Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

398 Az országgyűlés képviselőházának mal. (Friedrich István: Itt minden összeegyeztethető!) Igen t. Képviselőház! Ha ez a devizaszabályozás és rendelkezés úgy történnék, hogy egyformán sújtana mindenkit, akkor talán a közös nagy szenvedésekbe még ezek a veszteségek is beilleszthetők volnának. Előre bocsátom azonban, hogy ugyanezt a súlyos helyzetet látom a gyáriparnál is. A gyáripar kitűnő folyóiratában, a «Honi Ipar» legutóbbi számában ki van fejtve, hogyha ez a rendszer fennáll, hovatovább lehetetlenné teszi a kiviteli tevékenység folytatását. IJzzel szemben, éppen ebben a lapszámban olvasom, hogy most egy különleges rendszabály foganatosíttatott, tudniillik az, hogy 20 kiválasztott iparvállalatra nézve engedélyeztetett az önkompenzáció rendszere, vagyis ez a 20 kiválasztott iparvállalat jogosítványt nyert arra, hogy abból, amit exportál, automatikusan beszerezhesse saját nyersanyagát, amit én természetesnek és helyesnek tartok, ha általánosan történik, ha egyformán applikáltatik minden termelési ágra és az egyes termelési ágak minden egyedére, de viszont azt, hogy a mai időben egy deviza-arisztokráciát teremtsünk, megkülönböztetést privilégiumokkal, ezt a nemzet mai lelkiállapotában elviselni szerintem nem lehet. (Ügy van! a baloldalon.) Keynes, amikor a kapitalizmus hátrányairól ír, szellemes hasonlattal él és azt mondja, hogy vannak hosszúnyakú zsiráfok és vannak rövidnyakú zsiráfok. Együtt mennek el, hogy legeljenek, de amíg a hosszúnyakú zsiráfok a fa tetején levő legjobb leveleket, legjobb gyümölcsöket le tudják legelni, addig a rövidnyakú zsiráfok ott állnak és kidülledt szemekkel nézik, hogy a hosszúnyakú zsiráfok hogy laknak jól az eleségből. (Meskó Zoltán: Nem kell azért a nyakakat úgy behúzni! Behúzzák a nyakukat! — Kun Béla (a jobboldal felé): Ott vannak a hosszúnyakú zsiráfok! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Elnök csenget-) Ebben a vonatkozásban rövidnyakú zsiráf az egész mezőgazdaság, (Meskó Zoltán: Hoszszúnyakúak a bankok és a kartelek! — Derültség.) rövidnyakú zsiráf az egész import kereskedelem, az egész exportkereskedelem, az egész tranzitokereskeïïelem, rövidnyakú zsiráfok azok az iparvállalatok mind, amelyek a deviza arisztokrácia körébe nem vétettek fel. így tehát ezeknek a intézkedéseknek gazdasági súlyát növeli még azután az az igazságtalanság, az osztó igazságnak az a hiánya, amelyet a mai nehéz időkben mindenki kétszeresen érez. (Farkasfalvi Farkas Géza: A legrövidebb nyakú zsiráf a mezőgazdaság! — Bródy Ernő: Ön támogatja a kormányt! — Kun Béla: A kartelek a hosszúnyakú zsiráfok!) Noha a mélyen t. kormány nem méltóztatott amaz ideiglenes Kolumbus-tojás féle válaszon kívül az én interpellációmat válasszal megtisztelni, de újságnyilatkozatokból és interjúkból olvastam, hogy mik az ellenvetések az ellen a terv ellen, amelyet én nagy vonásokban, a részletekre ki nein térve, előadni bátor voltam és minthogy a kérdést annyira életbevágó fontosságúnak tartom közgazdasági életünk szempontjából, röviden leszek bátor ezekre az ellenvetésekre válaszolni. Az egyik ellenvetés az volt, hogy az általam kontemplált rendszer behozatala okvetlenül az inflációhoz fog vezetni. Élőre bocsátom, hogy én az infláció