Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

368 Az országgyűlés képviselőházának ha ilyen viszonyok maradnak, tönkre kell mennie a szőlősgazdának, de tönkremegy igy nem-. csak az adóalany, hanem az adóalap is, mert nem fogják szőlőiket művelni. Hogy ez az adónem, fiskális szempontból nem feltétlenül szükséges, ezt legjobban bizonyítja Olaszország, amely pedig egy par excellence bortermelőállam, amely a folyó év nyarán teljesen elengedte a fogyasztási adót. Példa rá Románia, amely a fogyasztási adót — a mi pénzünk szerint — három fillérre szállította le. (Mojzes János: Tehát ott van fogyasztás!) A másik kerékkötője a fogyasztás emelkedésének a szabadforgalom hiánya. Miért ne le-, hetne a bort is éppen olyan szabadon árusítani, mint ahogy az egyéb fogyasztási cikkeket árusítják? Miért kell itt fokozottabb ellenőrzés? Megértem azt, hogy ebben van egy bizonyos politikum, sőt egy fontos politikum, mert így pár ezer exisztencia folytonosan a kormány ellenőrzése alatt áll. Ennél a politikai momentumnál azonban sokkal fontosabb a közgazdasági momentum, az, hogy a bor fogyasztása minél jobban emelkedjék, ami akkor fog megtörténni, ha a bor forgalombahozatalát teljesen szabaddá teszik. Erre ugyancsak példát szolgáltat Olaszország, ahol a bor kimérése teljesen szabad, aminek következtében tényleg a legszegényebb munkásember is napi félliter, vagy egy liter borát megissza. (Mojzes János: Olaszországtól csupán a diktátori gesztusokat veszszük át!) A szőlősgazdák kiadását emeli és így a bor előállítási költségének lényeges tételet képezi a növényvédelmi szerek ára. Ma már odajutottunk, hogy a szőlő egyik legfontosabb* védelmi szerének, a rézgáHcnak kilója körülbelül 10 liter bor árának felel meg. Itt van a legfőbb ideje, hogy a kormány végre foglalkozzék a szőlősgazdák szomorú helyzetével és parancsolólag hasson oda, hogy a növényvédelmi szerek ára vagy arraa nívóra szállíttassák le, amely a bor árának és a tisztességes kereskedelmi haszonnak megfelel, avagy pedig, tekintve, hogy már tíz éve, vagy még ennél is több ideje, hogy istápolják ezeket az iparokat, (Sándor István: Megerősödhettek már!) azok megerősödhettek már és amennyiben ennek a- leszállításnak eleget nem tesznek, úgy vámmentesen bocsássák be ezeket a szereket. (Helyeslés a baloldalon.) Azelőtt a szőlősgazdának fontos jövedelmi forrását képezte a bortermelés melléktermékének, a törkölynek kiégetése. Itt, úgy f látszik, teljesen a szeszkartell egyoldalú érdekének védelmében, (Sándor István: TJgy van!) a mezőgazdaság érdekeinek ellenére szabták meg az adókat. Ma a helyzet az, hogy a törköly 100% abszolútfokonként Bácsalmás vidékén körülbelül 2*40 pengővel értékesíthető. Evvel a 2'40 pengős törköllyel szemben 1'92 pengőt tesz ki csak maga az adó, amihez hozzájárulnak még a többi költségek, úgyhogy ennek következménye, hogy az idén törkölyt egyáltalán nem főztek, (Mojzes János: Trágyáznak vele!) mert a törköly a szemétdombra vándorol. Iskolapéldája ez annak, hogyan és miként lehet az adófizetőt és az államháztartást egyszerre és mindkettőnek érdeke ellenére jövedelmétől megfosztani. (Sándor István: Két legyet egy csapásra!) Itt vian azután a borpárlat kérdése, amelyet a kartellek mindenképpen el szeretnének gáncsolni. A legegyszerűbb recept volna erre: tessék elrendelni, hogy az összes közvetlen fogyasztásra kerülő likőr, rum és egyéb cikkek borpárlatból legyenek