Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26 Éber Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bármilyen csábító volna reám nézve az, hogy előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódjam bele (Halljuk! Halljuk!) és újabb adatokkal is alátámasszam saját legjobb meggyőződésem szerint a mi kisiparosságunk rettenetesen szomorú helyzetét, alátámasszam főképpen azt a törekvését, hogy a közüzemek terén főleg a mai szomorú viszonyok között az állam és a főváros ne támasszanak illegitim versenyt az iparosságnak, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mégis Gsaik ezt fejezhetem ki röviden, mert a szűkreszabott idő folytán kénytelen vagyok felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára áttérni. Két héttel ezelőtt itt a Házban interpellációt mondottam el, a devizarendelet, illetőleg a devizarend szabályozása tárgyában és akkor bátor voltam kifejteni, hogy úgy, ahogyan a mai devizarend szabályozva van, az tulajdonképpen egyértelmű az export pönalizálásával és az import premizálásával. Vagyis olyan ez a devizarend, amely a termelést ássa alá, a termelést gyöngíti és teszi lehetetlenné. Azt voltam bátor tehát kezdeményezni, hogy az import- és exportdevizák között tétessék lehetővé a szabad" forgalom olyan értelemben, hogy az exportőr devizája felett szabadon íendelkezvén, azt egy ebből a célból megszabályozandó magán tőzsdén értékesíthesse és ugyanazon a magántőzsdén azok, akik legitim üzletkörük keretén belül — mezőgazdák, iparosok és kereskedők — importdevizákra szorulnak, azt az ott kialakuló árfolyamon megszerezhessék. Akkor Vargha Imre pénzügyi államtitkár úr ideiglenes választ adván erre az interpellációra, azzal tisztelt meg engem, hogy ezt a gondolatot Kolumbusz tojásának nevezte, egyébként pedig az interpellációra adandó végleges választ a következő hétre ígérte. Ez a hét már elmúlt, a végleges választ nem kaptam meg, ez a szegény Kolumbusz tojása azonban igen szomorú sorsra jutott abban a legújabban megjelent kormányrendeletben, amelyet a 33-as bizottság elé terjesztettek és amelyben a^ devizaforgalomnak nem részleges felszabadítása, liberálása, hanem ellenkezőleg, újabb súlyos büntetésekkel, 50%-os pönáléval való sujtása foglaltatik. Hogy ezután ezt a rendeletet szombaton viszszavonták a 33-as bizottságban, hétfőn pedig újból előterjesztették és letárgyalták, egy- részét pedig törvényjavaslatba akarják áttenni, ez semmiesetre sem fogja a termelő közönségből kiváltani a stabilitás érzését e fölött a centrális kérdés felett, amely egész gazdasági életünket dominálja. (Ügy van! ügy van! — Friedrich István: Kozarek lesz a deviza-kormánybiztos! — Derültség.) Hogy mit jelent a devizakorlátozás mai rendszere egy mezőgazdasági államban a mezőgazdasági termelés terén, azt a rövidre szabott idő folytán egy példával akarom csak bemutatni. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a csehekkel való vámháború megszűnt és a hízottsertés kivitele Csehországba lehetővé vált, akkor a sertés ára itt 1.40 pengőre emelkedett. Azt gondolhatná az ember, hogy amikor az egész ország attól zúg, hogy mezőgazdaságunk micsoda rettenetes válságban szenved, akkor talán azért akartuk a csehekkel újból felvenni a kereskedelmi szerződéses Öszszeköttetést, hogy ezen a téren bizonyos javulás állván be, annak örüljünk és örüljünk, hogy legalább ezen az egy téren az eddigi súlyos veszteségek után némi enyhülés vár a mezől^fcPVIHE-LÖlUZT XAPL-Ó. TJ. ülése 1931 november 24-én, kedden. 