Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
Az országgyűlés képviselőházának 25. terjedt az államkormányzatra is. Hangsúlyoznom kell ugyanis, hogy azok az adatok, amelyeket bátor voltam előterjeszteni itt a nemzeti jövedelemre és egyebekre vonatkozóan, nem állanak a költségvetés megalkotása előtt a publikum és a kormányzat rendelkezésére, azok jóval az illető gazdasági év lejárta után jelennek meg. Az 1930-as évre vonatkozó termelési adatok csak 1931. júniusában állottak rendelkezésünkre, a költségvetés összeállítása pedig az előző év elején történt. En tehát azt vagyok bátor mondani, hogy ha akadt volna itt kormány, amely olyan pesszimizmusnak adott volna hangot, amelyet ennek a gazdasági statisztikának eredményei utólag mutattak, azt a magyar közvéleményt annakidején elsöpörte volna. (Rassay Károly: Ugyan kérem! Senkit sem söpört el a közvélemény! Hol jutott szóhoz a közvélemény?) Én azt hiszem, a közvélemény szóhoz jut mindig, sokszor láthatatlan csatornákon keresztül is minden becsületesen gondolkodó emberhez eljut. Igen t. Képviselőház! Kötelességemnek tartom, hogy a jövőre vonatkozólag is még néhány megjegyzést tegyek. Magyarország közgazdaságának két nagy problémája van; az egyik a külső adósságok kérdése, a másik pedig az államkincstár belső eladósodottságának kérdése. A magam részéről, azt hiszem, hogy nincsen olyan kormányzat sehol, — sem Magyarországon, sem másutt — amely a nemzeti termelés folytonosságát ne tekintené fontosabbnak a külföldi hitelezők érdekénél- A belső eladósodottságra vonatkozólag pedig bátor vagyok felhívni a kormány figyelmét arra, hogy a deficitből és a kormányzati szükségletek kielégítésének szükségéből folyólag előállott állami tartozások olyan természetűek, hogy egyes termelési ágaknál már az illető termelés krízisét eredményezik. Kevés forgótőkével dolgozik a magyar ipar és vállalkozás. Ha ez a kevés forgótőkéje az államnál ki van hitelezve, megakadhat az az ipar, előállhat egy munkanélküliség és nincsen az az ínségakció, amely versenyt tudna futni a közgazdasági élet romlásából eredő veszéllyel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelÖl.) Éppen ezért én minden ínségakciónál nagyobb fontosságot tulajdonítok a magvar termelés folytonossága biztosításának. Ebben a tekintetben őszinte örömmel konstatáltam a mai ülésen, hogy'Rassay Károlv igen t. képviselőtársam ugyanarra az alapra helyezkedik, amelyre én már több ízben helyezkedtem és amelyről egy brosúrát is bátor voltam kiadni, mégpedig arra az alapra, hogy a magyar állam belső eladósodottságát soha külső segítség nem fogja megoldani, egyedül a nemzet maga és ezt egyedül egy belső nemzeti kölcsön révén lehet megvalósítani. (Friedrich István: Na jó! Helyes!) Hogy egy nemzeti kölcsön felvehető legyen, ahhoz a nemzetnek önbizalomra, jövőjébe vetett hitre van szükségre és olyan vezetőkre, akik szuggerálni tudják neki azt, hogy ezt a hitet és bizalmat munka fogja követni és a munkából eredmény lesz a nemzetre nézve, amely kivezeti őt a bajból. (Helyeslés és taps a .jobb- és a baloldalon.) Ezenkívül követnie kell ezt a szanálási akciót nagyon komoly szervezeti változásoknak, nagyon komoly dolgoknak. Mert egy államnak, amely költségvetésében például több mint ötven százalékig személyi kiadásokat tüntet fel, amely személyi kiadások teljesen merevek, semmiféle rugalmassággal nem bírnak, nagyon gondolkozni kell a felett, hogy amennyiben a költségvetés ülése 1931 november 20-án, pénteken. 371 leszállítására kerül a sor, milyen módon nyúl hozzá a személyi részhez, amely nélkül nincs megoldás. A tisztviselői karnak nem személyi hibája, hogy olyan teendőket végez, amelyek a gazdasági élet menetét néha inkább hátráltatják, mint elősegítik. Ez nem az egyes tisztviselők hibája, ez inkább a rendszerbeli ; hiba, amelyen nekünk segíteni kell és az egész állami igazgatást az alkotó munka elősegítésének irányzatába kell beállítanunk. A mezőgazdaság nagy baját, azt hiszem,^ itt a képviselők túlnyomó része mélységesen átérzi. Azt gondolom, hogy a sokszor incidentalisnak mutatkozó segítési akciók helyett egy elvi alapon nyiigvó plattformnak, amelyre a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényben lefektetett elvek nagyszerű útmutatásokat adnak, a mezőgazdaságra való alkalmazása is lehetséges volna, sőt ilyen rendelkezések alkalmazásával el lehetne érni, hogy termelésünk^ áttérhetne olyan áldozatokra, amelyek ma rentábilisabbaknak látszanak, mint egyes mai termelési ágak. Teljesen osztozom abban a véleményben is, hogy intézményeink kiépítésében bizonyos luxust nélkülöznünk kell és így például az igazságszolgáltatás terén a kétfokú fellebbezést a magam részéről luxusnak tartom, amelyet mai helyzetünkben nem bírunk f el. Ez az idő nem alkalmas arra, hogy az egész magyar államháztartás, vagy közgazdaság kérdéseivel részletesen foglalkozzunk. Azt hiszem, hogy amikor Magyarország saját államháztartásának vitelét idegen megbírálás alá bocsátotta és ebből a megbírálásból és saját tanulmányaink alapján az államháztartás helyzetéről most már széles «körök nyertek tiszta képet, akkor minden nemzeti irányban gondolkozó erőnek egyesülnie kellene arra, hogy ebből a nehéz helyzetből ezt az országot kivezessük. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Meg vagyok róla győződve, hogy az úgynevezett jóakarat megvan a velem szemben levő oldalon is. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a párt is meg fogja találni azt a lemondást, amelyet Rassay Károly igen t. képviselőtársam említett, mert ahol egy ország érdekéről van szó, ott az egyének érdekei számba nem jöhetnek. Azzal akarom befejezni beszédemet, hogy Magyarország a történelem nagy katasztrófái idején és nagy katasztrófái után mindig önmagára talált, megismerte a testvért a testvérben és megértette, azt, hogy egyesült erővel, alkotó munkával lehet nagyot alkotni, nemzetet menteni. Azt hiszem, most is itt az idő és én a magam részéről ebből szeretném kivenni részemet. A jelentést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobb oldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) « Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassék helyeiket elfoglalni. Szólásra következik? Petrovics György jearyző: Pakots József! Pakots József: T. Ház,! Kérem a t. Ház engedélyét, hogy beszédemet a legközelebbi ülésnapon mondhassam el (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom és élőterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk ideiére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház leg-
