láttam ebben a pártban, tehát azzal, aogy az egységespárt programmjával fellép­tem, azonositottam magamat az egységespárt geszti ójával és azért minden felelősséget ma gamra elvállaltam. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Miután pedig látom azt, hogy a kormány összetétele megfelel a kívánalmaknak és a kor­mány egész gondolata a mezőgazdaság meg­segítésére irányul, és hiszem, hogy a kor­ány a mezőgazdaság felépítését tartja az or­szágban egyedül kivezető útnak és gondja an rá, hogy annak rentabilitását elősegítse, a miniszterelnök jelentését természetszerűen tisz­telettel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és iüps jobbfelől és a középen. — A szónokot szá­mosan üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György: Esztergályos János! Esztergályos János : T. Képviselőház ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szíveskedjenek he­lyeiket elfoglalni. Esztergályos János : Tisztelettel kérem, méltóztassanak felszólalási időmet egy negyed­órával meghosszabbítani. Elnök : Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni ? (Igen !) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Esztergályos János : T. Képviselőház ! El­térően attól a parlamenti szokástól, hogy a fel szólaló az előtte felszólalt képviselőtársának beszédébe kapcsolódik bele,... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Mél­tóztassanak helyeiket elfoglalni. Esztergályos János :... méltóztassanak meg­engedni, hogy egy a folyosón tett ígéretemet mindjárt felszólalásom elején beválthassam. Künn a folyosón ma délelőtt egy egységes­párti igen t. képviselőtársam megszólított és a következőket mondotta : — Kérlek alásan, hagyjátok már félbe ti ott az ellenzéki padokon a múlt kormány hibáinak bírálatát, hiszen végeredményben döglött csa­csit rugdaltok. (Derültség a hal- és szélsőbalol­dalon. — Malasits Géza : Azt mondotta ?) Azt. Elnök : Kérem képviselő úr, szíveskedjék parlamentáris kifejezéseket használni. Esztergályos János: Bocsánatot kérek, csak visszaadom azt, amit egységespárti kép­viselőtársam mondott. (Zaj.) Elnök : Itt ebben a teremben nem mondotta ezt egyetlen egységespárti képviselőtársa sem. Hogy künn mit beszélnek, az nem tartozik ide. Esztergályos János : Nincs tehát semmi ér­telme annak, — mondotta ez a képviselőtár­sam — hogy itt ti nap-nap után kemény és kí­méletlen bírálatot mondotok. Keressétek inkább ehelyett az összefogás lehetőségét, (Ügy van !

Next

/
Oldalképek
Tartalom