397 gazdaságra. Nem ez történt, hanem történt az, hogy felháborodás tört ki afelett, hogy így az árszínvonal emelkedni fog és ez a kormánynak a valutapolitikájába beleütközik, ennek folytán azt a gyakorlatot, amely addig fennállt, hogy az exportőr csak 750—800 csehkorona értékű devizát kénytelen beszolgáltatni, a többi felett szabadon rendelkezvén, azért olcsó pengőt vásárolt és ezáltal képes volt a termelőnek többet fizetni a sertésért, drákói intézkedéssel megszüntették és ezzel elérték azt, hogy a sertés ára a budapesti piacon 1.14 pengőre, vagyis a termelőnél újból 1 pengőre süllyedt alá. (Kun Béla: Szép kis mezőgazdasági politika! t

Szégyen!) Viszont pedig azt mindenki kiszámíthatja, hogy amikor a tengerinek ára nálunk 13—13.50 pengő, akkor a termelő 1 pengős hízottsertés ár mellett csak veszteséggel képes a hizlalást folytatni. (Kun Béla: Ez az agrárkormányzat Magyarországon!) Ugyanakkor azonban az történt, hogy egyes gazdák, sokalván a kukorica árát Magyarországon, azzal a kéréssel állottak elő, hogy miután nekik nyersanyaguk a kukorica a sertéshízlalás tekintetében, ók a külföldről kukoricát hozhassanak be. (Gyömörey Sándor: Inkább a nagyhízlalók voltak ezek!) Ha a nagyhízlalók hozzák is be, : a soványsertés árában természetesen szintén érvényesülne ez. Nagyon sok mezőgazda is kérte a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál, ahol kezdetben ezt az egyes számú kategóriába soroztuk, mert a kukoricabehozatalt olyannak vettük, mint nyersanyagbehozatalt olyan valaminek előállítása céljából, ami azután exportáltatik. Erre a földmivelésügyi minisztertől kapott a kamara utasítást, hogy ez helytelen, mert ez le fogja nyomni a tengeri árszínvonalát Magyarországon és így azóta kénytelenek vagyunk ezt az ilyen irányú kérést a negyedik kategóriába sorozni, vagyis a tengeri behozatalát nem engedélyezni. Most méltóztassék ebből egy egészséges mezőgazdasági és gazdasági politikának képét kihámozni. {Mozgás a baloldalon.) A sertés ára tehát ne emelkedjék, a sertés ára legyen olcsó azért, hogy itt az árszínvonal ne emelkedhessek. Viszont kukoricát ne lehessen behozni azért, hogy a kukorica árszínvonal ne süllyedjen le. Vagyis a sertés legyen olcsó, a kukorica pedig legyen drága, a gazda és a hizlaló drága kukoricából olcsó sertést állítson elő, amelyet exportáljon minél többet, exportáljon veszteségre, hogy deviza álljon az ország rendelkezésére. (Friedrich István: így van ez, Mayer János miniszter úr! — Kun Béla: Nem Mayer János a földmivelésügyi miniszter! ö másképpen csinálná! — Zaj a baloldalon.) Ez áll a marhahízlalásra is, de ugyanez áll a kisgazdának utolsó értékesítési menedékére, a baromfira vonatkozóan is. (Zaj a baloldalon.) Ez a devizapolitika oda fog vezetni, hogy például a pulyka, amely ilyenkor karácsony táján Angliába megy ki, az idén aligha mehet ki. Az a

r baj éri, hogy az angol font csökkenése folytán már 25%-kai olcsóbb áron lesznek kénytelenek a termelők kiszállítani, de a devizák kötelező beszolgáltatása folytán újabb 25% -os veszteség éri az exportőrt. Ez máskép nem eszközölhető, mintha a baromfi ára a vidéken újabb 30—35% -kai fog csökkenni, oly elkeseredést váltva ki a kisgazdaközönség körében, amelyet a kormánynak annyiszor hangoztatott kisgazdapolitikájával nem tudok összeegyeztetni, (Kun Béla: Jelszó és cégér!) hacsak nem képzelem azt, hogy a termelés megkötése a termelés unrentabilissá tétele összeegyeztethető és kompenzálható a moratórium58