Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

362 Àz országgyűlés képviselőházának 25, het; amely fokozást a kormány eddigi rende­leteivel célzott, az mind visszafelé sült el, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s annak pénz­ügyi eredménye igen kevés lesz. De amely pil­lanatban ezt megállapítom, abban a pillanat­ban még merevebben áll előttem a kérdés, hoogy mit kell itt csinálni. T. Ház! Az intézmények és szervezeti re­formok, terén haladéktalanul el kell indulni. Őszintén sajnálom, hogy a kormány a maga bejelentését ebben a tekintetben nem tudta már konkrét bejelentésekkel alátámasztani. Enge­delmet kérek, ezt bürokratikus úton nem lehet csinálni. Nekünk az igazságszolgáltatásunkat, közigazgatásunkat, (honvédelmi célkitűzéseinket egyformán revízió alá kell vennünk, {ügy van! Vgy van! a baloldalon.) Ein elismerem azt, hogy a magyar állam nem lépi túl a trianoni szerződésben megállapított kereteket a honvé­delem terén, de állítom, hogy ezeket a kerete­ket gazdasági viszonyaink mellett nem tudjuk betölteni és nem tudjuk fenntartani. {Ügy van! a baloldalon.) Tehát feltartóztathatlanul abba az irányba ikell mennünk., hogy ezek a szerve­zeti reformok mielőbb megtörténjenek, az in­tézmények leépítése az egész vonalon haladék­talanul megtétessék. Ezért én nem tehetek mást felelőssé, mint a kormány egyes tagjait, a kormány minisztereit. Mert ne várja az a t. miniszter úr, hogy alulról a bürokrácia fogja neki előhozni azokat az ötleteket, amelyekkel ő ezeket a szervezeti reformokat keresztülviszi. (Friedrich István: Soha!) Nem önzésből nem hozza, de nem hozhatja, mert egész élete ezek­nek az intézményeknek tiszteletében és imáda­tában telt el. (Ügy van! Ügy van! a balolda­lon.) Várjam én talán az igazságszolgáltatás szerveitől és közegeitől, hogy ők hozzák a mi­niszter úrnak a kétfokú fellebbezés helyett az egyfokú fellebbezés intézményének proponálá­sátl Várjam én a közigazgatástól, hogy ő hozza a maga leegyszerűsítésének Programm ját a t. miniszter úr ? elé? Ezeket a kérdéseket csak ke­mény és erős kezű, ha kell, brutálisan intéz­kedő .miniszterek tudják megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Mindezek mellett is előttem meg­oldatlan rejtély az, hogy a kormány az ál­lamháztartás egyensúlyát a legközelebbi idő­ben hogyan és mikép képzeli el stabilizálni, őszintén megmondom, nem látok más kiutat, mint egy belső nemzeti kölcsön felvételét. Es ha, t. Ház, azt mondják erre, hogy a magyar nemzet egy ilyen belső nemzeti kölcsönt pro­dukálni nem tud, akkor azt kell mondanom, hogy a magyar nemzet feladta jövő élete iránti minden reményét és akaratát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Engedelmet ké­rek, a számok ridegen beszélnek. Választani kell: vagy meg fogjuk teremteni a legerősebb erőfeszítéssel ezt a nemzeti kölcsönt, vagy vállaljuk a pénzügyi anarchiának a legrövi­debb időn belül való kitörését. Ezt kell a nemzetnek megmondani, ezt kell érezni és ezt kell érzékeltetni s akkor a nemzeten lesz a döntés joga, hogy akar-e élni és akarja-e a maga életét megmenteni. (Egy hang a szélso­baloldalon: És hogy kire bízza a maga életét! ~ Friedrich István: Mi a célkitűzés, mi a Programm? — Fábián Béla: Kinek a kezébe adja az ország a pénzt, az a kérdés! — Kun Béla: Belső kölcsönt ezen kormányrendszer mellett nem lehet kérni.