Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

372 Az országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1931 november 20-án, pénteken. közelebbi ülését folyó év november hó 24-é'i, ! délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére j tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő két tárgy együttes vitájának folytatása. (Helyeslés.) A napirendhez Grál Jenő képviselő úr kért ! szót. Gál Jenő: T. Képviselőház! A tegnapi ülés j során az elnöki székből egy bejelentés hangzott j el, amely arról tájékoztatott bennünket, hogy I a munkaügyi és népjóléti miniszter úr Dréhr Imre országgyűlési képviselő, volt népjóléti államtitkár mentelmi jogának- felfüggesztését kérte a Háztól. Az elnök úr közölte, hogy ez a bejelentés a házszabályok értelmében áttétetett a mentelmi bizottsághoz. Forma szerint ez a dolog úgylátszik, mintha rendben volna, aki azonban mélyebben tekint az események mögé, lehetetlen, hogy meg ne lássa azt a súlyos politikumot, amely éhben foglaltatik, lehetetlen, hogy meg ne lássa, hogy ez összefüggésben van azzal a fegyelmi eljárással, amely a népjóléti minisztériumban több mint másfél esztendeig folyt Fábián képviselőtársunk bejelentése nyomán. Másfél esztendeig folyik egy eljárás, határozatot hoznak, amelyet a népjóléti miniszter úr megígért, hogy be fog mutatni és be fogja jelenteni, a Házban, az érdekeltek régen megkapták, mutogatják a határozatot, amely végetvet a

r fegyelmi eljárásnak és most egyszerre az eljárás befejezése után, amire másfél évig senki sem gondolt, különös bejelentés történik a Házban, nevezetesen_a népjóléti miniszter úr — hogy milyen eljárás címén, vagy miért, azt nem is sejteti — a mentelmi jog felfüggesztését kéri. Ez szokatlan eljárás. (Szilágyi Lajos: Ha Vass József élne!) Ha Vass József élne, akkor ez soha meg nem történhetik, mert házszabályellenes módon egy ilyen bejelentést megtenni nem engedett volna. T. Ház! Ki kell térnem arra, hogy mi van e mögött a szokatlan eljárás mögött és micsoda politikai jelentősége van annak, hogy egy miniszter volt államtitkárának mentelmi jogát felfüggeszteni kéri. A mentelmi jog felfüggesztése történhetik vagy fegyelmi, vagy büntetőeljárás megindítása céljából. A fegyelmi eljárást lefolytatták és határozatot hoztak abban az ügyben, amelyet panasz tárgyává tett FáMán Béla képviselőtársunk. Az eljárás megindítását, szükségességét és azt, hogy a dolog végére jár, a miniszter úr számtalanszor megígérte. Meg is tette. Egy eddig az ismeretlenség homályába burkolt határozattal befejezte a fegyelmi eljárást. A felfüggesztés másik oka csak büntetőeljárás lehet, amelynek megindítására törvényeink értelmében a budapesti királyi főügyész az illetékes. A budapesti királyi főügyésztől megkeresés nem érkezett, ennélfogva csak #z képezheti bírálat tárgyát, joga volt-e a népjóléti miniszter úrnak egy képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztését kérni és ez az, amit én itt szóváteszek. A mentelmi jog súlyos megsértése az, amit •• a miniszter úr államtitkárával, képviselőtársunkkal szemben elkövet. Ez következik magából a házszabályból és a mentelmi jog esszenciális értelméből is. A házszabályok gondoskodnak arról, hogy a mentelmi bejelentéseket előzetesen, minden további kijelentés nélkül tegyék át a mentelmi bizottsághoz.^ Ennek rációja az, hogy a házszabályok a. képviselő immunitását, mint a Ház szuverenitásának egyik alkotó elemét mindenkivel szemben, még a Ház nyilvánosságával szemben is megvédelmezni kívánják mindaddig, míg a mentelmi bizottság dönt, amely őre annak, hogy alakilag is megfeleljen a megkeresés azoknak a szabályoknak, amelyek mellett kiadatásoknak helye lehet. Akárki nem küldhet mentelmi megkeresést a mentelmi bizottsághoz, mert mint a mentelmi bizottság jelenlévő elnöke is bölcsen tudja, minden határozat indokolásának egyik kelléke az, hogy benne legyen,- hogy illetékes hatóságtól érkezett-e a megkeresés. A miniszter úr nem illetékes hatóság arra, hogy ilyen megkeresést küldjön a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában. (Nagy Emil: Miért ne volna*?) — Kelemen Kornél: Arra való a mentelmi bizottság, hogy eldöntse!) t

