Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26 veres erő legázolni. (Egy hang jobbfelől: Bizony nem!) T. Képviselőház! Nagyon félek, hogy ezzel a figyelmeztetésemmel is úgy fogok járni, mint ahogyan sok más figyelmeztetésünkkel jártunk, amióta ebben a parlamentben vagyunk, hogy el­mondjuk kellő időben és a kormány nem fogja megtenni azt, amit meg kell tennie; mert hiszen állandóan rémítget bennünket a vasúti műhely leszerelése, állandóan rémítget bennünket az üzletvezetőség elvitele. A 33-as bizottsággal kapcsolatosan is felvetődtek ezek a kérdések. Nem • lehet így csinálni a dolgot, mert azután az az Ínséges városi lakosság hamar Össze talál olvadni az Ínséges mezőgazdasági lakossággal és ezt az áradatot azután nem fogja tudni a miniszterelnök úr egyhamar megállítani. T. Képviselőház! Hozzá vagyunk szokva ah­hoz, hogy egyes vidékeket és városokat ez a kormányzati rendszer csodálatos módon és bű­nös könnyelműséggel elhanyagol. Elhordott már Miskolcról sok intézményt ez a kormányzati rendszer, az ellen azonban már tiltakozunk, hogy az egész várost létalapjában támadják meg, az egész várost létalapjában ingassák meg és vigyék esetleg pusztulás útjára. Ez azután az egész vidékre nagy veszedelmet jelent. Az, hogy a diósgyőri Magy. Kir. Vas- és Acélgyár állítólag négymillió pengő ráfizetéssel dolgo­zott, nem indok ennek az objektumnak az el­kótyavetyélésére, leszerelésére. (Kabók Lajos: Nyugdíjra megy a javarésze!) Ismertem a volt igazgatónak a felfogását, akit állítólag ezért elmozdítottak. Azt mondotta: «Vállalom, hogy ötezer embernek adok kenyeret. Ez a legjobb munkanélküli segélyezés, ezt évek óta csiná­lom.» En azt mondottam, hogy ez nagyon okos dolog. An a kormány, úgy látszik, nem tartotta okos dolognak; kitörték az igazgató nyakát e deficit miatt, amely pedig kétségtelenül meg­ért annyit, mint amennyit tyúkkölcsönök alak­jában kidobáltak az urak és megért annyit, mint azok a milliók, amelyekbe az optánskér­dés kerül. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetem a t. Képviselőházat arra, hogy állandóan érkeznek a vidékről, úgy hoz­zám, mint Szeder Ferenc képviselőtársamhoz is levelek, amelyekből a nyomornak szörnyű hangja hallatszik. A múlt hét utolsó napjaiban 35 embert vezettem: Borsod vármegye főispán­jához küldöttségileg.^ Ezek az emberek panaszt emeltek a főispánnál azért, hogy elmentek a falusi jegyzőhöz és előtte a legudvariasabban valami kérelmet terjesztettek elő és este a csendőrök már a nyakukon voltak, lekom­munistázták okét. Amikor másnap elmen­tek a községházára, azt mondták a jegyző úrnak: «Miért küldte a csendőröket a nyakunkra, hiszen alázatosan és tisztelettel be­széltünk a jegyző úrral?» Akkor a jegyző úr azt mondta: «Azért, mert bejártok Reisinger képviselő úrhoz Miskolcra.» (Jánossy Gábor: Hallotta ezt a képviselő úr?) Igaz, hogy ezek az emberek bejárnak hozzám;, de az urak ezt nem fognák tudni megakadályozni, ellenben a. jegyző által, a csendőr által, r sőt sokszor egé­szen illetéktelen csavargók által is lekommu­nistáztatni nem ajánlatos ezeket a szerencsét­len, nyomorgó tömegeket; Borbély Maczky Emil főispán úr előtt is azt mondatta az egyik föld­míves, aki panaszkodott előtte: «Nem tudom, miért kommuni c táznak le bennünket folyton a hatósági személyek.» (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az én embereimet éppenúgy lekommu­nistázzák! Azt a piszkos kortéziát le kellene már építeni! Aljas kortézia! — Zaj.) Aki nincs ülése 1931 november 24-én, kedden. 