károssága, semmivel öszsze nem hasonlítható veszélyessége tekinteté. ülése 1931 november 2h-én, kedden. ben teljesen azon az állásponton vagyok, mint akár a kormány a népszövetséghez intézett jelentésében, akár a Nemzeti Bank. En magam is azt tartom, érthetetlen, hogy a közelmúlt rettenetes tapasztalatai után van valakinek egyáltalán erkölcsi bátorsága ezzel a gondolattal előállani; (Ügy van! Ügy van! balfelől.) holott itt nemcsak a gazdasági elpusztulás végzete fenyeget, hanem fenyeget az is, (hogy ami erkölcsi erő még az országban megmaradt, az az erkölcsi erő is elpusztul, mert erkölcstelenebb és erkölcsöt jobban pusztító valami, mint az infláció, nem létezik. (Ügy van! Ügy van!) En bízom is abban, hogy erre nem kerülhet sor, mert amíg a Nemzeti Bank élén olyan férfiak állanak, mint Popovics Sándor és Schober Béla, az ő gazdasági tudásuk, komolyságuk, lelkiismeretes hazafiságuk nemcsak nem fogja őket erre az útra terelni, hanem tolerálni sem fogják, hogy bárki erre az útra terelje. Ez az álláspontom az infláció tekintetében. De abszolúte nem vagyok képes belátni, miért idézné elő a devizaforgalomnak általam kontemplált felszabadítása az inflációt. Azt mondják, hogy szükségképpen fog az árszínvonal emelkedni. Bocsánatot kérek, ez a közgazdasági elmélettel homlokegyenest ellentétben van. Homlokegyenest ellentétben van azért, mert ha a fizető eszközökben inflációt aem idézünk elő, akkor az országban létező vásárlóképességnek mennyisége determinálja a árszínvonalat. Amis

1 a gazdasági válság folytán általában, idebenn minálunk pedig még a megbocsáthatatlanul súlyos adóteher folytán vásárló erejétől úgyszólván megfosztott közönség nem képes vásárolni, addig lehetetlen, hogy itt a belső árszínvonalnak általános emelkedése álljon elő. Amíg nincs infláció, addig az árszínvonal emelkedése vásárló erő hiányában abszolúte nem-következhetik be, a szabad devizarendiszer ezt előidézni nem leibet képes. A napokban jelent meg éppen a nemei Oekonomistban egy tanulmány erről, amelyben Eynel nevű közgazdász fejti ki, hogy amíg a vásárló erő mennyisége ugyanaz marad, ugyanabban az arányban, amelyben az importált áruk árai emelkednek, csökkennek az egyéb áruk árai; amint ez természetes is. Vegvünk egy egyszerű példát a gyakorlati életből. Egy tisztviselőnek van négyezer pengő évi jövedelme, az addig, amíg az infláció útján nem juttatjuk őt ahhoz a bizonyos zusatzliche Kaufkraft-hoz, nem vásárolhat többet, mint négyezer pengő árut, tehát összeadva a vásárlóerők mennyiségét, kijön az ország összes vásári ók épessége, amely magától lehetetlenné teszi azt, hogy árszínvonal emelkedjék. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: Tisztelettel kérem beszèèwlŐfloinek tizenöt perccel való meghosszabbítása.* Elnök: Méltóztatnak-e a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást ímegadta. Éber Antal: Amint tapasztaljuk azokban az országokban, ahol a valuta az aranyparitáson maradt, hogy az utóbbi időbeu a vásárlóerő meggyöngülése folytán az indexszámok mindenütt csökkennek. Nálunk, aihol a pengőnek az arannyal szemben való értéke csökkent, de viszont a közönség vásárlóereje is megcsökkent, a kettő kompenzálja egymást és ezért az árszínvonal változatlanul 'marad. A termelésnek az az előmozdítása tehát, amelyet én