Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-26
Az országgyűlés képviselőházának 26. mege csak emelkedik. (Lázár Miklós: Banánt és kaliforniai almát is he lehet hozni!) Ha azt bíráljuk el, hogy melyek azok az intézkedések, amelyek gazdasági életünkre és termelésünkre nézve a legsúlyosabbak, akkor nem az adók emelésében és nem a tisztviselők fizetésének csökkentésében kell a legsúlyosabb momentumot találni, mert ezek olyan rendelkezések, amelyeket a kormány bármikor megváltoztathat, hanem sokkal súlyosabb a kihatásuk azoknak az intézkedéseknek, amelyek a devizapolitikával kapcsolatosak. Olvassuk el a legutóbbi statisztikai kimutatást, amelyből látjuk, hogy a múlt esztendő október havában 86 millió pengő volt a kivitelünk, az idén 62 millió. Tavaly október havában 72 miillió volt a behozatalunk és ezidoszerint 40 millió. Ebből azt látják és örömmel állapítják meg általában azok, akik ezeket a problémákat csak matematikai alapon akarják megoldani, hogy bizonyos plusz jelentkezik kereskedelmi mérlegünkben, de ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy amikor ennek a plusznak Örvendünk, akkor szomorkodnunk kell afelett a mínusz felett, amely azáltal áll elő, ihogy nem hozzuk be azokat a nyersanyagokat, amelyek az itteni ipar alimentálására szükségeseik. (Ügy van! a baloldalon.) Mert az iparnak ezektől a nyersanyagoktól való megfosztás annyit jelent, hogy itt újabb és újabb munknélküliség mered, mint probléma, a kormány és a törvényhozás felé. T. Ház! Mindezeknek a problémáknak kulcsát, megoldását nem lehet 'másban találni, mint a devizának és az adósság visszafizetésének kérdésében. Azt kell éreznünk, hogy a kormánynak nincs elhatározása, nincs határozott programmja abban a tekintetben, vájjon mit fog cselekedni az államadósságok ügyében, vájjon a külföldön esedékes államadósságainkat fizetni fogja-e, vagy sem. (Ügy van! a baloldalon.) Pedig a választ erre már azt hiszem, nagyon könnyen megadhatjuk akkor, amikor csak arra a tényre mutatunk rá, hogy egy évben négy 'milliárdnyi adósságunknak egy milliárdja válik esedékessé. Ugyanezt devizákban kell megfizetnünk és ' ugyanakkor devizakészletünk a legutóbbi kimutatások szerint alig tesz ki 110 milliót. Amikor ilyen abszolút számokkal állunk szemben, akkor a kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy ezeket az adósságokat, amelyeknek esedékességei most fenyegetnek, megfizetni nem tudjuk. Elhiszem és méltányolom a kormánynak nehéz helyzetét, mert Íriszen ő az országot képviseli, az ország az adós és ő áll szemtől szemben a hitelezővel; hiszen ha igénybe vesszük azt a pénzt, vissza is kell fizetnünk és mindig nehéz, talán sokkal nehezebb a becsületes adósnak a hitelezővel arról tárgyalnia, hogy az adós nem tudja adósságát megfizetni Amikor azonban adósról és adósságról beszélünk és pedig államadósságról, akkor meg kell ezt az adósságot különböztetni n. magánadósságtól, mert az a magánegyén kényszerhelyzetnek lehet kitéve, olyan kényszerhelyzetnek, amely az ő gazdasági exisztenciáíát véglegesen tönkreteszi, de az államok öncélúak és láttuk a világháborúban, hogy államok szembehelyezkedtek saját aláírásaikkal, szerződéseikkel, amikor azt belső érdekeik megkívánták és megkövetelték. A magyar állam mindig becsületes adós kell, hogy legyen és maradjon. A magyar államnak ki kell jelentenie fizetőkészségét, de ugyanakkor rá kell mutatnia a fizetésképtelenségre, amely fizetésképtelenséget nem nri okoztuk, amely fizetésképtelenségben mi bűnösek ülése 1931 november 24-én, kedden. 