Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-25
Az országgyűlés képviselőházának 25. zottnak találom 1 azt a szemrehányást is, amelyet Fenyő Miksa t. képviselőtársam tett a kormányzatoknak, hogy itt egyenesen iparellenes politika lett volna. (Egy hang a baloldalon: Ki mondta eztf) A háború előtt, amikor a közös vámterületben voltunk, igen messzemenő iparfejlesztést folytattunk, szubvenciók, kedvezmények, adómentességek révén, tarifális és egyéb eszközökkel, a háború után pedig — ezt ma már bátran konstatálhatjuk — a mi közgazdasági gondoskodásunk, tarifális berendezkedésünk 'elsősorban az ipar védelmére volt berendezve. (Ügy van! a jobboldalon.) Es ha itt ipar keletkezett, — most nem akarok arról beszélni, majd meglesz arra is az alkalom, hogy helyes volt-e ez vagy helytelen — ez ennek a fokozott iparvédelmi tarifapolitikának volt a következménye. Akkor tehát nem lehet azt mondani, amit ezekről a padokról ma is hallottunk Szeder Ferenc t. képviselőtásunktól, hogy osztálypolitikát folytattunk volna ezen az oldalon. (Mozgás a szélsőbáloldalon. — Propper Sándor: Több ez annál!) Meggyőződésem szerint ez a megállapítás nem igazságos, (Zaj a szélsőbaldalon. ~ Weltner Jakab: Eszükbe sem jutott osztálypolitikát folytatni! — Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) mert ennek az iparvédelmi politikának volt bizonyos munkásvédelmi célzata is, hogy az olyan munkáskezek, amelyek a mezőgazdaságban elhelyezkedni nem tudnak, kenyeret és foglalkozást találjanak. Hogy ez más államok önző és túhajtott vámvédelmi politikája következtében nem vezetett eredményre, ezért nem ezt az országot terheli a felelősség. T. Képviselőház! Legyen szabad mármost egy bizonyos rövid időre visszatérnem beszédem kiinduló pontjához, az úgynevezett politikai kérdéseikhez. En helyeslem azt, — rögtön befejezem — hogy a t. kormány nem kíván sem belpolitikai, sem. 1 külpolitikai messzebbmenő változásokat eszközölni. Helyeslem ezt azért, mert annak előidézéséhez ma az objektív hangulat nincs meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amit én kívánok a t. kormánytól, és amihez reményem van, hogy meg fog történni, az az, hogy ezekben a nehéz időkben a közigazgatási apparátus pártatlanul kezeljen mindenkit és ebben a tekintetben megvan nekem a reménységem, (Buchinger Manó: Ügy, . mint a választásoknál! — Zaj a szélsőbaloldalon.) — nyugodjanak meg, most talán nem lesznek választások — hogy mindenki, aki ma a hatóságok támogatására, védelmére rá van szorulva, meg is kapja ezt a támogatást. Az igen t. miniszterelnök úrral a közéletben nem ebben a teremben találkoztam először, ö egy ízben Arad megye és Arad város főispánja volt és abból az időhői tudok egy esetet arról, hogy egy messzefekvő hegyi községben visszaélések jutottak tudomására és akkor a miniszterelnök úr, akkori titkárát maga mellé véve, az utolsó vasúti állomástól kilométer számra ment gyalog és ebben a községben Mátyás diák módjára megjelenve, rendet teremtett és a nép érdekének elégtételt szolgáltatott. Ma Magyarország miniszterelnöke természetesen nem mehet Mátyás király módjára szerte az országban, de meggyőződésem, hogy igenis ezt a pártatlan közigazgatási védelmet közegei útján nyújtani fogja az országnak. A másik kérdés, amire már az idő rövidsége miatt nem tudok kitérni, a külpolitikai kérdés. Itt pedig tiltakoznom kell az ellen, mintha a mi oldalunkon egyoldalú fegyverkezés folynék; mi más politikát nem követünk, mint a béke politikáját, ehhez kérjük és kapjuk meg ma már jelentős államférfiak támoülése 1931 november 20-án, pénteken. 