készíthetők. (Helyeslés . ülése 1931 november 20-án, pénteken. a baloldalon.) Indokolná ezt az is, hogy a borpárlatot olyan belföldi anyagból készítenénk. amelyet amúgy sem lehet felhasználni, amúgy sem lehet értékesíteni, amelyet csak a legnagyobb nehézséggel szállíthatunk külföldre. Ezzel szemben a szeszgyártás anyagait, a tengerit, a melaszt mind külföldről hozták be, sőt ennek következtében a magyar mezőgazdaságot már azzal is megvádolták, hogy nem tud elég tengerit produkálni és így kénytelenek vagyunk vámkülföldről behozni tengerit a szeszprodukció céljára, ami viszont a fogyasztókat sújtja megint, amennyiben a fogyasztók bőrére visznek ki vámkülföldre fizetési eszközöket, (Ügy van! balfelol.) akkor, amikor helybeli termékeinket, a bort nem tudjuk értékesíteni. Súlyos tehertételét képezi mind a szőlősgazdáknak, mind pedig egész mezőgazdaságunknak a Máv. tarifapolitikája. Olyan nagyok a fuvardíjtételek, hogy ma például Bácsalmásról a bor literje után a fuvar körülbelül 3 fillért tesz ki, ugyanakkor, amikor a bor ára 6—7 fillér. Eddig még valahogyan ment a dolog, a Máv. a külföldre irányuló borszállítmányok után bizonyos fuvarvisszatérítést adott, ezek bizonyos fuvarvisszatérítést élveztek. Most már folyó hó 15-ike óta azonban ezt is megszüntették. (Sándor István: Segítettek a szőlősgazdákon!) Ez literenként 3 fillért jelentett. Most, amióta megszüntették ezt, tekintve, hogy 6—7 fillér volt a bor ára, a 3 fillér visszatérítésének megszüntetése által valószínű, hogy 50 filléres^ árredukció fos

1 bekövetkezni a bor értékesítésében. Ha ezeken a dolgokon végigtekintünk, látjuk azt, hogy egyoldalúlag, a mezőgazdaságérdekeivel szemben itt is főleg a kartellek érdekei jutottak istápolásra. (Ügy van! Ügy van! balfelol. — Mojzes János: Mit várhatunk ettől a kartellparlamenttől már?) Itt megint elérkeztünk a kartellhez és az összeférhetlenséghez. Ha a növényvédelmi szereket gyártó vállalataink és ipari szeszgyáraink igazgatósági tagságait kissé szemügyre vesszük, látjuk,- hogy törvényhozóink és magas bürokráciánk milyen nagy számban van ezekben képviselve. Igazán csodálkoznom kell azon és érthetetlen, hogy ilyen körülmények között, amikor nagy közgazdasági tudással rendelkező törvényhozóink és bürokratáink vannak, mégis az országnak tíz év alatt ilyen sorsra és közgazdaságilag ilyen kátyúba kellett jutnia. (Mojzes János: Éppen ez az oka!) A borfogyasztás a legnagyobb érdekellentétben van az ipari szesztermelőkkel. Meg vagyok győződve róla, hogy csakis nekik és politikai hatalmuknak köszönhetjük azt, hogy az adóztatás terén a bortermeléssel szemben az államhatalom ellenséges álláspontot foglal el. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem kell mást tennünk, mint végignéznünk a különböző gyárak igazgatósági tagjainak listáját. Ami például a kémiai gyárakat illeti, amelyek a növényvédelmi szereket előállítják, ott van például a Hungária kénsavgyár, amelynek igazgatóságában bent ül egy képviselő. (Mojzes János: Csak egyl) Itt van a Krausz és Moskovitz gyár, amelynek igazgatóságában bent ül megint ugyanaz a képviselő. TJgylátszik, nagy közgazdasági tudása van. (Felkiáltások balfelol: Ki az?) Itt van a Dittrieh-Gottschlig gyár, amelynek igazgatóságában bent ül egy képviselő és egy felsőházi tag. Itt van a Leipziger gyár, szintén egy képviselővel; itt van a Hazai likőr és rumgyár, benne ül egy magasrangú nem régen