Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

362 Àz országgyűlés képviselőházának 25, het; amely fokozást a kormány eddigi rendeleteivel célzott, az mind visszafelé sült el, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s annak pénzügyi eredménye igen kevés lesz. De amely pillanatban ezt megállapítom, abban a pillanatban még merevebben áll előttem a kérdés, hoogy mit kell itt csinálni. T. Ház! Az intézmények és szervezeti reformok, terén haladéktalanul el kell indulni. Őszintén sajnálom, hogy a kormány a maga bejelentését ebben a tekintetben nem tudta már konkrét bejelentésekkel alátámasztani. Engedelmet kérek, ezt bürokratikus úton nem lehet csinálni. Nekünk az igazságszolgáltatásunkat, közigazgatásunkat, (honvédelmi célkitűzéseinket egyformán revízió alá kell vennünk, {ügy van! Vgy van! a baloldalon.) Ein elismerem azt, hogy a magyar állam nem lépi túl a trianoni szerződésben megállapított kereteket a honvédelem terén, de állítom, hogy ezeket a kereteket gazdasági viszonyaink mellett nem tudjuk betölteni és nem tudjuk fenntartani. {Ügy van! a baloldalon.) Tehát feltartóztathatlanul abba az irányba ikell mennünk., hogy ezek a szervezeti reformok mielőbb megtörténjenek, az intézmények leépítése az egész vonalon haladéktalanul megtétessék. Ezért én nem tehetek mást felelőssé, mint a kormány egyes tagjait, a kormány minisztereit. Mert ne várja az a t. miniszter úr, hogy alulról a bürokrácia fogja neki előhozni azokat az ötleteket, amelyekkel ő ezeket a szervezeti reformokat keresztülviszi. (Friedrich István: Soha!) Nem önzésből nem hozza, de nem hozhatja, mert egész élete ezeknek az intézményeknek tiszteletében és imádatában telt el. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Várjam én talán az igazságszolgáltatás szerveitől és közegeitől, hogy ők hozzák a miniszter úrnak a kétfokú fellebbezés helyett az egyfokú fellebbezés intézményének proponálásátl Várjam én a közigazgatástól, hogy ő hozza a maga leegyszerűsítésének Programm ját a t. miniszter úr

? elé? Ezeket a kérdéseket csak kemény és erős kezű, ha kell, brutálisan intézkedő .miniszterek tudják megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Mindezek mellett is előttem megoldatlan rejtély az, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyát a legközelebbi időben hogyan és mikép képzeli el stabilizálni, őszintén megmondom, nem látok más kiutat, mint egy belső nemzeti kölcsön felvételét. Es ha, t. Ház, azt mondják erre, hogy a magyar nemzet egy ilyen belső nemzeti kölcsönt produkálni nem tud, akkor azt kell mondanom, hogy a magyar nemzet feladta jövő élete iránti minden reményét és akaratát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Engedelmet kérek, a számok ridegen beszélnek. Választani kell: vagy meg fogjuk teremteni a legerősebb erőfeszítéssel ezt a nemzeti kölcsönt, vagy vállaljuk a pénzügyi anarchiának a legrövidebb időn belül való kitörését. Ezt kell a nemzetnek megmondani, ezt kell érezni és ezt kell érzékeltetni s akkor a nemzeten lesz a döntés joga, hogy akar-e élni és akarja-e a maga életét megmenteni. (Egy hang a szélsobaloldalon: És hogy kire bízza a maga életét! ~ Friedrich István: Mi a célkitűzés, mi a Programm? — Fábián Béla: Kinek a kezébe adja az ország a pénzt, az a kérdés! — Kun Béla: Belső kölcsönt ezen kormányrendszer mellett nem lehet kérni.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kassay Károly: T. Ház! Természetes dolog» hogy amikor ezt á kérdést érintem, akkor nem térhetek ki a politikai válság proiltése 1931 november 20-án, pénteken* blémája elől sem. Ha én a nemzetet önvédelmi harcra akarom felhívni, akkor elsősorban a nemzetet vissza kell adnom az állam polgárainak, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor az állam fogalmának egy olyan meghatározását kell bevinnem a lelkekbe, amelyben az állam nemcsak kötelezettséget jelent, hanem jogokat is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Rabszolgától lehet engedelmességet követelni, de életüknek és exisztenciájuknak feláldozását követelni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) S itt van az a pont, ahol én teljes mértékben csatlakozom Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam felszólalásához. (Éljenzés a baloldalon.) Helyre kell állítani az összhangot a kormányzat és a nemzet között. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Gróf Bethlen István kormányával szemben évek óta hangoztattam azt a vádat, hogy a legsúlyosabb bűnt követi el a nemzet ellen, mert a kormányzat és a nemzet között egy légüres tért támaszt, és el fog jönni egy kritikus pillanat, — akár gazdasági, akár nemzetközi, akár politikai válság — amikor az egész nemzet erejére lesz szükség, és akkor ez a légüres tér katasztrófát fog előidézni úgy, amint előidézett 1918ban, amikor a kormányzat és a nemzet között hasonlóképpen nem volt meg a lelki és eszmei összhang. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Lehetetelen kitérni tehát a politikai válság problémájának megvitatása elől. En nem fogom a múlt felelősségét sokat hánytorgatni. En ebben a tekintetben igen kényelmes helyzetben vagyok. Álláspontom le van fektetve tízéves ellenzéki működésemben, azokban a parlamenti felszólalásaimban és parlamenten kívül elhangzott beszédeimben és nyilatkozataimban, amelyekkel én a múlt kormány politikáját kritizáltam, amelyekben a következményekre , rámutattam, tehát feleslegesnek tartom már az idő rövidsége miatt is, hogy ezt a nagy ténykérdést a maga egészében felfejtsem. Megtörtént ez a Ház minden oldaláról, és ez a felelősség az én véleményem szerint le van fektetve a pénzügyi bizottság jelentésében, le van fektetve a 6-os bizottság jelentésében, le van fektetve, akár akarja a miniszterelnök úr, akár nem, az ő beszédében, (Ügy van! balfelől.) le van fektetve Apponyi Albert igen t. képviselőtársamnak koncilians hangú beszédében. Mit tudnak ezzel szemben felhozni? Sok argumentummal nem fogok foglalkozni, amely arra hivatkozik, hogy az ellenzék is követelt kiadásokat, amely arra hivatkozik, hogy a világgazdasági válság okozta a magyarországi válságot. Nem tartom komolynak egy tízéves kormányzat után, amikor a következmények itt vannak, hogy mindenkit a vádlottak padjára ültetnek, Trianont, háborút, világgazdasági helyzetet, ellenzéket, demokráciát, csak önmaguk részére találják meg a teljes felmentést. (Taps a baloldalon.) En tehát csak egy argumentummal vagyok bátor foglalkozni, amelyet utoljára említettem, s amelynek igen szépen adott kifejezést Kornis igen t. képviselőtársam. Azt mondja, hogy a demokratikus irányzat önkénytelenül magával hozza a tömegek igényét s a kormányfeladatoknak és az állami feladatoknak megszaporodását, és így önkénytelenül viszi bele a költekezésekbe az államokat. Nem akarok vitatkozni a felett, hogy ez az argumentum mennyire alkalmazható az elmúlt tízévi kormányzásra, azonban egyre mégis felhívom