Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

390 Az országgyűlés képviselőházának elutasítása esetén sincs más megoldás, mert én bízom abban, hogy a Népszövetség és hitelezőink ezt a megoldást maguk részéről is elfogadják, különösen ha kellő tájékoztatásban részesülnek és viszonyainkba kellő bepillantást nyernek. Erre most nem igen volt idejük. En remélem, hogy elfogadják, ha pedig elfogadják, meg vagyok róla győződve, hogy az 1933/34. vagy a 1934/35. költségvetési évben ennek eredménye mutatkozni fog, a hitelezők pénzükhöz jutnak és a bizalom Magyarország hitelképessége iránt, már amennyire a mai körülmények között ilyen bizalomról beszélni lehet, helyre fog állani. Abban a reményben, hogy ilyen módon az ország a pénzügyi válságból kimenekülhet, a kormány jelentését elfogadom. (Elénk helyeslés éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. — Malasits Géza: Ilyen fiatal és máris reakciós!) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Tauf fer Gábor! Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy az ország gazdasági történelmében még nem volt ilyen súlyos helyzet, mint az, (Ügy van! a baloldalon.) amely ma megoldást kíván a miniszterelnök úr és a kormány részéről. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Tauffer Gábor: Éppen azért, mert a helyzet súlyossága fokozott feladatokat ró a miniszterelnök úrra és a kormányra, az ellenzéknek is kötelessége respektálni a feladatok súlyosságát. .. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tauffer Gábor: ... és olyan objektív bírálatot kell gyakorolnia az eddig történtek felett, amelyből az országnak • haszna lehet. (Ügy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! A közvélemény ezt a vitát a legnagyobb várakozással nézte és bizonyos hangok hallatszottak minden oldalról, hogy amikor az ország közgazdasági programmját kellene tulajdonképpen megvitatni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.), ez a vita nagyon felvizeződött bizonyos politikai vitákkal. (Ügy van! Ügy van! balfelől. —- Lázár Miklós: Szó-zuhatag!) Ezzel a megállapítással szemben meg kell mondanom azt, hogy igaz, hogy az ország súlyos gazdasági helyzete ma gazdasági vitát kíván, ugyanakkor azonban az ország mai politikai élete és jövő politikai élete megkívánja, hogy mindaz, ami a múltban történt, megvitatás tárgyát képezze. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Talán helyes lett volna a kormány részéről, ha alkalmat nyújtott volna arra, hogy ezt a politikai részt külön tárgyalja meg a parlament, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) akkor talán koncentrálhattuk volna a közgazdasági vitát azokra a problémákra, amelyeknek megoldását a közönség és az ország ma vár. De minthogy ez nem történt meg, ezért vád nem az ellenzékei, illetihleti, hanem a kormányt, amely a parlament vitáját intézi és vezeti. (Úgy van! Ügy van balfelől. Kun Béla: Megtűrnek ők minden vádat, csak uralmon maradhassanak.) Amikor a miniszterelnöki jelentés felett bírálatot kell gyakorolnunk, elsősorban arra kell a figyelmünket irányítanunk, hogy vájjon azok a tényezők, akik szerepet vállaltak a mai gazdasági krízis megoldásában, helyesen van nak-e összeállítva, vájjon nem állapíthatunk-e meg ott hiányokat, amelyek az ország közszempontjai ezerint feltétlenül pótolandók, (Úgy ?, ülése 19S1 november 24-én, kedden, van! Ügy van! balfelől.) Megállapítom azt, hogy mindazokat a rendeleteket, amelyeket mi itt elbírálás tárgyává teszünk, politikai és adminisztratív tényezők hozzák létre, ugyanakkor a Háznak 33-as bizottságát is bekapcsolják ebbe a munkába és amikor a legteljesebb elismeréssel vagyok azok iránt a közgazdászok iránt, akik mint képviselők ezekhez a témákhoz hozzászólnak» ugyanakkor azonban meg kell állapítanom azt is, hogy az országnak még igen sok közgazdasági tudósa, igen sok közgazdasági szakértője van, akik ki vannak zárva ebből a munkáiból, amely munka pedig az egész ország jövő létét van hivatva megalapozni. Örömmel konstatálom, hogy Eassay Károly t. képviselőtársamnak a 33-as ibizottság'ban történt múltkori előterjesztésére a miniszterelnök úr hozzájárult ahhoz, hogy egy szakértő bizottság vizsgálja meg a valuta és a deviza problémáját. Németországban Hindenburg elnöklete alatt egy nagy gazdasági bizottság ülésezik nap-nap után, amely az összes gazdasági problémákkal foglalkozik, amely bizottságban nemcsak képviselők, hanem külső emberek, gazdasági szakértők is ülnek. Én azt hiszem, nagyon helyes volna és az ország közhangulatát is jobban kielégítené* ha ez az apparátus, amely ma megoldani kívánja az ország gazdasági életének talán legsúlyosabb problémáit, kiegészítené magát szakemberekkel. (Helyeslés balfelől. — Dinien Ödön: Legyenek ott azo,k is!) Amikor el kell bírálni, hogy mindazok a cselekmények, rendelkezések és intézkedések, amelyek a bajok eliminálására létesültek, helyesek-e, akkor elsősorban is szembetűnő, hogy mindazt, ami történt, tulajdonképpen nem oldhatja meg mindezeket a problémákat, mert ezek a problémák nem állandó jellegűek, hanem folyton növekvő, folyton újszerű formában jelentkező dolgok, amelyek az egész világ gazdasági struktúrája val, annak hullámzásával állanak szoros összefüggésben. (Ügy van! Ügy van! báljelől.) Ennélfogva ami bírálatot most mondunk, az csak az eddigiekre vonatkozik, de egyszersmind irány adónak kell lenié a jövőre vonatkozólag is. (Ügy van! balfelől.) Nézzük a termelés szempontjából mindazt, ami történt. A termelés szempontjából meg lehet állapítani, hogy ezek a rendszabályok csak súlyosbították a termelés helyzetét, mert hiszen négyrendbeli adókategóriával kell ma a termelésnek számolnia. Itt vannak a rendes adók, a felemelt adók, az elmaradt adók, amelyeket nem tudott fizetni a termelés és itt vannak azonkívül a kamatok és a költségek. Szóval ma, amikor a legsúlyosabb helyzetben van az ország termelése, fokozottabb f mértékben kell hozzájárulnia az államháztartás fenntartásához ezekkel az adókkal, amelyekkel tulajdonképpen a termelő munkának vágják útját. Ugyanakkor itt látjuk a pengő belső értékének bizonyos esését, amellyel szembe kell néznie a kereskedőnek, az iparosnak, mert hiszen a ^kisebb értékű pengővel kevesebb árút tud vásárolni és azt az anyagot, amelyet eddig vásárolt, több pengővel kell megfizetnie. A fogyasztó szempontjából azt látjuk, hogy emelkedtek az árak és ennélfogva a nélkülözés folyton nagyobb és nagyobb. A munkapiac szempontjából pedig azt látjuk, hogy ahelyett, hogy olyan intézkedések történnének, amelyek a munkátlanoknak munkát adnak, a mai devizapolitika — amely szinte kizárja, vagy szűk mértékre korlátozza az anyagbehozatalt a külföldről, — a hazai ipart redukálja. A munkapiac súlyos sérelmet szenved a nagy kínálat és a kicsiny kereslet által és a munkanélküliek tö-