Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Äz országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1931 november 20-án, pénteken. à i Í érdekében — a megváltást szenvedőkre há­rítsa át. 4. Nem tartja-e szükségesnek a kormány, hogy a lemondás, vagy kimozdítás útján visz­szamaradt földterületek — az államkincstár ér­dekeinek megvédése tekintetében — a fennálló jogszabályoktól eltéröleg közigazgatási úton értékesíttessenek? Dr. Temesváry Imre s. k., országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Temesváry Imre : T. Képviselőház! Méltóz­tassanak megengedni, hogy azután a hossza­dalmas közjogi vita után egy igazán fontos és a nép legszélesebb rétegét érintő kérdéssel fog­lalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Azl920:XXXVL te., az úgynevezett földreformtörvény intézke­dett arról, hogy azok a szegény emberek, akik egész életükön keresztül a föld megmunkálásá­ból élnek, és akiknek talán soha sem lett volna reményük arra, hogy maguknak örök tulaj­dont szerezzenek, e földreformtörvény alapján maguknak birtokot szerezhessenek. Ennek az alaptörvénynek azonban éppen az akkori viszo­nyok következtében két alapvető hibája volt. Az egyik az, hogy pénzügyileg nem volt meg­alapozva, aminek következtében ezek a szegény emberek a részükre kiosztott földeket a gazda­sági berendezkedés hiánya következtében kellő­képpen megművelni nem tudták. Arnásik hiba pedig az alaptörvény végrehajtásában leled­zett, (Egy hang a baloldalon: Ez már igaz!) amennyiben nem volt a törvényben kellőkép körülbástyázva, hogy ezek a szegény emberek hol kapják ezeket a területeket és megtörtént, — sőt a leggyakrabban ez történt meg — hogy a községektől olyan távol eső területeken kap­ták birtokaikat, ahol már éppen a gazdasági felszerelés hiányában képtelenek voltak f kellő­kép gazdálkodni. (Mojzes János: Szándékosan elgáncsolták a törvényt!) Ezt nem mondhatjuk, mert a lehető legjobb szándék vezette az akkori nemzetgyűlést, melynek szerencsém volt tagja lenni, de be kell vallanom, ezekkel a kérdések­kel éppen a dolog sürgőssége következtében nem tudott a nemzetgyűlés oly mértékben fog­lalkozni, mert hiszen egészen új dolog előtt állott, hogy minden ilyen talán nagyon fontos, de akkor aprólékosnak látszó kérdésre kiter­jeszkedhetett volna. Ami a kérdés pénzügyi alátámasztását il­leti, a későbbi időkben a kormány ezt úgy kí­vánta megoldani, hogy amikor már módjában állt az úgynevezett svéd gyuf akölosönt fel­venni, ebből kívánta kártalanítani a .megvál­tást szenvedőket, mégpedig olyan módon, hogy hosszú időre, 52 évre elosztott annuitásokkal megkönnyítette a földhöz jutottak törlesztési kötelezettségét. Azonban véletlenül éppen ab­ban az időben, amidőn a svéd gyufakolcsönt rendelkezésünkre bocsátották, voltak legmaga­sabbak a gabonaárak, aminek következménye az volt, hogy a földek ára is igen magasra szökött fel. Ennek volt a következménye az, hogy saját hibánkon kívül olyan magas érték­ben szabták meg a kiosztandó területeik érté­két, illefoleg a megváltást szenvedők számára n kártalanítást ,hogy az a gabonaárak és a •mezőgazdasági termények árának később be­következett rohamos csökkenése következtében olyan súlyos terhet jelentett az egyes kisembe­rekre nézve, hogy ezeket az annuitásokat meg­fizetni már képtelenek voltak, (vitéz Bajcsy­Zsilinszky Endre: De már évek óta képtelenek, ós csak most hozzák ide! — Mojzes János: Azóta kimozdították javarészét!) T. képviselő­társamnak nem lehet panasza e tekintetben, mert évekkel ezelőtt, amidőn észrevettük, ille­tőleg mindannyian láttuk azt a szinte gazda­sági lehetetlenülést, amely a gabonaárak terén beállott, itt a Házban felemeltük szavunkat. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: De cselekedni kellett volna!) Méltóztassék meghallgatni, t. képviselőtársam!; meg fog róla győződni, hogy ez mind megtörtént. 1928 decemberében kezdte a mi pártunk ezt a kérdést szőnyegre hozni, és az akkori viszo­nyoknak megfelelően az előzőleg 27 pengő 60 fillérben megállapított búzaárat 22 pengőre mérsékelték. (Mojzes János: Az is magas volt!) Ez volt az első lépés. De senki sem gondol­hatott arra és senki sem láthatta előre azt, hogy amidőn a lehető legmesszebbmenő enged­ményt kicsikartuk a kormánytól e tekintetben, ez az engedmény is néhány hónap múlva már szinte illuzóriussá fog válni. (Mojzes János: Azóta is kellett volna már intézkedni!) Talán méltóztatik emlékezni, t. képviselőtársam, hogy azóta is állandóan elkövettünk mindent, hogy a ^lehetőségeket megadjuk a fizetésre. (Mojzes János: Júliusban megígérte a pénzügyminisz­ter úr, mégsem intézte el!) T. Képviselőtár­sam méltóztassék meghallgatni — nem .akarom hosszú ideig igénybe venni szíves türelmüket — s meg fog róla győződni t. képviselőtársam, hogy amit mondok, azt # mind a legtárgyilago­saibban mondom el. (Motjzes János: Azóta java­részét kimozdították!) Elnök: Csendet kérek! Temesváry Imre: Amikor továbbromlottak a gabonaárak és ennek következtében a föld­árak, a múlt esztendőben ismét itt a Ház plé­numa előtt tettem szóvá ezt a kérdést pártom megbízásából, s a volt pénzügyminiszter úr akkor egy igen-igen messzemenő kedvezményt nyújtott a kisemberekének: a már 10—15, sőt 20%-kai mérsékelt eredeti vételárakat, illetőleg azok annuitását további 33%-kai mérsékelte. (Szakács Andor: Ha az összes hátralékokat is kifizetik!) Nem lehet azzal a szemrehányással illetni a kormányt, hogy intézkedéseivel nem követte állandóan nyomon a gabona- és föld­árak romlását, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csak bicegett utánuk!) Ma azonban látjuk, hogy szinte a gazdasági lehetetlenülés előtt áll az egész mezőgazdaság, ennek következtében ismét kötelességünkké válik, hogy megtegyünk minden lehetőt arra, hogy ezek a szerencsétlen kisemberek a mai alacsony gabonaárak és a leszállított földárak mellett abba a helyzetbe hozassanak, hogy meg tudják tartani maguk­nak a jövőre ezeket a földeket. (Mojzes János: Vissza kell nekik juttatni! Már javarészét ki­mozdították! Itt van az ítélet!) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék a szó­nokot meghallgatni! Temesváry Imre: Ne méltóztassék ezt a kérdést itt olyan módon előtárni, mintha a ki­mozdítás csak azért történt volna meg, mert a kormány nem akart nekik semmiféle kedvez­ményt adni. Azért történt a kimozdítás, mert azokat a kedvezményeket, amelyeket a kor­mány részükre biztosított, vagy nem voltak ké­pesek, vagy egyesek nem akarták ígénybevenni és nem fizették meg az annuitásokat. De lehetetlenség a kormánynak is olyan in­tézkedéseket tenni, amelyekre fölhatalmazása nincs. Mi kértük a kormányt, s a kormány a legmesszebbmenőén mindent megtett, amit az állam érdekeinek megvédése mellett megtehe­tett. Ennek ellenére is láttuk azt, hogy ezek a szegény emberek nem tudják megfizetni az annuitásokat. En tehát azért vetettem fel most

Next

/
Oldalképek
Tartalom