Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. másul veszi az államtitkár válaszát, vagy nem, mintha a miniszter beszélt volna. (Egy hang jobbfelől: A miniszter nevében adott válaszát! ~ Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Ennélfogva voltam bátor megjelölni azt a jogforrást, amelyre alapítom, hogy a politikai államtitkár a politikai felelősség tekintetében ugyanazon tekintetek alá esik, mint maga a miniszter. Ha pedig ez így van, hogy tudniillik politikai felelőssége ugyanaz, akkor nem lehet egy olyan közhellyel előállani, (Felkiáltások jobbfelől: Nincs így!) amit hallottunk, hogy azt mondják: közhivatalnok volt és nyugdíjat élvez. Ez az, ami nem szempont, mert a miniszter is közhivatalnok, a miniszter is nyugdíjat élvez. Erre azt fogja mondani t. képviselőtársam: csakhogy arra speciális törvény van. Erre is speciális törvény van. Ez a nyugdíjjogosult ságnem jelenti azt, hogy most egy miniszteri tanácsosnak elnöklete alatt, egy alantasának elnöklete alatt egy fegyelmi bíróság bíráskod liassék felette. (Kelemen Kornél: Majd fogjuk tárgyalni. Majd a mentelmi bizottság tárgyalja. Ide fog jönni. Nem most kell tárgyalni ezt előre!) T. képviselőtársam, én megmondom, miért hozom ezt a kérdést ide. Ennek politikai hátterét akarom megvilágítani. (Kelemen Kornél: Szóval nem akarják, hogy tisztázzák a népjóléti visszaéléseket? — Magyar Pál: Mi köze ennek ehhez? — Kelemen Kornél: Folyton sürgették az urak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Szeretnénk sok más visszaélést is tisztázni. — Zaj.) Gál Jenő: Vas« József emléke is kívánja azt, hogy ez ne egy házi bizottság által intéztessék el, ne négy fal között és ne tapétás ajtók mögött intéztessék el, hanem intéztessék el a legnagyobb nyilvánosság előtt, ahogyan képviselőtársunk kívánta, egy parlamenti bizottság kiküldése útján. (Helyeslés a baloldalon.) Mindig így volt ez. Ezt célozom, ez a szándékom akkor, amikor ezt a bejelentést megteszem, mert tekintet nélkül arra, hogy államtitkár, vagy nem államtitkár, tekintet nélkül arra, hogy nyugdíjas, vagy nem nyugdíjas, egy országgyűlési képviselő mentelmi jogát sérti az,«»ha olyan cselekedet vagy nyilatkozat történik vele szemben, amely az ő cselekvési és szólásszabadságát érinti. A mentelmi jog ugyanis a képviselő függetlenségét minden irányban óvja, tekintélyét, szólásszabadságát, mozgási, szabadságát védi,. és nemcsak a szóra, hanem a cselekvésre is áll a mentelmi jog. En tehát abban, hogy a miniszter úr a Képviselőházhoz fordult államtitkárának, egy képviselőnek mentelmi joga felfüggesztése tárgyában s ezt a házszabályok tilalmi rendelkezése ellenére az elnök itt külön bejelentette, a mentelmi jog megsértését látom. Amikor ezt bejelentem, kérem, hogy Dréhr Imre képviselőtársunk mentelmi jogának megsértésére vonatkozó e^ bejelentésemet tudomásul venni s a házszabályok értelmében a mentelmi bizottsághoz áttenni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik: Pakots József jegyző: Simon András! Simon András: T. Képviselőház! En az elnök úr napirendi indítványát fogadom el. Ezt nem is volna szükséges indokolnom, mert hiszen előttem szólott t." képviselőtársam is elfogadta az elnöki napirendi indítványt, azzal nem szállott vitába és nem tett más indítványt. Ellenben reflektálni kívánok a t. előttem szólott kép vi selőtársam fejtegetéseire. Két részre oszlik az a materi a, amelyet ériulett, éppen ezért én is mindkettővel klilönKÍCPVISELÖHÁZI XAPLÓ, II, ülése 1931 november 20-án, pénteken. 