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kassay Károly: T. Ház! Természetes do­log» hogy amikor ezt á kérdést érintem, ak­kor nem térhetek ki a politikai válság pro­iltése 1931 november 20-án, pénteken* blémája elől sem. Ha én a nemzetet önvé­delmi harcra akarom felhívni, akkor elsősor­ban a nemzetet vissza kell adnom az állam polgárainak, (Ügy van! Ügy van! a balolda­lon.) akkor az állam fogalmának egy olyan meghatározását kell bevinnem a lelkekbe, amelyben az állam nemcsak kötelezettséget jelent, hanem jogokat is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Rabszolgától lehet enge­delmességet követelni, de életüknek és exisz­tenciájuknak feláldozását követelni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) S itt van az a pont, ahol én teljes mér­tékben csatlakozom Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam felszólalásához. (Éljenzés a baloldalon.) Helyre kell állítani az összhan­got a kormányzat és a nemzet között. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Gróf Bethlen István kormányával szemben évek óta hangoztattam azt a vádat, hogy a legsúlyosabb bűnt kö­veti el a nemzet ellen, mert a kormányzat és a nemzet között egy légüres tért támaszt, és el fog jönni egy kritikus pillanat, — akár gazdasági, akár nemzetközi, akár politikai válság — amikor az egész nemzet erejére lesz szükség, és akkor ez a légüres tér katasztró­fát fog előidézni úgy, amint előidézett 1918­ban, amikor a kormányzat és a nemzet kö­zött hasonlóképpen nem volt meg a lelki és eszmei összhang. (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) Lehetetelen kitérni tehát a politikai vál­ság problémájának megvitatása elől. En nem fogom a múlt felelősségét sokat hánytorgatni. En ebben a tekintetben igen kényelmes hely­zetben vagyok. Álláspontom le van fektetve tízéves ellenzéki működésemben, azokban a parlamenti felszólalásaimban és parlamenten kívül elhangzott beszédeimben és nyilatkoza­taimban, amelyekkel én a múlt kormány po­litikáját kritizáltam, amelyekben a következ­ményekre , rámutattam, tehát feleslegesnek tartom már az idő rövidsége miatt is, hogy ezt a nagy ténykérdést a maga egészében fel­fejtsem. Megtörtént ez a Ház minden oldalá­ról, és ez a felelősség az én véleményem sze­rint le van fektetve a pénzügyi bizottság je­lentésében, le van fektetve a 6-os bizottság jelentésében, le van fektetve, akár akarja a miniszterelnök úr, akár nem, az ő beszédé­ben, (Ügy van! balfelől.) le van fektetve Apponyi Albert igen t. képviselőtársamnak koncilians hangú beszédében. Mit tudnak ezzel szemben felhozni? Sok argumentummal nem fogok foglalkozni, amely arra hivatkozik, hogy az ellenzék is követelt kiadásokat, amely arra hivatkozik, hogy a vi­lággazdasági válság okozta a magyarországi válságot. Nem tartom komolynak egy tízéves kormányzat után, amikor a következmények itt vannak, hogy mindenkit a vádlottak pad­jára ültetnek, Trianont, háborút, világgazda­sági helyzetet, ellenzéket, demokráciát, csak ön­maguk részére találják meg a teljes felmentést. (Taps a baloldalon.) En tehát csak egy argu­mentummal vagyok bátor foglalkozni, amelyet utoljára említettem, s amelynek igen szépen adott kifejezést Kornis igen t. képviselőtársam. Azt mondja, hogy a demokratikus irányzat ön­kénytelenül magával hozza a tömegek igényét s a kormányfeladatoknak és az állami felada­toknak megszaporodását, és így önkénytelenül viszi bele a költekezésekbe az államokat. Nem akarok vitatkozni a felett, hogy ez az argumen­tum mennyire alkalmazható az elmúlt tízévi kormányzásra, azonban egyre mégis felhívom

Next

/
Oldalképek
Tartalom