Méltóztassék először a szakaszt elolvasni. A házszabály 103. §-a ezt motídja (olvassa): «A mentelmi ügyekben beérkező hivatalos megkereséseket a Ház elnöke, a nélkül, hogy azokat a Háznak előzetesen bejelentené, közvetlenül a mentelmi bizottsághoz teszi át.» Mit jelenthez? Ez azt jelenti, amit az előbb voltam bátor mondani, hogy nem szabad tájékoztatni senkit a felől, hogy miről van szó, míg a mentelmi bizottság bírálatát nem gyakorolta. Most azt lehetne mondani, hogy a Ház elnöke nem előzetesen, hanem utólag tájékoztatta a Házat. Ez az, amit sérelmesnek találok, mert ennek az utólagos tájékoztatásnak olyan politkai tartalma van, ami miatt tegnap az egész városban csak arról beszéltek, hogy mi lesz a Dréhr Imrével, mi lesz evvel a képviselővel, a minisztere kikérte a Háztól, ez ellen el fogunk járni, ez ellen intézkedni fognak. Ez szokatlan módszer képviselőtársunkkal szemben, aki nem tartozik pártállásra nézve ahhoz az oldalhoz, amelyhez én tartozom, akivel semmiféle nexusom nincs. En tisztán azt a nagy közjogi erőt teszem itt szóvá, amely a mentelmi jogban van. Nagyon jól tudom, t. Képviselőház, hogy a mai időkben, ha egy képviselő ilyen közjogi kérdéssel foglalkozik, igen nagy felelősséget vesz magára, mert a gazdasági válság e korszakában, amikor az államnak vitális gazdasági érdekei ülik meg az országot, igen nagy dolognak kell lennie annak, ami miatt eltérünk attól a meggondolástól, hogy másról ne beszélhessünk, mint a gazdasági válságról. De én úgy érzem. hogy itt nemcsak Dréhr Imre miatt, hanem egy halott emléke miatt is perbe kell szállnom ezzel a módszerrel. Mert a politikai államtitkár jogállása, ahogyan a közjogunkban, a házszabá; lyokban meg van írva, ugyanazon tekintet alá esik mint a miniszteré. (Nagy Emil: Sehol erre nincsen szabály! Nem tetszik mutatni erre egy szabályt sem! En kérem a szabályt! — Zaj.) Kérem, azonnal szolgálok a volt igazságügyminiszter úrnak a szabállyal. (Nagy Emil: Nagyon köszönöm.) Azt mondja a házszabály, (Halljuk! Halljuk!) amely törvényerejű . . (Felkiáltások jobbfelől: Nem törvényerejű!) Ezt csak nem vonja kétségbe senki? (Nagy Emil: Kétségbe vonom! Az nem törvény, az házszabály. Az csak minket kötelez, nem kötelez más állampolgárt. — Zaj.) Bocsánatot kérek, a házszabályról Szilágyi Dezső mondotta, hogy az egyenlő értékű a törvénnyel. (Nagy Emil: Beánk!) Arról van itt szó. (Nagy Emil: Mégsem törvény!) Ne méltóztassék eltérni^ a dolog eredeti értelmétől, mert azt mondja a házszabály, hogy a politikai államtitkár a miniszter helyettese és interpellációra politikai választ adhat a miniszter helyett, ugyanolyan értékkel, ugyanolyan hatállyal és a Ház a politikai felelősség szempontjából ugyanúgy tudó-