391 nem vagyunk, legalább is olyan mértékben nem vagyunk bűnösek, hogy amiatt a külföld bennünket elítéljen. Ez a fizetésképtelenség, amint azt mindnyájan jól tudjuk, hiszen számtalanszor meg lett vitatva, abból állott elő, hogy a búzának az eladási ára leesett, azonkívül általában olyan gazdasági viszonyok állottak elő egész Európában, de talán mondhatjuk az egész világon is, hogy a kivitel szinte lehetetlenné vált. Gondoljunk azokra a hírekre, amelyeket olvasunk, hogy Angliában szombaton megjelent egy hajó, amely TTjzélandból hozott óriási mennyiségű sajtot és ennek a hajónak fogadtatására Londonból a Lordmajor ment ki, ugyanakkor a kikötőben az összes hajók szirénája megszólalt és üdvözölte azt a hajót, amely jelképezte azt az elvet, hogy Anglia saját birodalmából akarja minden szükségletét fedezni; — hogy Németországban hatalmas akció indult meg aziránt, hogy ne külföldről fedezzék a szükségleteket, hanem amit csak lehet, a belföldi termelésből fedezzenek; — hogy Olaszországban Mussolini vezetésével megindult egy lelkes nemzeti mozgalom, amely hárommilliárd értéket képviselő, külföldről behozott árut akar feleslegessé tenni. Amikor ezeket a jelenségeket látjuk és amikor mi csak azon módon tudunk fizetni, hogy áruinkat külföldön elhelyezzük és csak akkor tudunk fizetni, ha áruinkért aranyat kapunk, akkor ilyen jelenségek közepette lehetetlen, hogy a hitelező bennünket tudjon okolni azért, hogy áruinkért nem tudjuk megkapni azt az aranyat, amelyet nem akarnak idegen országból kiengedni. En a kormányzat első feladatának azt tartom, hogy tegyen meg mindent, hogy mielőbb tisztázódjék az adósság visszafizetésének problémája, mert mindaddig nem lesz a kormány abban a helyzetben, hogy szabadon határozhasson és intézkedhessek gazdasági ügyeinkben. Miután tudjuk, hogy ezeket az adósságokat és ezeknek kamatait ezidoszerint visszafizetni nem lehet, ennélfogva ezt határozottan és egyenesen ki kell jelenteni % de ugyanakkor a hitelezőknek maguknak is érezniök és tudniok kell, hogy ez a fizetés nem eszközölhető. Nagy aggályom van abban a tekintetben is, hogy vájjon miképen lesznek lebonyolítva ezek a tárgyalások, hogy a kormány egyenként akar-e tárgyalni a hitelezőkkel, mint ahogyan olvastuk a lapokban, hogy a Rothschild-kölcsönben megindultak és^ befejeződtek a tárgyalások és a csoport háromhónapi haladékot adott annak fizetésére. Tisztelettel kérem, méltóztassanak beszédidőmet egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tauf fer Gábor: T- Képviselőház! Amikor a szituáció ilyen és ezt tudjuk, akkor egészen komikusan hat az, hogy egy fizetni nem tudó államnak három hónapi haladékot r akarnak adni ennek a kölcsönnek visszafizetésére. Elképzelhető-e az, hogy az összes kölcsönökre ilyen tárgyalások induljanak meg és ilyen eredménnyel, hogy ugyanakkor, amikor ilyen függő helyzetben van ennek folytán a kormány, akkor szabadon intézkedhessek a gazdasági problémák megoldása ügyében. Itt az adósnak kell nyilatkoznia, nem a hitelezőtől kell várni, hogy kijelentse azt, hogy ő nekünk időhaladékot ad. Az adósnak kell arra 57*