40? velük, az mind kommunista. (Ellentmondások a jobboldalon és a középen. — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Ezek a földmívesemberek kérték a főispánt, akadá­lyozza meg, hogy őket lekommunistázzák. Azt mondották, hogy: «Éhezünk és csak azért nem jöttünk be százan», — mert annyian akartak — «mert közülünk csak 35-nek van csizmája. A többi ebben a fagyos időben nem tudott be­jönni. Nyáron megvoltak mezítláb, de most már nem tudnak csizma nélkül járni. — Ilyen körülmények között, 'méltóságos Uram», — mondta az egyik —• «folyton lekommunistáznak bennünket». Majd addig festik az ördögöt a falra, amíg megjelenik. (Büchler József: A leg­butább taktika a világon!) Elnök: Büchler képviselő urat ezért a ki­fejezéséért rendreutasítom. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! En azt is hajlandó vagyok kijelenteni, hogy ha nekem azt mondják, hogy kommunista vagyok, én egyáltalában nem érzem magamat sértve. Miért? Azért, mert ez. egy politikai elv és fel­fogás, amelyet én éppen úgy köteles vagyok tiszteletben tartani, mint más politikai felfo­gást. Utóvégre az ő dolguk, hogy ők hogyan képzelik el a társadalmi berendezkedést. (Meskó Zoltán: De a mi nyakunkon próbálják ki!) En tehát nem tartom sértőnek azt, ami más országokban törvényesen meg van 'en­gedve; a német, a francia és az önök által olyan sokszor emlegetett angol parlamentben benn ül a kommunisták képviselője. (Meskó Zoltán: Ott még nem akasztottak a kommu­nisták!) Hogy érezzem tehát magamat sértve? Ez csak akkor sértő, amikor sértő szándékkal mondják. Ez éppen olyan, mint amikor föld­míves emberre sértő szándékkal azt mondják, hogy paraszt; ezzel vágni akarnak rajta, mint ahogyan akarnak. Akkor sértő és akkor ve­szélyt is rejteget magában. (Dinich Ödön: A mostani szocialisták nem vállalnak a kommu­nizmussal közösséget!) Az más lapra tartozik, hogy közösséget vállalnak-e, vagy nem, de mondom, nem tartom sértőnek, ha azt mond­ják, hogy: kommunista. (Gáspárdy Elemér: Ha ideális elvi alapon áll!) Igen t. képviselőtár­sam, de őket sértő módon aposztrofálják. (Já­nossy Gábor : Meg kell torolni ! — Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Ki torolja meg? — Já­nossy Gábor: Meg kell torolni! — Felkiálto­tt szélsőbaloldalon: Hogyne! — Meskó Zoltán: A főispán is elintézi! Meghallgat mindenkit! — Jánossy Gábor: Borbély-Maczky igazságos úri­ember!) Igen, meghallgat mindenkit s meg is igérte, hogy ki fogja vizsgálni az ügyet. Majd meglátjuk, hogy mi lesz a vizsgálat eredmé­nye. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! A mai napon is felhangzott, hogy panasz tárgyává te­szik, hogy ebben az országban nincs adómorál. (Jánossy Gábor: Adómorál van, csak pénz nincs!) En elismerem ezt, de kétségtelen, hogy ebben az országban nincs adómorál, de nem is lehet. Egy országban csak akkor lehet adómo­rál, hogyha az adóztatásban, az adókivetésben is van morál. (Friedrich István: Es a közpén­zek kezelésében is van morál! Ez a fontos! — Fábián Béla: Az, aki befizeti a pénzét, tudja. hogy hová fizeti be! — Friedrich István: Erről kell itt beszélni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Friedrich István: Arról van szó. hogyan hasz­nálják fel a befizetett pénzeket! Ez természete­59!

Next

/
Oldalképek
Tartalom