367 gátasát és ezen az úton a kormány a mi teljes támogatásunkra számíthat. A jelentéseket tudomásul veszem. Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Sauerborn Károly! Sauerborn Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Miután a kormány úgy látszik még nincs egészen tisztában közgazdaságunk és a mezőgazdaság súlyos helyzetével, méltóztassék megengedni, hogy a mezőgazdaságnak egyelőre csak egyik ágával, a bortermeléssel és a szőlőgazdasággal foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország mezőgazdaságának egyik legfontosabb ága a szőlőgazdaság és a bortermelése Hogy ez milyen fontos, azt bizonyítja az, hogy körülbelül 380.000 katasztrális hold van szőlővel beültetve és ebből körülbelül 200.000 katasztrális hold homoki szőlő, a többi nagyobbára hegyi szőlő. Ezek többnyire olyan területeken vannak, amelyek másra, mint szőlőültetésre egyáltalában nem használhatók. Vonatkozik ez úgy a homoki, mint a hegyi szőlőre. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hogy ez mit jelent már ebből a szempontból is, úgy közgazdasági, mint szociális szempontból, hogy mennyi ^embernek ad ez kenyeret, ezt azt hiszem, bővebben magyaráznom felesleges. De ad^ nemcsak közvetlenül, de közvetve is, mert azáltal, hogy a szőlőnek sok állati és növényi ellensége van, azoknak az iparvállalatoknak a munkásai^ is^ kenyérhez jutnak, amelyek ezeknek a gyártásával foglalkoznak. Azért is tartom ezt szükségesnek megemlíteni, mert többször felhangzott már az az abszurd tanács, tekintve, bogy a borfogyasztás csökkent, vagy egyáltalában nem értékesíthető, hogy egyszerűen vágják ki a szőlőt. (Sándor István: Miből él akkor egymillió emberi) Itt különösen hangsúlyozni kell a szociális szempontot már azért is, -mert a szőlőbirtok túlnyomóan kis egy-két holdas gazdák kezében van, továbbá fontos és ezzel összefüggő dolog a gyümölcstermelés is, amely a másik termelését istápolja, olcsóbbá és rentábilissá teszi. Röviden foglalkozni akarok a krízis okaival. Elsősorban meg kell említenem a bor árának katasztrofális áresését. Ma a szőlő alig éri el a békebeli ár egytizedrészét, az akkori 60—80 filléres árral szemben ma 6—8 fillér köztudomásúlag a bor ára. Ezenkívül mindaz, ami a szőlőbirtokost és a bortermelést terheli, árban megmaradt, ha nem növekedett. Ilyen elsősorban az adó, amelyet annakidején 70 filléres ár alapján kalkuláltak és szabtak ki. Ilyenek a növényvédelmi szerek árai. így a szőlősgazda súlyosan és fokozottabb -mértékben érzi a kartellek kiuzsorázó politikáját, midőn akár saját személyi szükségletét, ruházatát, vagy pedig szőlőbirtokának, üzemének felszerelését, leltárát kiegészíteni kénytelen. Hogyan lehetne ezeken a bajokon a legjobban segíteni és főleg mi a szőlősgazda boldogulásának kerékkötője*? Elsősorban rá kell mutatnom a fogyasztási adónak horribilis magas voltára. (Mojzes János: Háromszor annyi, mint a bor ára!) Ma, amikor a bor ára 6—7 fillér, szinte • nevetségességig megy, hogy a fogyasztási adó 13—20 fillér között variálódik, vagyis háromszorosa a Ibor árának. Ez a fogyasztási adó lehetséges volt akkor, midőn 70, meg 80 filléres borárak voltak és a bort el lehetett adni, de ma ez a fogyasztási adó a szőlősgazda teljes tönkretételét jelenti. Ha ez így megy tovább, 54*