Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
370 Az országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1931 november 20-án, pénteken. 24*55% erejéig terheli. A nemzeti jövedelemnek általam előadott súlyos csökkenése és vele szemben a közterheknek egy színvonalon maradása azt eredményezte, hogy a közterhek Összege eléri a nemzeti jövedelemből egy személyre eső jövedelemrész 33%-át, az 1930. évi jövedelmet és az 1931/32. költségvetési év bevételi tételét véve számításba. Azt hiszem, hogy ebből kétirányú következtetést^ lehet levonni. Az első következtetést főleg azért akarom levonni, mert az ellenkező oldalról többször hallottuk azt, hogy az elmúlt 10 esztendőben, amelynek politikai életében nem vettem részt, a kormányzat részéről bizonyos optimizmus nyilvánult meg és nem hívták fel a figyelmet a kedvezőtlen jelenségekre. Amikor ezeket a tanulmányokat végeztem és ezeket a számadatokat kihoztam, kötelességszerűen kell, hogy saját lelkiismeretem megnyugtatására is felhívjam a figyelmet arra, hogy a közterhek összege az egyes személyekre jutó nemzeti jövedelem összegéhez képest olyan nagy százalékot mutat, amely százalékot tovább fokozni szerény véleményem szerint lehetetlen. (Petrovácz Gyula: Fenntartani sem!) A másik nagy következtetés már kevésbbé pesszimisztikus. A magyar nemzetnek óriási életképességét és nagy veszedelemben teljesítőképességének valami rendkívüli nagy mértékét látom abban, hogy 1930-ban, amikor a nemzeti jövedelem csökkenése mellett a közterhek Összege változatlan maradt, a magyar nemzet ennek ilyen mértékben eleget tudott tenni, xigyhogy az államháztartás deficitje a nemzeti jövedelem csökkenéséhez képest csak rendkívül csekély maradt. En ebből a jövőre bizalmat és reményt merítek, mert az a nemzet, amely ezt meg tudja tenni, élni akar és élni fog a legnagyobb tiéhézségek közepette is. (Ügy van! jobb felől.) T. Képviselőház! A népszövetségi pénzügyi bizottság jelentésiében az államháztartás és a magyar közgazdaság bajaiból való kilábolásra aránylag elég egyszerűnek látszó tanácsot olvasunk. Ez az egyszerű tanács az, hogy fizetési mérlegünknek passzív voltát igyekezzünk a kivitel fokozása útján, kereskedelmi mérlegünk aktivitásának emelésével egyensúlyozni.^ Ha ez a népszövetségi bizottság más államoknak olyan tanácsokat adott volna, hogy igyekezzenek importjukat fokozni és ezáltal megteremtette volna a lehetőségét annak, hogy mi az ő tanácsának eleget tudjunk tenni és valamelyik más állam megfogadta volna a népszövetségi kiküldöttek ilyen tanácsát, akkor nekünk ez a ,tanács nagyon értékes volna. (Ügy van! jobbfelől.) Ellenben úgy, ahogy ma adva van ez a tanács, amikor a mi főexportcikkeink ára ilyen katasztrofálisan csökkent, gyakorlatilag mérve ezt a tanácsot, őszintén szólva nem tudom benne megtalálni a nagy értéket. Mert ha Magyarország 6 millió métermázsa búzát exportált, az exportált búzának az árát a régebbi idők áraihoz mérten csak 20^pengőbevéve, ez 120 millió pengő export volt évenként, ha ma 6 pengővel exportálunk ugyancsak f> millió métermázsa búzát, ennek ellenértéke 36 millió pengő. Ebből a differenciából pontosan kikerül a magyar állam külföldi adósságának évi kamat- és törlesztési terhe. Ez^tehát egy olyan út, amely előttünk óriási akadályokkal el van zárva, óriási akadályokkal, amelyeket a trianoni szerződés és a trianoni szerződés során és folyamán kifejlődött nemzeti önzés és rövidlátás politikája emelt a magyar nemzet érvényesülése elé. T. Ház! En nem szeretem azt, ha a trianoni békeszerződést hozzuk fel indokul minden mulasztásunk alól való mentesítésre. Nem szeretem ezt, mert ez nagyon kényelmes szempont. De a konkrét esetben konstatálnunk kell, hogy nemcsak a trianoni szerződés, hanem az annak folyamán kifejlődött közgazdasági paradoxonok azok, amelyek Magyarország gazdasági fellendülése elé olyan óriási akadályokat gördítenek, amelyeket csak ilyen végtelen erős idegekkel, végtelen nagy lemondanitudással és végtelen nagy szorgalommail megáldott nemzet képes a kétségbeesés nélkül paralizálni. (Ügy van! jobbfelől.) Mert, t. Képviselőház, festhetünk mi szomorú képet, de talán ennek a törvényhozásnak és ennek a kormánynak még sem ez a célja. A közelmúltban Magyarország mai helyzetéhez hasonló szanálási eljárás indult meg egy tőlünk meglehetősen messze eső államban, éppen a mi antipódusunkon, New-Seelandban. New-Seeland exportállam, amelynek exportcikkei között a legnagyobb szerepet a vaj játssza és vajból évente 10 millió font sterling értéket exportál. Az elmúlt gazdasági évben az exportálr vaj mennyisége emelkedett, de dacára ennek, New-Seelandnek a vajból eredő . bruttó bevétele 12 és fél százalékkal kisebb volt, mint az r előző évben % Ez a 12 és fél percentes csökkenés némely más kisebb jelentőségű cikk csökkenésével együtt... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Lázár Andor: Szabad 15 perc meghoszabbítást kérnem! Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni'? (Igen!) A Ház a kérelemhez hozzájárult. Lázár Andor: Ez a 12 és fél percentes árcsökkenés New-Seeland egész államháztartását felborította. Ugyanolyan jelenségek érvényesültek, mint itt nálunk és New-Seeland állam nekilátott az államháztartás szanálásának, azonban ugyanazzal a miniszterelnökkel, aki az előző időben vezette New-Seeland ügyeit. Igen t. Képviselőház! Ezek mind olyan jelenségek, amelyek bennünket arra kell, hogy bírjanak, hogy ne gondoljuk, hogy Magyarország itt egyes személyek különös hibája folytán jutott ilyen katasztrofális helyzetbe. Csudás emberek állhatnának egy ország élén, ha főterményeinek ára harmadára és negyedére csökken, akkor a gazdasági élet megzavarását semmiféle kormányzati rendszabállyal megakadályozni nem volnának képesek. (Ügy van! jobbfelől.) En nem voltam az elmúlt parlament tagja, még az egységes pártnak sem voltam szerencsés tagja lenni, de ezeket a dolgokat, amelyeket itt elmondok, nyugodt lelkiismerettel mondhatom és mindazokért a cselekményekért, amelyek történtek, teljes mértékben merem vállalni mindenkivel együtt a felelősséget, (Rassay Károly: Mi ennek a gyakorlati megnyilvánulása?) a felelősséget olyan értelemben, hogy tökéletes és hibátlan ember, tökéletes és hibátlan emberi alkotás nincsen, és itt történtek hibák és tökéletlenségek, amelyeket emberi mivoltunknak kell tulajdonítani. Mert emberi mivoltunk is az, hogy a közgazdasági életben mutatkozó fellendülés idejében az optimizmustól nem tudunk szabadulni- Ez a gazdasági életben ismert hullámmozgásnak magyarázata, amelynek következtében egy kormányzat, amely egy nemzet közvéleményének a reprezentánsa, nem vonhatja ki magát a nemzetét általában átható gondolatok alól, és amikor látjuk, hogy ennek az egész magyar nemzetnek úgyszólván minden tagja súlyos anyagi helyzetbe jutott optimizmusa folytán, akkor nem kell csodálkoznunk, ha a közvéleménynek ez az ereje ki-