Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

422 Az országgyűlés képviselőházának 27, ban az ellenőrzés feladatairól nyilatkozott és nyilatkozatában többek között azt mondja, hogy a miniszterek terhes intézkedéseit, kötéseit a levéltárban felkutatni nem tudja. Ha az elnök úr nyilatkozatában az általam tárgyalt kölcsönökre célzott, ebből aztlehet következtetni, hogy a különleges megítélés alá eső terhes kötéseket az érdekeit miniszter arak számvevőségeikkel sem közölték, leltári feljegyzés végett. (Jánossy Gábor: Pedig bemehet!) Bemehet, igen t. képviselő úr! (Jánossy Gábor: Be! — Malasits Géza: Ne beszéljen a képviselő úr! A 6-os bizottságot sem eresztették bej) A Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke tulajdonképpen a minisztereket vizsgálja, illetőleg vizsgáltat ja a tárcájuk pénzügyi gazdálkodására nézve és sok más szempontból. A helyszíni vizsgálatok alkalmával tehát ha feltétlenül szükségesnek mutatkoznék, a vizsgálóbiztos a miniszterek fiókjának, a felnyitását is kívánhatja. (Jánossy Gábor: Ügy van! Na látja! — Büchler József : Idézzék meg a Számszék elnökét ide és kérdezzék meg, miért nem ment be? — Zaj. — Elnök csenget.) Visszatérve a kölcsönökre, ismétlem, hogy azoknak a törvényektől eltérő felvételét megállapítani nem tudtam. Ez a feladat tulajdonképpen a Képviselőház zárszámadási bizottságának a hivatása, amely a megállapításához képest felvetheti a jogi felelősséget úgy a miniszterekre, mint a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökére nézve. (Sándor Pál: Hát nem botrányos 1 Hallatlan! — Jánossy Gábor: Tessék a szónok úrtól megkérdezni! Nem én beszélek! — Nagy Emil: Dehogynem beszél! Sokat beszél! — Zaj. — Elnök: Csendet kérek. — Buchinger Manó: Milyen nagyon érdekli a kormánypártot ! ) A különleges^ kölcsönök felvételeinek ellenőrzési hiányairól azt hiszem, az orvoslás céljára eleget mondtam. Eátérek a kinevezések ellenőrzésére. Mindenki tudja, mennyi számfeletti kinevezés történt. A kormány tagjai úgy fogták fel a kinevezés jogának a gyakorlását a költségvetéssel szemben, hogyha a kinevezésük jogának a gyakorlásában az országgyűlés által jóváhagyott fizetési és személyzeti állományú rendszertől eltérnek, az eltérést egyszerű zárszámadási indokolással áthidalhatják. Ezért az országgyűlés az 1897 : XX. törvénycikk 33. §-ában a kinevezéseket kivette a budgetjog általános rendelkezései alól és eltiltotta egyszersmindenkorra a minisztereket attól, hogy olyan kinevezéseket foganatosíthassanak, amely nem gyökeredzik költségvetésileg jóváhagyott fizetés és személyzetállományi rendszerben. Mégis mi történt t. Ház? Egyszer már a t. Ház elé hoztam, hogy az 1928/29. évi zárszámadás tanúsága szerint 3282 állást töltöttek be a miniszterek olyant, amelynek nem volt gyökere a fizetési és állományrendszerben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) A miniszterek pár szóval indokolták a kinevezéseket, illetőleg előléptetéseket és ezeket a Legfőbb Állami Számvevőszék felvette a zárszámadási jelentéseibe a maga kritikai álláspontjának kifejtése nélkül, noha oly véleményt kellett volrm leadnia a jelentésében, hogy a jogi felelősség felvetése szükséges az állam érdekeinek megvédése céljából- (Büchler József: Hát ez nem pénzpocsékolás? Nem az állam és a polgárok pénzének pocsékolása?) Arra is rá kell mutatnom, hogy tárcaköltségyetések vannak, de tárcazárszámadások nincsenek! Ezt a visszás helyzetet is át kell hidalni. A számvevőségekkel könnyen