Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-26
394 Az országgyűlés képviselőházának É6. ülése 193 i november H-én, kedden. felemelni és nem iparkodott a kisexistenciákal a kis önálló egyedeket 'megerősíteni. Az a párt, amelyhez szerencsém van tartozni, az elmúlt ciklusban is támogatta a kormány általános bel- és külpolitikáját, azonban aki figyelemmel kísérte, megállapíthatta, hogy mindig éles kritika tárgyává tette az elmúlt kormányzat gazdaságpolitikáját. Zichy János, pártunk elnöke, mostani beszédében is*> kifejezésre juttatta az egész pártnak véleményét a múltra nézve, a jövőre nézve pedig elvárjuk a kormányzattól, hogy szakítson a múlt gazdaságpolitikájával és a mai nehéz időknek megfelelőleg gazdasági intézkedésekkel jöjjön, amelyeknek szociális tartalmuk legyen, amelyek a kisemberek létével, exisztenciájával számolnak. A kormány politikáját az egész vonalon úgy kell alkalmazni, hogy a súlyos időkben ne több proletárt teremtsen, hanem lehetőség szerint a kisembereket, az egyénileg elhanyagolt kisegyedeket támogassa és segítse általános gazdasági politikájával. Ha figyelem az eddigi kormány ténykedését a legutóbbi idő alatt, akkor azt látom, hogy sajnos, ezt nem mondihatjuk el. A tisztviselői kérdésen kell kezdenem. Mint az iparosság egyik szerény képviselőjének, mint iparos embernek (Éljenzés a balkezében.) meg kell állapítanom itt az ország színe előtt, amikor először van szerencsém beszélni, hogy a kormányzat a tisztviselői fizetések rendezésénél is elhibázta alkalmazni azt a szociális érdeket, amely szigorúan megparancsolja, hogy a leg kisebb egyedek fizetéséhez nem lehet hozzányúlni akkor, amikor azoknak fizetése a mai időkben oly kevés, hogy alig tudják abból önmagukat és családjukat eltartani. A kormányzatnak szerintem meg kellett volna húznia egy határt, amely határon alul nem lett volna szabad az alkalmazottak és tisztviselők fizetését érinteni. Ehelyett, hogy a kormány a bevételeit megkaphassa, a magasabb kategóriákhoz tartozó fizetéseknél kellett volna nagyobb százalékot levonni, illetve nagyobb progressziót alkalmazni. (Jánossy Gábor: Ez igaz! Még meg lehet tenni!) A szanálás másik nagy hibája az, hogy a közterhek kimérésénél megint nincs figyelemmel a kormány a mai súlyos gazdasági viszonyokra és nem eléggé progresszíve terheli meg a lakosságot. Itt is a kisemberek azok, akik na gyobb terhet viselnek. Csak egy-két kérdést említek meg. A forgalmi adót 2 százalékról 3 százalékra emelte fel a kormány. Tudvalevő, hogy a kisemberek, a kisiparosok és kiskeres kedők a forgalmi adót átalányban fizetik. Ezeket az átalányokat két évvel ezelőtt állapították meg, tehát akkor, amikor a forgalom a gazdasági élet — amint azt mindnyájan tudjuk — leg alábbis 100 százalékkal jobb volt, mint ma. Most, amikor a forgalmi adót 2 százalékról 3 száza lékra felemeltek, a helyett, hogy a kormány ép pen a kisemberek érdekében először az átalányokat változtatta volna meg a mai viszonyoknak megfelelően, 50 százalékkal felemelte a for galmi adót azon az alapon, amelyet két-három évvel ezelőtt vetett ki, úgyhogy a kisemberek, a kisiparosok és kereskedők forgalmi adója ma nem 3 százaléknak, hanem a forgalom 8 és 10 százalékának felel meg. Szerintem legnagyobb súlyt a létfenntartásra kell helyezni, arra, hogyha az adófizetőt adóval sújtjuk, ne terheljük meg annyira, hogy megszűnjék adófizető alany lenni. Akik kint járnak az életben, tapasztalják azt, hogy