Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

374 Az országgyűlés képviselőházának 25, juthat a Ház plénuma abba a helyzetbe, hogy házszabályszerű vitát indítson a kérdés felett. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a politikai államtitkár milyen szerepet tölt be politikai, jogi szempontból, világosan rendel­kezik az 1921. évi XXI. te. 1. §-a, amelynek második pontja azt mondja, hogy mindegyik miniszternek van egy államtitkára. (Gál Jenő: Nem erről van szó, másról beszél.) Tu­dom, arra is rátérek, de abban sincs igaza a képviselő úrnak, mert az 1848 : III. te. csak miniszteri felelősséget ismer, nem pedig poli­tikai államtitkári felelősséget. Nem lehet máskép. Lehet, hogy az államtitkár is kép­viselő és éppen azért nem összeférhetetlen, hogy itt megjelenjék, de ha a miniszter meg­bízásából szólal fel itt, akkor a miniszter fe­lelős azért, amit ő itt mond vagy tesz. (Nagy Emil: Annak kétféle jellege van, politikai és köztisztviselői.) E felett nem vitatkozom, csak azért tettem meg távirati stílusban ezt a meg­jegyzést, hogy tisztázódjék a kérdés s miután egyébként vitának nincs helye, nem akarok beleesni abba a hibába, hogy vitázzak a kér­dés felett. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. Ház! Gál Jenő képviselő úr szó­beli bejelentést tett Dréhr Imre képviselő úr mentelmi jogának megsértéséről. A bejelen­tést a házszabályok 103. §-a alapján a men­telmi bizottsághoz utasítom. (Helyeslés bal­felől.) Szólásra következik? Pakots József jegyző: Friedrieh István! Friedrich István: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk! bal felöl.) Most második hete folyik a t. Házban a vita a 33-as és a 6-os bi­zottság jelentése fölött. E hét elején felszólalt az ellenzék részéről Eckhardt Tibor képviselő­társam és azzal a sürgető kéréssel fordult az igen t. kormányhoz, hogy legyen szíves és tá­jékoztassa a Házat, hogy tulajdonképpen me­lyek azok a legközelebb fekvő programmrész­letek, amelyekkel mint reálpolitikai tényekkel itt a Házban foglalkozni lehetne. Azóta elmúlt egy hét és az igen t. miniszterelnök úr tovább is néma maradt, egy szóval sem fordult fe­lénk és egy szó erejéig sem világosított fel bennünket. E két hét folyamán sok szép és értékes be­szédet hallottunk itt. Valamennyien elmagya­rázták, hogy mi a krízis oka, sokan program­mot is adtak, megjelölték a kibontakozás lehe­tőségeit, mindenki beszélt, a túloldal is beszélt, az ellenzék is beszélt, csak a parlament irá­nyító fóruma, az igen t. kormány maradt néma. Olyan problémák dörömbölnek ajtain­kon, hogy nem lehet egyszerűen némán ezek fölött a sürgető momentumok fölött napirendre térni. Az igen t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy nem lehet ma még átfogó gazdasági pro­grammot adni. Eassay Károly barátom ma ezzel részletesebben foglalkozott. Nem akarok erre kitérni, de nem is sürgetek ebben a pilla­natban az ellenzék nevében részletes program­in ot, de az Istenért, mondja már meg a minisz­terelnök úr, hogy mit akar a legaktuálisabb problémákkal kezdeni ! Csak úgy végigcikáznak mindennap egymásután a problémák, egy-egy képviselőtársunk felveti, azután megint néma csend. Itt van például az az óriási kérdés, hogy mit óhajt az igen t. kormány a deficites üze­mekkel kezdeni. (Zaj a s'zélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Bizottságokat küld ki!) Engedelmet kérek, ezek az üzemek itt van­nak, ezek az üzemek súlyos deficittel járnak. (&9Q van! balfelol.) Amikor olyan szigorral hajtják be az adókat, engedelmet kérek, csak ' ülése 1931 november 