Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-26
Az országgyűlés képviselőházának 26. matterhek erejéig az állami tartozások összege, de szintén csak átmenetileg. Nem térhetek most ki annak részletesebb vizsgálatára, hogy mennyire erkölcsös hitelezőinknek velünk szemben fennálló követelése és hogy a gazdasági lehetetlenülés esete menynyiben következett be. Ez további kérdés, de állítom, hogy hitelezőink teljes követelésüket veszélyeztetnek, ha a kormány ilyen javaslatának elutasításával a kormányt olyan intézkedésekre kényszerítenek, amelyek szükségszerűleg vezetnének az ország tönkretételére. (Jánossy Gábor: Együttpusztulnánk a hitelezőinkkel!) Valószínűnek tartom egyébként azt is, hogy a kormányt ezen az úton az ország bizalmának megvonása is megakadályozná. Mindezeket az igazságokat nemcsak mi tudjuk, hanem tudja — csak az előbb felolvasott idézetekre hivatkozom — a külföldi közvélemény is. (Ügy van! jobbfelől.) Ha pedig tudja, akkor valószínűnek kell tartanom azt az eshetőséget, hogy a Népszövetség és a hitelezőink is a kormánynak a kibontakozására irányuló komoly javaslatát elfogadnák, elfogadnák abban az esetben, ha az általuk, hozott áldozatokkal szemben ellentételt is látnának. Ez az ellentétel momentán nem lehet más, mint a kormány gazdasági Programm ja. Mert amint meg vagyok győződve arról, hogy & r költségvetési hiány eltüntetése nélkül gazdasági programmot semmiféle kormány nem adhat, (Ügy van! jobbfelől.) annyira vallom azt is, hogy a költségvetési 'hiány eltüntetése után a gazdasági programra az ország életszüksége; ismét csak abban az értelemben használom a gazdasági programm szót, ahogyan azt Kállay Tibor igen t. képviselőtársam meghatározta. Enélkül a gazdasági életben a bizalmat helyreállítani nem lehet. Az említett 100 milliós megtakarításiból ugyan kevés összeg maradna meg a kormánynak, de az életbeléptetni szándékolt egyéb megtakarításokkal mindenesetre volna egy kis összeg, amellyel a kormány, a gazdasági programm és e könnyítések révén a gazdasági élet megerősödhetnék annyira, hogy esetleg már az 1933/34. gazdasági évben is elbírná viselni legalább részben ezeket a kamatterheket. T. Ház! Eöviden még utalni szeretnék arra, hogy amit részletesen voltam bátor elmondani az állami költségvetésre vonatkozólag, ugyanaz megfelelő változtatásokkal a közületek, a községek és vármegyék adósságaira is alkalmazható. Mindezek részletezésére nem futja az idő. Nem^ hagyhatom azonban megemlítés nélkül a pénzügyi bizottság előtt tett kormánynyilatkozat harmadik pontját, amely azt mondja (Olvassa): «A magyar kormány ezenfelül azzal a tervvel foglalkozik, hogy egyes üzemeit, úgymint a vasgyárakat és az állami szénbányákat stb. magánkézbe adja.» Osztozom Fellner Pál igen tv képviselőtársamnak abban a véleményében, hogy az országot szanálni akarjuk, nem pedig likvidálni. Az állami vasgyár bérbeadását sem tudnám helyeselni, de különösen kénytelen vagyok rámutatni arra a valamire, amit ez a rejtélyes «stb.» jelentene, ha ez véletlenül az államvasútra vagy a postára vonatkoznék. (Felkiáltások a jobboldalon: r Hát mit jelent?) Mert ha a vasutat és a postát jelentené, akkor egyben erkölcsi likvidációját is jelentené az országnak. Arra volt példa és van is példa, hogy egy ország bizonyos javait idegeneknek adja bérbe, — Romániában is van rá példa, az osztrákokkal való együttélés idején nálunk is volt, — azonban Románia a franciáknak adta bérbe, annak az országnak, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II, illése 1931 november 2^,-én, kedden. 389 amely állandóan szutenirozza őt s amely állandó protektora, s a két államnak érdeke egy. (Ügy van! jobbfelől.) A mai viszonyok mellett azonban nem valószínű, hogy barátságos állam^ vegye bérbe a javainkat, hogy pedig nem barátságos államnak adjuk bérbe, arra csak egyetlenegy példát tudok: a török kapitulációkat. Az ifjú Törökország azonban igyekezett is a «beteg ember»-nek ezt a mulasztását pótolni. (Ügy van! jobbfelől.) Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány ezen a téren is meg fogja védeni az ország érdekét, hogy azonban az ország közvéleményének kifejezést adjak itt a képviselőházban, ezt a magam részéről is kötelességemnek tartom. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Tagadhatatlan, hogy manapság széleskörű közgazdasági közvéleményről lehet beszélni. Elkerülhetetlen, hogy ezzel kapcsolatban az ember laikus beszédeket is kénytelen hallani. En ezt nem tartom olyan nagy hibának. Az ország közvéleménye természetszerűleg érdeklődik a legégetőbb kérdések iránt. Hiába nem értek én a cipőkészítéshez és hiába ért hozzá a cipész, mégis csak mondanom kell, hogy fáj, mert akkor a mester is rájön, hogy fáj és keresni fogja a megoldást. (Ügy van! jobbfelől.) Rájön, thogy a régi mérték elavult, akármilyen jó volt is valamikor és hogy a régi kaptafa rossz. Célzok itt elsősorban a Nemzeti Jegybanknak arra a valutapolitikájára, amelyet az előbb vázolt lehetet- • len költségvetési helyzet folytán követni kénytelen. Ez a költségvetési.politika exportunkat, amelyre most nagyobb szükségünk van, mint bármikor volt, teljesen tönkre fogja tenni. (Ügy van! a középen.) Nemcsak azokra a nehézségekre célzok, amelyeket Eber Antal t. képviselőtársam nagyon helyesen fejtegetett, hanem célzok elsősorban arra, hogy a ( Nemzeti Banknak ez a politikája minden árucserét szervezni vagy megvalósítani akaró akciót lehetetlenné tesz. (Ügy van! a középen.) Lehetetlenné tesz, mert neki devizára van szüksége, devizára pedig szüksége van azért, hogy az előbb említett hiteleket pontos terminusra fizetni tudja. Ezt a rendszert és ezt az állapotot tartósan aligha lesz lehet fenntartani. A vázolt szerény terv megvalósítása esetén nem is volna momentán rá szükség, hanem mód volna arra, hogy a gazdasági élet megszabadíttatnék ettől a devizakifacsaró préstől. Ma azonban a Nemzeti Banknak — ezt is hangsúlyozni kell, — ez a politikája elsősorban az agrárexportot érinti károsan, elsősorban a mezőgazdaságot teszi tönkre. (Jánossy Gábor: Ugy van! Az összes termelési ágakat! Jobban nem lehet tönkretenni!) Akkor, amikor mezőgazdaságunkra vagyunk kénytelenek felépíteni a kibontakozás problémáját, legalább elsősorban a mezőgazdaságra (Ügy van! jobbfelől.), akkor a devizakorlátozó rendelkezésekkel nem szabad megakadályozni minden olyan törekvést, amely a mezőgazdaságot abba a helyzetbe hozza, hogy exportálhasson. Ezt semmiesetre sein lehet helyeselni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyfokú rövidlátás! — Jánossy Gábor: Ebben az egész Ház egyetért, majd rájönnek ott is!) T. Ház! Meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormány a Népszövetséghez fordul viszonyaink újramegvizsgálását illetőleg, talán szintén ugyanerre az eredményre rájönnének ott is. Nem akarom itt hangsúlyozni azt, hogy ilyen javaslatnak a Népszövetség által való 57
