Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-26
Az országgyűlés képviselőházának 26 veres erő legázolni. (Egy hang jobbfelől: Bizony nem!) T. Képviselőház! Nagyon félek, hogy ezzel a figyelmeztetésemmel is úgy fogok járni, mint ahogyan sok más figyelmeztetésünkkel jártunk, amióta ebben a parlamentben vagyunk, hogy elmondjuk kellő időben és a kormány nem fogja megtenni azt, amit meg kell tennie; mert hiszen állandóan rémítget bennünket a vasúti műhely leszerelése, állandóan rémítget bennünket az üzletvezetőség elvitele. A 33-as bizottsággal kapcsolatosan is felvetődtek ezek a kérdések. Nem • lehet így csinálni a dolgot, mert azután az az Ínséges városi lakosság hamar Össze talál olvadni az Ínséges mezőgazdasági lakossággal és ezt az áradatot azután nem fogja tudni a miniszterelnök úr egyhamar megállítani. T. Képviselőház! Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy egyes vidékeket és városokat ez a kormányzati rendszer csodálatos módon és bűnös könnyelműséggel elhanyagol. Elhordott már Miskolcról sok intézményt ez a kormányzati rendszer, az ellen azonban már tiltakozunk, hogy az egész várost létalapjában támadják meg, az egész várost létalapjában ingassák meg és vigyék esetleg pusztulás útjára. Ez azután az egész vidékre nagy veszedelmet jelent. Az, hogy a diósgyőri Magy. Kir. Vas- és Acélgyár állítólag négymillió pengő ráfizetéssel dolgozott, nem indok ennek az objektumnak az elkótyavetyélésére, leszerelésére. (Kabók Lajos: Nyugdíjra megy a javarésze!) Ismertem a volt igazgatónak a felfogását, akit állítólag ezért elmozdítottak. Azt mondotta: «Vállalom, hogy ötezer embernek adok kenyeret. Ez a legjobb munkanélküli segélyezés, ezt évek óta csinálom.» En azt mondottam, hogy ez nagyon okos dolog. An a kormány, úgy látszik, nem tartotta okos dolognak; kitörték az igazgató nyakát e deficit miatt, amely pedig kétségtelenül megért annyit, mint amennyit tyúkkölcsönök alakjában kidobáltak az urak és megért annyit, mint azok a milliók, amelyekbe az optánskérdés kerül. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetem a t. Képviselőházat arra, hogy állandóan érkeznek a vidékről, úgy hozzám, mint Szeder Ferenc képviselőtársamhoz is levelek, amelyekből a nyomornak szörnyű hangja hallatszik. A múlt hét utolsó napjaiban 35 embert vezettem: Borsod vármegye főispánjához küldöttségileg.^ Ezek az emberek panaszt emeltek a főispánnál azért, hogy elmentek a falusi jegyzőhöz és előtte a legudvariasabban valami kérelmet terjesztettek elő és este a csendőrök már a nyakukon voltak, lekommunistázták okét. Amikor másnap elmentek a községházára, azt mondták a jegyző úrnak: «Miért küldte a csendőröket a nyakunkra, hiszen alázatosan és tisztelettel beszéltünk a jegyző úrral?» Akkor a jegyző úr azt mondta: «Azért, mert bejártok Reisinger képviselő úrhoz Miskolcra.» (Jánossy Gábor: Hallotta ezt a képviselő úr?) Igaz, hogy ezek az emberek bejárnak hozzám;, de az urak ezt nem fognák tudni megakadályozni, ellenben a. jegyző által, a csendőr által, r sőt sokszor egészen illetéktelen csavargók által is lekommunistáztatni nem ajánlatos ezeket a szerencsétlen, nyomorgó tömegeket; Borbély Maczky Emil főispán úr előtt is azt mondatta az egyik földmíves, aki panaszkodott előtte: «Nem tudom, miért kommuni c táznak le bennünket folyton a hatósági személyek.» (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az én embereimet éppenúgy lekommunistázzák! Azt a piszkos kortéziát le kellene már építeni! Aljas kortézia! — Zaj.) Aki nincs ülése 1931 november 24-én, kedden. 40? velük, az mind kommunista. (Ellentmondások a jobboldalon és a középen. — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Ezek a földmívesemberek kérték a főispánt, akadályozza meg, hogy őket lekommunistázzák. Azt mondották, hogy: «Éhezünk és csak azért nem jöttünk be százan», — mert annyian akartak — «mert közülünk csak 35-nek van csizmája. A többi ebben a fagyos időben nem tudott bejönni. Nyáron megvoltak mezítláb, de most már nem tudnak csizma nélkül járni. — Ilyen körülmények között, 'méltóságos Uram», — mondta az egyik —• «folyton lekommunistáznak bennünket». Majd addig festik az ördögöt a falra, amíg megjelenik. (Büchler József: A legbutább taktika a világon!) Elnök: Büchler képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! En azt is hajlandó vagyok kijelenteni, hogy ha nekem azt mondják, hogy kommunista vagyok, én egyáltalában nem érzem magamat sértve. Miért? Azért, mert ez. egy politikai elv és felfogás, amelyet én éppen úgy köteles vagyok tiszteletben tartani, mint más politikai felfogást. Utóvégre az ő dolguk, hogy ők hogyan képzelik el a társadalmi berendezkedést. (Meskó Zoltán: De a mi nyakunkon próbálják ki!) En tehát nem tartom sértőnek azt, ami más országokban törvényesen meg van 'engedve; a német, a francia és az önök által olyan sokszor emlegetett angol parlamentben benn ül a kommunisták képviselője. (Meskó Zoltán: Ott még nem akasztottak a kommunisták!) Hogy érezzem tehát magamat sértve? Ez csak akkor sértő, amikor sértő szándékkal mondják. Ez éppen olyan, mint amikor földmíves emberre sértő szándékkal azt mondják, hogy paraszt; ezzel vágni akarnak rajta, mint ahogyan akarnak. Akkor sértő és akkor veszélyt is rejteget magában. (Dinich Ödön: A mostani szocialisták nem vállalnak a kommunizmussal közösséget!) Az más lapra tartozik, hogy közösséget vállalnak-e, vagy nem, de mondom, nem tartom sértőnek, ha azt mondják, hogy: kommunista. (Gáspárdy Elemér: Ha ideális elvi alapon áll!) Igen t. képviselőtársam, de őket sértő módon aposztrofálják. (Jánossy Gábor : Meg kell torolni ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki torolja meg? — Jánossy Gábor: Meg kell torolni! — Felkiáltott szélsőbaloldalon: Hogyne! — Meskó Zoltán: A főispán is elintézi! Meghallgat mindenkit! — Jánossy Gábor: Borbély-Maczky igazságos úriember!) Igen, meghallgat mindenkit s meg is igérte, hogy ki fogja vizsgálni az ügyet. Majd meglátjuk, hogy mi lesz a vizsgálat eredménye. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! A mai napon is felhangzott, hogy panasz tárgyává teszik, hogy ebben az országban nincs adómorál. (Jánossy Gábor: Adómorál van, csak pénz nincs!) En elismerem ezt, de kétségtelen, hogy ebben az országban nincs adómorál, de nem is lehet. Egy országban csak akkor lehet adómorál, hogyha az adóztatásban, az adókivetésben is van morál. (Friedrich István: Es a közpénzek kezelésében is van morál! Ez a fontos! — Fábián Béla: Az, aki befizeti a pénzét, tudja. hogy hová fizeti be! — Friedrich István: Erről kell itt beszélni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Friedrich István: Arról van szó. hogyan használják fel a befizetett pénzeket! Ez természete59!
