Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-26
3Ô6 Az országgyűlés képviselőházának 26. ülése 1931 november 24-én, kedden. séget a honvédelmi miniszter úrhoz, kérve, hogy éppen a szabóiparosság szomorú helyzetére való tekintettel szüntesse meg ezt az üzemet. iS mi történt? Nem sokkal ez>után versenytárgyalás nélkül nagyobb munkamegrendelésben részesült. Ez a hatalmas méretű üzem az V. kerületi adólajstrom szerint kereseti adó címén 1929-'ben fizetett 60 pengőt, ugyanakkor, amikor a legkisebb iparosnak is, aki egymaga dolgozik, s nem több száz mechanikailag felszerelt géppel és nem tudom hány száz munkással — legalább ennyi az adója. 1930-ban már nem találjuk meg ezt az üzemet az adófizetők lajstromában, mert akkor már semmit sem fizetett. S amint a férfiszabók ipartestületének lapjában olvasom, meglehetős nagy adóssága van ma ennek az üzemnek, — 1,076.685 pengő ez az adósság, — és évről-évre deficittel zárja az üzemét, mégis a kormány versenytárgyalás nélkül támogatja. Ezen egyszerű illusztráció után csak azt kérdezem, létjogosult-e a kézmű J jellegű közüzemek további fenntartása vagy pedig helyes-e az, amint a Ház minden pártja követelte, ha azt követeljük a kormánytól, hogy szüntettessék meg úgy ez, mint minden közüzem;. Hiszen az iparfejlesztési törvényben felhatalmazást kapott a kereskedelemügyi miniszter, hogy egy éven belül vizsgáltassa felül és szüntesse meg ezeket a^ közüzemeket. Mindent vizsgáltasson felül és azokat, amelyek nem közérdeket szolgálnak, szüntesse meg. Itt a legfőbb ideje /a urnái nyomorban, amikor az ipar és kereskedelem nem tud dolgozni, hogy ezeket a közüzemeket feltétlenül szüntesse meg. >(Eber Antal: A fővárosnál! — Gáspárdy Elemér: Irgalmatlanul és különösen a fővárosnál!) Ezek mind olyan kérdések, amelyek a kormánytól áldozatot nem követelnek és amellett az iparosságnak, tehát 300.000 kézműiparosnak, magyar iparosnak érdekeit mozdítják elő. Mi szeretnénk kissé több megértést, kissé több szociális éráéit látni a kormánytól. Itt van az iparosságnak egy másik kívánsága az ő gazdasági érdekeinek hathatósabb védelmére. Kérte, hogy kézműves kamarát, vagy utóbb kézműves testületet, szóval egy országos központi szervezetet állítson fel a kormány. A kereskedelemügyi -miniszter úr négy évvel ezelőtt megszavaztatta az ország iparosságát és az ország iparossága a kézműves ka mára mellett foglalt állást. Mindennek dacára, hogy a törvény 5—6 év óta kész van, sem ennek a központi szervnek felállítására nem történt intézkedés, sem pedig arra nézve, amit az iparosság nagyon hosszú idő óta kérelmez, hogy a kormány az ipartestület reformját terjessze ide a Ház elé. (Propper Sándor: Hol a kormány? Nincs kormány!) Ezt kérte azért, mert lehetetlen a mai szervezettel a mai igényeknek meg : felelően az iparosság iparpolitikai, gazdasági és egyéb ügyeit elintézni. Én ez alkalommal kérem a kormányt erre, hiszen ez nem kerül pénzébe, könnyen meg lehet csinálni és rendet lehet csinálni az egész magyar iparosság táborában. (Propper Sándor: Levélben kell megírni nekik, mert nincsenek itt!) Legyen szabad röviden a kisipari hitel kérdésére is kitérnem. Az elmúlt évben, vagy két évvel ezelőtt a volt kormányzat megértéssel lévén a kisiparosság ezen kérése iránt, 10 millió pengő kisipari hitelkeretet adott. Ezt a 10 millió pengőt hitelbiztosítás révén négy banknak a bekapcsolásával felfokozták 30 millió