végzek, mert ülése 1931 november 25-én, szerdán. az a megállapításom mindent megmond, hogy ellenőrző munkakörükben törvényileg is hézagosan biztosított függetlenségüket az egyes miniszterek, kiki saját koncepciója szerint, megszüntették. Elnök: Csendet kérek! (Malasits Géza: A pretoriánus hadak támogatása!) Strausz István: Igen t. Képviselőház! Tovább folytatom a beszédemet. Nagyfontosságú kérdés az, hogy a Legfőbb '' Állami Számvevőszék köteles-e a takarékosság szempontjából elbírálni az utalványozásokat. Az a gyakorlat csontosodott meg, hogy nem. Az a gyakorlat, az a felfogás vitetett be az állami élet köztudatába, hogy az állami számvevőszék az utalványozásokat csak a jogosultság, csak a^ költségvetési fedezet és csak a költségvetés alaki rendje szempontjából köteles vizsgálni. Ezzel a felfogással nem tudok egyetérteni. Mert ha vizsgáljuk a Legfőbb Állami Számvevőszék hatásköréről szóló törvényeket és^ értelmezzük az idevonatkozó rendelkezéseit, akár de lege lata, akár de lege feranda, kétségtelenül benne van, hogy a legfőbb számvevőszék mérlegelni tartozik a jogosultság elbírálásánál a gazdaságosság, a takarékosság szempontjait is. De különben is ezt nem szükséges a törvényben expressis verbis kimondani, mert hiszen a jogosultságnak csak egy elérési tényezője a takarékosság és gazdaságosság, amelyet, ha figyelmen kívül hagyok, akkor a gazdaságoisság mertékén túl jelentkező többlet az utalványozásban jogosulatlan. Az ellenkező felfogás folytán az államháztartásban igen-igen sok kiadás folyt el és fog elfolyni. Ezért a törvényhozásnak ki kell mondania, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék köteles a takarékosság szempontjait is bírálni az utalványozás jogosultságánál. De különben is, ha egy magas konstrukciójú bíráló hatóság hatásköréből kikapcsoljuk azt, hogy az utalványozás jogosultságának megállapításánál nem köteles mérlegelni a gazdaságosság és takarékosság szempontjait, akkor az egész intézményt, az egész hatóságot devalváljuk és akkor felmerül a kérdés, hogv a mostani viszonyok között érdemes-e az államnak a nagy anyagi áldozatba kerülő hatóságot fenntartania. (Jánossy Gábor: De azzal meg budgetjogot adunk a számszéknek!) T. Ház! Tudjuk, hogy mostanában milyen zűrzavaros, nehéz időket élünk, amelyben a kormány kaukod ide.-oda; de a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke épnen a mostani időkben a matematikai, a számtani törvények alapján abszolút független, hatalmas jogkörű, nagy tekintélyű és örökös állásában szinte a nemzet pápájává vált. Mint ilyennek felelőssége tudatában nem szabad elbújnia egy zárt területre. hanem az adott viszonyok kényszerítő hatása alatt jelentkeznie kell a királynál, illetőleg a kormányzónál és ott fel kell tárnia tapasztalatait, s le kell szűrnie a maga álláspontját, véleményét és a mellett exponálnia kell magát. (Ügy van! a baloldalon.) Ha ezt tette volna, akkor megindította volna a 'politikai és az egész közélet terén a tisztulás folyamatát. Amikor ezeket a megállapításokat teszem, egyszersmind ki kell emelnem, hogy az átfutó kezelés ellenőrzése havi beadványok előteriesztésének hiánya miatt ki van vonva a Legfőbb Állami Számvevőszék hatásköréből. Ez a legnagyobb terület, amelyen lebonyolódik az államháztartás pénz- és értékpapírkezelése. Éppen ezé*rt előfordulhat és elő is fordult belső gazdálkodás. En az államháztartás boszorkánykonyhájának szoktam az átfutó kezelést nevezni. Ezen a konyhán belül fel kell fedni a fazekak