373 külön kívánok foglalkozni. A t. képviselő úr a házszabályok 103. §-ának 1. bekezdését tévesen értelmezi, mégpedig azért, mert az a kitétele: «a nélkül, hogy 'előzetesen bejelentené, átteszi a mentelmi bizottsághoz», a házszabályok megalkotásakor a vita során, valamint az annak megfelelően követett gyakorlat során kialakult vélemények szerint — és pedig egyöntetű gyakorlat és vélemények szerint — azt jelenti, hogy az elnök nem előzetesen jelenti be, hanem utólagosan. Idézem a Képviselőház 424. üléséről 1930. október 20-án felvett naplót, amely eképpen szól: «Bejelentem a t. Háznak, hogy újabban a következő mentelmi megkeresések érkeztek a Képviselőház elnökségéhez: a budapesti kir. főügyészségtől Fankas István képviselő úr háromrendbeli, Karafiáth Jenő, Peidl Gyula, Vasadi-Balogh György, Rassay Károly ... stb.» Idézem az 1930. november 4-iki ülésről, tehát egy másik ülésről felvett naplót: «Bejelentem a t. Háznak, hogy újabban a következő mentelmi megkeresések érkeztek...» stb. Ez állandóan így volt; természetes dolog, hogy mindig a mentelmi^ megkeresésnek a mentelmi bizottsághoz való áttétele után történt az elnöki bejelentés. Ez történt a jelen .esetben is. De téved a t. képviselőtársam annak az értelmezésében is, hogy miért intézkedik a 103. | 1. bekezdése ekképpen: «a nélkül, hogy előzetesen bejelentené.» Ennek nem az az értelme, mintha a Ház egyes tagjaiban rejlő s annak összeségében létező Ház-szuverenitás védelmét kívánta volna a házszabály bölesesége megóvni ilyen rendelkezéssel. Ennek az a jelentősége, hogy ismételten előfordult, — mint a közelmúltban is — hogy hónapokon keresztül nem ült együtt a Képviselőház. Ha mármost előzetesen kellene minden mentelmi megkeresést az elnöknek bejelentenie, ez sokszor hónapokon keresztül, amikor nem ülésezik a Ház, lehetetlenné válnék, mert ha nem tehetné át a megkereséseket csak ^előzetes bejelentés után, akkor a Ház nem-ülésezése esetén át nem: tehetvén bejelentés hiányában a megkereséseket, százszámra gyűlnének összes az elnöki hivatalban a .megkeresések, meg kellene várni, míg hónapok múlva összeül a Képviselőház, hogy az elnök ezeket bejelenthesse, s azután áttehesse a mentelmi bizottsághoz, s hogy a mentelmi bizottság mindezek megtörténte után foglalkozhassak ezekkel a kérdésekkel. Abból tehát hogy: «a nélkül, hogy előzetesen bejelentené», az következik^hogy ezt a lehetetlen felhalmozódást és elintézést kívánta a házszabály •megakadályozni, de a contrario következik az is, hogy utólag be kell jelenteni, mint ahogyan ez minden hasonló esetben meg is történt. Ami mármost azt a kérdést illeti, hogy illetékes, fórumtól érkezett-e az a megkeresés, ebben a tekintetben világosan rendelkezik a házszabályok 103. §-a, és pedig akképpen, hogy az elnök bejelentése után vitának nincs helye, hanem az a mentelmi bizottság, amelyhez át kell tenni .minden vita nélkül a megkeresést, egyedül és kizárólag hivatott annak elbírálásra, hogy illetékes fórumtól jött-e a megkeresés, olyan eset forog-e fenn, hogy ki kell adni, vagy zaklatás stb. ^esete forog-e fenn, amikor nem lehet kiadni, és csak amikor a mentelmi bizottság előadója itt ^megjelenik a mentelmi bizottság által már letárgyalt üggyel s bizottsági előadói szerepében előterjeszti a mentelmi bizottság javaslatát, akkor foglalkozhatok vele a Ház plénuma és akkor foglalhat állást abbana a kérdésben, hogyelfogadja-e a mentelmi bizottság javaslatát, vagy. nem', s csak ekkor 55