Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26. mege csak emelkedik. (Lázár Miklós: Banánt és kaliforniai almát is he lehet hozni!) Ha azt bíráljuk el, hogy melyek azok az intézkedések, amelyek gazdasági életünkre és termelésünkre nézve a legsúlyosabbak, akkor nem az adók emelésében és nem a tisztviselők fizetésének csökkentésében kell a legsúlyosabb momentumot találni, mert ezek olyan rendel­kezések, amelyeket a kormány bármikor meg­változtathat, hanem sokkal súlyosabb a kiha­tásuk azoknak az intézkedéseknek, amelyek a devizapolitikával kapcsolatosak. Olvassuk el a legutóbbi statisztikai kimutatást, amelyből látjuk, hogy a múlt esztendő október havá­ban 86 millió pengő volt a kivitelünk, az idén 62 millió. Tavaly október havában 72 miillió volt a behozatalunk és ezidoszerint 40 millió. Ebből azt látják és örömmel állapít­ják meg általában azok, akik ezeket a problé­mákat csak matematikai alapon akarják meg­oldani, hogy bizonyos plusz jelentkezik keres­kedelmi mérlegünkben, de ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy amikor ennek a plusznak Örvendünk, akkor szomorkodnunk kell afelett a mínusz felett, amely azáltal áll elő, ihogy nem hozzuk be azokat a nyersanya­gokat, amelyek az itteni ipar alimentálására szükségeseik. (Ügy van! a baloldalon.) Mert az iparnak ezektől a nyersanyagoktól való meg­fosztás annyit jelent, hogy itt újabb és újabb munknélküliség mered, mint probléma, a kor­mány és a törvényhozás felé. T. Ház! Mindezeknek a problémáknak kul­csát, megoldását nem lehet 'másban találni, mint a devizának és az adósság visszafizetésé­nek kérdésében. Azt kell éreznünk, hogy a kor­mánynak nincs elhatározása, nincs határozott programmja abban a tekintetben, vájjon mit fog cselekedni az államadósságok ügyében, váj­jon a külföldön esedékes államadósságainkat fizetni fogja-e, vagy sem. (Ügy van! a balolda­lon.) Pedig a választ erre már azt hiszem, na­gyon könnyen megadhatjuk akkor, amikor csak arra a tényre mutatunk rá, hogy egy évben négy 'milliárdnyi adósságunknak egy milliárdja válik esedékessé. Ugyanezt devizákban kell megfizetnünk és ' ugyanakkor devizakészletünk a legutóbbi kimutatások szerint alig tesz ki 110 milliót. Amikor ilyen abszolút számokkal állunk szemben, akkor a kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy ezeket az adósságokat, amelyeknek esedékességei most fenyegetnek, megfizetni nem tudjuk. Elhiszem és méltányolom a kormánynak nehéz helyzetét, mert Íriszen ő az országot kép­viseli, az ország az adós és ő áll szemtől szem­ben a hitelezővel; hiszen ha igénybe vesszük azt a pénzt, vissza is kell fizetnünk és mindig nehéz, talán sokkal nehezebb a becsületes adós­nak a hitelezővel arról tárgyalnia, hogy az adós nem tudja adósságát megfizetni Amikor azonban adósról és adósságról beszélünk és pedig államadósságról, akkor meg kell ezt az adósságot különböztetni n. magánadósságtól, mert az a magánegyén kényszerhelyzetnek le­het kitéve, olyan kényszerhelyzetnek, amely az ő gazdasági exisztenciáíát véglegesen tönkre­teszi, de az államok öncélúak és láttuk a világ­háborúban, hogy államok szembehelyezkedtek saját aláírásaikkal, szerződéseikkel, amikor azt belső érdekeik megkívánták és megkövetelték. A magyar állam mindig becsületes adós kell, hogy legyen és maradjon. A magyar ál­lamnak ki kell jelentenie fizetőkészségét, de ugyanakkor rá kell mutatnia a fizetésképtelen­ségre, amely fizetésképtelenséget nem nri okoz­tuk, amely fizetésképtelenségben mi bűnösek ülése 1931 november 24-én, kedden. 