20-án, pénteken. fel kell világosítani az országot arról, hogy hogyan akarják ezeket az üzemeket racionali­zálni, mert azt hiszem, hogy az adókat arra be­hajtani, hogy a deficiteket tovább viseljük, csak a gazdasági lehetetlenülés felé vezethet. Tudom, hogy ez nehéz probléma, hogy ezt nem lehet napok és hetek alatt elintézni, tudom, hogy ebbe súlyos szociális szempontok is bele­kapcsolódnak, de elvégre 12 év óta erről az ol­dalról teljesítem törvényhozói kötelességemet, azonban ennyire légüres térben parlamenti vita még nem mozgott, mint ez. Hiszen a mi­niszterelnök úrnak irányítania kellene a par­lamenti vitát. Mit tehetnek a szónokok? Mit tettek a most felszólalt képviselő urak? (Dinnyés Lajos: Csak a múltról lehet beszélni!) Altalános dolgokat mondtak, közgazdaságtani előadásokat tartottak, de irányítás hiányában természetesen nem tudtak hozzászólni a ma problémáihoz. Amit Kállay Tibor t. barátom mondott volt a devizaigénylésekkel kapcsolat­ban s amit a múltkor Fenyő Miksa t. képviselő­társam ezzel kapcsolatban elmondott, az egészen programmszerűen hatott. Akinek parlamenti érzéke van, várja, hogy ilyenkor felszólaljon a miniszterelnök vagy egy szakminiszter és a vita közepén bizonyos irányítást gyakoroljon. Több szónok felvetette a belföldi kölcsön problémáját és úgy látom, hogy a Ház hajlik e felé. (Egy hang a baloldalon: Így nem lesz eredménye!) Nem tudom, hogy az igen t. mi­niszterelnök úr vagy az igen t, kormány ebben a vonatkozásban mit gondol. Olvasunk a nyug­díj ügyéről. Engedelmet kérek, a nyugdíj pro­blémája nagy probléma, (Ügy van! balfelöl.) amelyről legalább a miniszterelnök úrnak in­formálnia kellene a Házat, hogy mi igaz abból, amit a sajtóban olvasunk. A múltkor a túlsó oldalról Marschall t. képviselőtársunk az állat­kivitelünkkel kapcsolatban f©szólalt a Házban és kérdést intézett az igen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Elismerem, hogy a miniszter úr abban a pillanatban csak azt mondhatta, amit akkor mondott, de engedelmet kérek, az összes külkereskedelmi szerződések tekinteté­ben a Ház teljesen tájékozatlan. Amit mi ezek­ről a dolgokról tudunk, külföldi lapokból tud­juk, vagy külföldi barátaink magánleveleiből tudjuk. Nem tudjuk, hogyan akarják össz­hangba hozni a devizapolitikánkat a külkeres­kedelmi politikánkkal. Lehet, hogy ezt «a mi­niszter urak mind nagyon jól tudják és fel is tételezem, különösen a földmívelésügyi minisz­ter úrról nagyon szívesen feltételezem, hogy vannak erre vonatkozólag elgondolásai, de en­gedelmet kérek, komolytalan lesz így a parla­menti vita, ha a kormány némán ül a helyén. Apró-cseprő pártrezgelődésekkel állunk szem­ben. Annyi a bába! és közben elvész a gyerek. Ez teljesen lehetetlen állapot. Már a harmadik hétbe megyünk át ezzel a vitával és még mindig nem tudjuk, hogy tu­lajdonképpen mit kritizáljunk, mit helyesel­jünk és mihez szóljunk hozzá. Tegnap itt folyt le Eckhardt Tibor képviselőtársam felszólalá­sával kapcsolatban a benzin kényszerkartell ügye. A Ház, ugyebár, megdöbbenéssel vett er­ről tudomást, és az igen t. pénzügyi államtit­kár úr csak egy Rüekwertskonzentrierung-gal tudta magát kivonni a leszavaztatás veszélye alól. Engedelmet kérek, nem 1 lehet itt ilyen óriási problémákat csak egyes felszólalások alakjában a Ház színe előtt feltálalni. Pedig ez fog bekövétkezni, ha a mélyen t. miniszter urak továbbra is csak be fognak ide járni minket hallgatni. Akkor egy nagyon furcsa helyzet fog előállani, akkor az fog történni, hogy a képvi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom