Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
Az országgyűlés képviselőházának 25. ülése 1931 november 20-án, pénteken. 369 nyugalmazott pénzügyi tisztviselő. Itt van az Országos Szeszértékesítő, bent ül egy képviselő, egy felsőházi tag, megint egy képviselő, megint egy képviselő. Itt van a Pátria Bores Sörkereskedelmi Rt., amelynek elnöke szintén egy képviselő. Itt van ez a szerencsétlen Fructus, amelyet egyenesen a szőlőtermelők legyilkolására alakítottak, nagyobbára szintén miniszteriális emberek ülnek bent. Itt volna végre a legfőbb ideje, hogy a kormány megszüntesse ezeket a lehetetlen állapotokat, az összeférhetlenséget és az álláshalmozásokat, (Mojzes János: Akkor új választást kellene kiírni!) és azt, hogy közhivatalnokok résztvegyenek mindenféle ilyen vállalatokban, (Mojzes János: Es törvényhozók sem!) résztvegyenek a mezőgazdaság érdekeivel merőben ellentétes, különböző iparvállalatok zsíros stalluniaiban, hogy ezeknek mintegy kitartottjai s ezáltal lekötelezettjei legyenek. Ez így tovább igazán már nem tűrhető. Itt van a 24-ik óra, hogy ebben a dzsungelben végre rendet teremtsenek. Vagy legyen az illető törvényhozó, vagy köztisztviselő, vagy gyárigazgató, de mindhárom, vagy kettő egyszerre nem lehet, (Mojzes (János: Dehogy nem! Ülhet 30 kartellben és a törvényhozásban is!) Hogy a miniszterelnök úr iránt, bár az ő személyéről a legjobb információim vannak, nem tudok bizalommal lenni, annak résziben az az oka, hogy mindezideig nem tudott ebbe az összeférhetlenségi kérdésbe vaskézzel belenyúlni. A jelentést nem fogadom el. (Helyeslés és laps a baloldalon,) Elnök: Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Lázár Andor! Lázár Andor: T. Képviselőház! Amikor először van alkalmam a Képviselőház türelmét igénybevenni, azt ! hiszem, mindannyiunk^ névé-» ben elmondhatom, hogy mindazoknak szívéből, akik a hazáért aggódó szívvel nyúlnak hozzá a mai nehéz, témák kezeléséhez, ennek a vitának folytatása bizonyos megnyugtató érzést váltott ki; bizonyos megnyugtató érzést, mert azt kell tapasztalnunk, ltogy az objektivitás naprólnapra fokozódik a kérdések megítélésénél, és mindkét oldalról értékes tanácsokat, használható felvilágosításokat kapunk. Átfogó, egész közgazdasági koncepciót adó beszédet hallottunk ma Rassay Károly igen t. képviselőtársam részéről és ez a javaslat adott alkalmat egyes részletkérdésre vonatkozó véleményének előadására az előttem szólott képviselő fúrnak. Méltóztassék megengedni nekem, hogy lehetőleg egy konkrét témakörre szorítkozva, foglalkozzam a javaslattal kapcsolatos kérdésekkel, mégpedig elsősorban államháztartási, költségvetési szempontból. Nem vitás ma ;a Ház egyetlen objektíven gondolkozó tagja előtt sem az a körülmény, hogy az egész világon uralkodó óriási gazdasági válság éreztette hatását Magyarországon is és lennek a gazdasági válságnak következményeit most kell nekünk levonnunk. Tudatára jutunk talán annak, hogy vannak olyan nagy gazdasági erők, amelyekkel szemben hatalmas államok kormányai és gazdasági szervei is tehetetlenek, még inkább tudatára kell jönnünk annak, hogy egy kis államnak — mint Magyarországnak — a kormányzata a nagy gazdasági erők játékában sem akadályozó, sem elősegítő befolyást nagy mértékben nem gyakorolhat. (Ügy van! tfgp. van! a jobboldalon.) Az eredmények, amelyek előálltak, hagy gazdasági erők játékai, amely nagy gazdasági erők játékánál ez a nemzet ós ez a kormány résztvett a játékban olyan módon, amint azt a nemzet közvéleménye diktálta, vagy kívánta a kormányzattól és aránylag csak igen kevéssé tudta ezeknek játékát befolyásolni. Nemcsak Magyarország esett bele abba, hogy államháztartásának alakításánál kiadásai túlhaladták a bevételeket. Méltóztatik bizonyára ismerni a világ államainak legutóbbi költségvetési 'eredményeit. Csak néhány számra vagyok bátor rámutatni. Nagy-Britannia 113 millió dollárral passzív legutóbbi költségvetésében, Németország 297 millió dollárral, Olaszország 75 millió dollárral, a győztes államok közül például Belgium 32 millió dollárral s Finnország, amely aránylag békében él, 11 millió dollárraL Hogy ebben az állapotban, amikor Magyarország főterményeinek ára az 1925/26-os árakhoz képest harmadára vagy még ezen is alulra 'esett, Magyarország sem tudta költségvetésének egyensúlyát 'megőrizni, ez, amint mondottam, a nagy gazdasági erők játéka, amellyel szemben bizonyos mértékig tehetetlenek vagyunk s amellyel szemben nekünk az a kötelességünk, hogy ne igyekezzünk azoknak a nagy" erőknek reánk nézve kedvezőtlen következményeiért 'egyeseket felelőssé tenni, hanem igyekezzünk arra, hogy jövőre — nem optimisztikusan nézve a viszonyokat — olyan állapotokat tudjunk teremteni, amelyek mellett ezek a kedvezőtlen körülmények nem fognak az országra nézve bekövetkezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert egy államiháztartás alakulása mitől függ? (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Egy államháztartásnál a kiadási tételeket a nemzet szükségletei szabják meg, a nemzetnek azok a szükségletei, amelyeket az államkormányzatnak kell fedeznie, a bevételi tételeket pedig a nemzeti jövedelem mértéke szabja meg. A nemzeti jövedelem szerepét az államháztartás szempontjából eddig talán még nem domborították ki kellően. Magyarország nemzeti jövedelmére vonatkozóan Fellner Frigyes végzett értékes munkálatokat és 'egészen az 1928. évig kimutatta a magyar nemzeti jövedelem összegét. A Fellner-féle adatok szerint Magyarország nemzeti jövedelme az 1926/1928-as év tik átlagában 4384 millió pengő. Ebből a mai Magyarországon egy személyre 514 pengő fejkvóta esik. Mármost hogyan alakult a nemzeti jövedelem 1928 óta? A különböző termények áresése, az iparnak bizonyos visszafejlődése következtében ez a nemzeti jövedelem lényegesen csökkent és pedig, ha az 1930-as évet tesszük vizsgálódásunk tárgyává, konstatálnunk kell, hogy a földmívelés bruttóbevételéből eredő nemzeti jövedelem csökkenése az egymilliárd pengőt meghaladja: 1056 millió pengő. A gyáriparnak az 1928-as évhez viszonyítva nemzeti jövedelemcsökkenése 380 f millió pengő. Hogyha ehhez az egyéb termelőágazatok jövedelemcsökkenését csak 150 millió pengővel vesszük hozzá, akkor a nemzeti jövedelem csökkenése 1928-hoz képest 1930-ban 1580 millió pengőn felül van, úgyhogy a 4380 milliós átlagos 1926—1928. évi nemzeti jövedelemmel 2800 milliós nemzeti jövedelem áll szemben 1930-ban. A békeidőben, 1912—1913-ban, a közterhek összege, a közigazgatási szükségletek összege az egyesekre eső nemzeti jövedelemnek 19%^át alig haladta meg. Az 1926—1928-as évek átlagában a közterheknek egy személyre eső '-összege •a nemzeti jövedelemből az illetőre eső részt