pengőre. Ebből 9 millió pengőt kapott a főváros iparossága és 21 milliót a vidék iparossága. A keret megvolt. Az iparosság ezeknek birtokában tömegével: ezrével és ezrével fordult képviselői útján és közvetlenül is a két intézethez; a fővárosi hiteleket a Budapesti Kisipari Hitelintézet intézte, a vidéki hiteleket pedig az Iparosok Országos Központi Szövetkezete. Amíg a főváros részéről a Budapesti Kisipari Hitelintézet nemcsak 9 millió pengőt osztott szét, hanem a fővárosnak a kisipar iránt tanúsított áldozatkészségéből 13 millió pengő az az összeg, amelyet a főváros kisiparossága kapott, addig a vidék iparossága, amelynek az IOKSz-on keresztül kellett volna ezeket a hiteleket élveznie, a 21 millió helyett, ezzel szemben sajnos, még mindig csak 7 és félmilliót tudott kapni annak ellenére, hogy a kétségbeesett hiteligénylők ezrével ostromolják az intézetet. Miért? Azért, mert azok a bankok, amelyek vállalkoztak ennek a kisipari hitelnek felfokozására, hónapok óta nem hajlandók folyósítani hitelt az IOKSznak, ez pedig nem tudja a hozzá forduló hiteligénylők ezreit egyáltalában kielégíteni. Arra kérem a kormányt, hasson oda, hogy ezeket a bankokat utasítsa és kényszerítse arra, hogyha annakidején vállalkoztak erre, amikor propagálták a hitelt, amikor szerződést kötöttek ilyen hitelbiztosítás révén a hitel folyósítására, akkor most tegyenek is eleget 100%-ig az ő (kötelezettségeiknek, Siogy így az IOKSz ki tudlja elégíteni az ország kisiparosságát. Meg kell említenem itt még azt, hogy a m|ai jhitelszervezetet a jövőre nézve fenntartandónak nem tartom. Decentralizálni kívánja ezt az iparosság azért, mert akkor az ország távolabib (eső részeiben is közvetlenül tudna az az iparos hozzájutni hitéléhez, olcsóbban és gyorsáéban tudná megkapni 'hitelét. (Úgy vam balfelől.) Minden visszaadott iparengedéllyel, minden (lezárt kereskedelmi bolttal egy-egy tégláját húztuk ki annak az épületnek, amely épület a mai társadalmat van hivatva fenntartani, amely épület szilárd alapja ezeréves Magyarországunknak. Nem hiszem tehát, hogy a kormányzatnak az lenne a felafdáta, hogy azokat a kis exisztenciákat, akik az elmúlt évtizedekben és évszázadokban mindig és mindenkor a nejmjzietj, ideálnak, a magyar eszmének bátor szószólói voltak, azokat a kis egyedeket, a kisiparosságot, amelynek tagjai Magyarországnak nemzethű, derék polgárai voltak, ezekkel a tönkre jutásokkal megsemmisítse. Én ellenkezőleg, jhiszeim ós bízom abban, hogy a kormányzat a most felvetett kérdéseknek birtokában igyekezni fog arra, hogy azokat a kisexisteneiákat, amelyek a mai társadalomnak gerincét lképezik, azokat a kisexistenciákat, amelyeik az adófizető alanyok többségét jelentik, tejbját nemzeti szempontból és kormányszem»pontból egyformán nagyértékűek, felsegíti, ezeknek hónuk alá nyúl és nem fog bekövetkezni az> amire jolyan aggódva tekintenek, az a holnap, amely sok ezer és ezer kisiparostársamat fenyegeti, hogy kihúzzák a vánkost a feje alól, hogy elviszik a szerszámát, megsemmisítik önálló existenciáját, hanem ellenkezőleg, a kormány és a képviselőház megértésén múlik az, hogy ezek a derék, becsületes kisexisztenoiák megmaradhassanak ugyanúgy, mint a múltban voltak: becsületes adófizető magyar polgároknak. Ebben a reményben a jelentést elfogadom. (Helyeslés és éljenzés. — A szónokot többen üddvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Éber Antal!