391 nem vagyunk, legalább is olyan mértékben nem vagyunk bűnösek, hogy amiatt a külföld bennünket elítéljen. Ez a fizetésképtelenség, amint azt mindnyájan jól tudjuk, hiszen szám­talanszor meg lett vitatva, abból állott elő, hogy a búzának az eladási ára leesett, azon­kívül általában olyan gazdasági viszonyok ál­lottak elő egész Európában, de talán mondhat­juk az egész világon is, hogy a kivitel szinte lehetetlenné vált. Gondoljunk azokra a hírekre, amelyeket olvasunk, hogy Angliában szombaton megje­lent egy hajó, amely TTjzélandból hozott óriási mennyiségű sajtot és ennek a hajónak fogad­tatására Londonból a Lordmajor ment ki, ugyanakkor a kikötőben az összes hajók szi­rénája megszólalt és üdvözölte azt a hajót, amely jelképezte azt az elvet, hogy Anglia saját birodalmából akarja minden szükségle­tét fedezni; — hogy Németországban hatalmas akció indult meg aziránt, hogy ne külföldről fedezzék a szükségleteket, hanem amit csak lehet, a belföldi termelésből fedezzenek; — hogy Olaszországban Mussolini vezetésével megindult egy lelkes nemzeti mozgalom, amely hárommilliárd értéket képviselő, külföldről behozott árut akar feleslegessé tenni. Amikor ezeket a jelenségeket látjuk és amikor mi csak azon módon tudunk fizetni, hogy áruinkat kül­földön elhelyezzük és csak akkor tudunk fizetni, ha áruinkért aranyat kapunk, akkor ilyen jelenségek közepette lehetetlen, hogy a hitelező bennünket tudjon okolni azért, hogy áruinkért nem tudjuk megkapni azt az ara­nyat, amelyet nem akarnak idegen országból kiengedni. En a kormányzat első feladatának azt tar­tom, hogy tegyen meg mindent, hogy mielőbb tisztázódjék az adósság visszafizetésének problémája, mert mindaddig nem lesz a kor­mány abban a helyzetben, hogy szabadon ha­tározhasson és intézkedhessek gazdasági ügyeinkben. Miután tudjuk, hogy ezeket az adósságokat és ezeknek kamatait ezidoszerint visszafizetni nem lehet, ennélfogva ezt határo­zottan és egyenesen ki kell jelenteni % de ugyan­akkor a hitelezőknek maguknak is érezniök és tudniok kell, hogy ez a fizetés nem eszközöl­hető. Nagy aggályom van abban a tekintetben is, hogy vájjon miképen lesznek lebonyolítva ezek a tárgyalások, hogy a kormány egyen­ként akar-e tárgyalni a hitelezőkkel, mint ahogyan olvastuk a lapokban, hogy a Roth­schild-kölcsönben megindultak és^ befejeződ­tek a tárgyalások és a csoport háromhónapi haladékot adott annak fizetésére. Tisztelettel kérem, méltóztassanak beszéd­időmet egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház a meg­hosszabbítást megadja. Tauf fer Gábor: T- Képviselőház! Amikor a szituáció ilyen és ezt tudjuk, akkor egészen komikusan hat az, hogy egy fizetni nem tudó államnak három hónapi haladékot r akarnak adni ennek a kölcsönnek visszafizetésére. El­képzelhető-e az, hogy az összes kölcsönökre ilyen tárgyalások induljanak meg és ilyen eredménnyel, hogy ugyanakkor, amikor ilyen függő helyzetben van ennek folytán a kor­mány, akkor szabadon intézkedhessek a gaz­dasági problémák megoldása ügyében. Itt az adósnak kell nyilatkoznia, nem a hitelezőtől kell várni, hogy kijelentse azt, hogy ő ne­künk időhaladékot ad. Az adósnak kell arra 57*

Next

/
Oldalképek
Tartalom