a kisiparosság és a kiskereskedelem olyan súlyos helyzetben vergődik, hogy ma adójának sem tud eleget tenni, és a kormányzat kérlelhetetlen szigorral követeli tőle a tegnap adójának megfizetését is. Szerintem itt feltétlenül bizonyos méltányosságot kell gyakorolni, adómoratóriumot kell engedni azon kisegyedek részére, akik Önhibájukon kívül olyan helyzetbe jutottak, hogy nem bírnak megfelelni annak, hogy a ma adóját is fizessék s az elmúlt adóhátralékot is törlesszék. Éppen ezért kérem ez alkalommal a kormányt, méltóztassék az adóhátralékokra haladékot adni, a kisiparosoknál és kiskereskedőknél a kitűzött árveréseket felfüggeszteni, mert szerintem lehetetlenség az, hogy azt a kisiparost, aki önhibáján kívül nem tudott eleget tenni adófizetési kötelezettségének, ma elárverezzük, tehát megszüntessük, mint adóalanyt, tönkretegyük a jövőre nézve, amikor a jelenben sem tud a kormány tőle egyáltalán adót beszedni. Ellenben, ha itt méltányosságot gyakorolnának, ha itt bizonyos tekintetben bizonyos moratóriumot engednének, tehát adófizetési időt engednének, meg lehetne menteni ezeket az önálló exisztenciákat, és a kormány is inkább hozzájutna az adóhozadékhoz. A választások előtt úgy a kormány, mint pedig a jelöltek mindnyájan magukévá tették az iparosságnak azokat az ismert pontjait, amelyeket írásban is eljuttattak az egyes képviselőjelöltekhez. Ma a parlamentben 90 olyan képviselő ül, aki aláírt írásbeli nyilatkozatot adott, hogy az iparosságnak ezen jogos kívánságaiért harcolni fognak és síkra fognak szállni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En felhívom itt képviselőtársaimat, mindazokat, akik ezt akkor megígérték, váltsák be ígéretüket, amelyet — meg vagyok győződve -komoly elhatározásukból tettek. Amikor ezeknek az ígéreteknek a megvalósításáról lehet szó, nagyon kérem, segítsenek abban, hogy egy nagyon tisztes társadalmi osztályt megmentsünk. (Esztergályos János: Csak ígéret volt ez a választások előtt! Elmúlt a választás! — Fábián Béla: A forgalmi adót felemelték! Meg kellett volna buktatni ezért a kormányt! A szövetkezetek tovább garázdálkodnak, a közüzemek megvannak! — Gáspárdy Elemér: Megszüntetjük! — Fábián Béla: Egyet sem szüntettek meg eddig! — Elnök csenget) Az elmúlt kormányzat ismét életrehívta az Országos Ipartanácsot azzal a célzattal, hogy az ország iparosságának érdekeit hathatósabban képviselhesse. (Fábián Béla: Az iparosságot mindig becsapják!) Sajnálom, hogy ennek az Ipartanácsnak tagjai között mindenki van, de legkevesebb az iparos. Nagyon kevés ott az iparosok száma, akik pedig gyakorlati szempontból tudnának a javaslatokhoz és indítványokhoz hozzászólni és a gyakorlati életből vett tapasztalataikat tudnák ott érvényesíteni. Ha figyelemmel kísérjük az ipar szempontjából az ország költségvetését, igazán szégyenpír futja el arcunkat, ha a kisipar fejlesztésére, a kisipar támogatására beállított igazán icipici kis tételeket figyelemmel kísérjük, és most még ezeket is törölték. Szerintem a legnagyobb súlyt kell fektetni ma, amikor ezen lerongyolódott helzetben vagyunk, a munkaalkalmak biztosítására. (Fábián Béla: Megfojtják a kisipart!) Különösen nagy súlyt kell helyezni, hogy a munkaalkalmak, amelyek nagyon minimális számban és mértékben állanak rendelkezésünkre, az arra hivatottak és az arra illetékesek kezébe kerüljenek. Az elmúlt kormány politikáját hibáztatnom kell abból a szempontból, hogy nem volt tekin-