Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Àz országgyűlés képviselőházának 25. a figyelmet. Megengedem, a demokráciának van kétségkívül ilyen hatása, hogy amikor a tömegek hangot kapnak, akkor sok olyan igény, sok olyan igazság is hangot kap, amely egy klikkuralom, egy autokratikus uralom mellett nem tud szóhoz jutni. A demokráciának azonban éppen az az előnye, hogy önmagában megadja a fékét ezeknek a követeléseknek, (Ügy van! Ügy van! half elől.) mert a parlament kontrollja alá helyezi, a tömegek kontrollja alá helyezi, az adózó polgárok kontrollja alá helyezi ezeket a feltörekvő kívánságokat, és a különféle érdekek összeütközéséből alakul ki egy kiegyenlítődés, amely a nemzetet előre viszi és nem veszélyezteti. Megkérdezem t. képviselőtársamat, mit gondol : ha ez alatt a tíz év alatt valóban demokratikus irányzat lett volna, ha valóban az állampolgárok összesége irányította volna a magyar nemzet életét, lehetségesek lettek volna-e a költekezésnek és a túlkiadásoknak azok a bántó jelenségei, amelyekkel szemben még Önök is kénytelenek ma elítélő álláspontra helyezkedni? (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Hát Németország és Ausztria?) Nekem az a feladatom ezek után, hogy a politikai válság tekintetében és őszintén megmondjam a kibontakozást illető álláspontomat. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az a felfogásom, hogy akár a valutáris helyzetet, akár az államháztartás ihelyzetét nézem, olyan heroikus áldozatok elé fog kerülni a nemzet, amely heroikus áldozatokat mi a nemzettől csak akkor követelhetjük és azoknak megadását csak akkor remélhetjük, ha ezt egy olyan kormányzat fogja követelni, amely a nemzettel a lelki összhangot helyreállítja. {Ügy van! Ügy van! a bah oldalon.) Azt mondják, áldozatokat kell hoznia a legutolsó polgárnak is. De akkor felmerül előttem az a kérdés, a politikai válságra vonatkoztatva: milyen áldozatokat hoznak önök, akik tíz éve kormányoztak és uralkodtak? (Tetszés és taps a báloldalon.) Mi, t. Ház, meghozzuk az áldozatokat. Nekünk van mit elfelejteni, (Mozgás és zaj a baloldalon.) amikor felemlítik, hogy a múltra borítsuk a feledés fátyolát, mert mi tíz éven keresztül a magyar politikai világ kiközösített jei voltunk. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Mi, akik ezen az oldalon ülünk, tíz éven keresztül nemcsak a politikai világ kiközösítettjei voltunk, hanem sok tekintetben még a társadalmi életben is kiközösített pozíciót foglaltunk el. (Ügy van! Ügy van! bálfelől. — Friedrich István: Ellenségek voltunk!) Eveken keresztül a támadások egész özönét indították jóhiszeműségünk, becsületünk, nem egyszer életünk ellen azért, mert szembeszálltunk ezzel a mai rendszerrel. (Simon András: Életveszedelemben voltak? — Bródy Ernő: Igen! Az erzsébetvárosi bombamerénylet! Alszik, menjen aludni! — Mozgás és^zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselő úr, bocsánatot kérek, ha kiszaladt számon ez a szó is, de engedje meg, hogy azzal válaszoljak erre a kétkedésre, amivel válaszoltam talán hét vagy nyolc esztendővel ezelőtt az ön volt miniszterelnökének és kormányának. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha én és néhányan ezen az oldalon még itt vagyunk, azt csak a Gondviselésnek köszönhetjük és nem annak a kormányzati rendszernek, amely nálunk tíz éven át uralkodott. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Azt az áldozatot, hogy a multat ne feszegessük, mi ezen az oldalon könnyen meg tudjuk hozni, bár sok okunk volna, hogy a ülése 1931 november 20-án, pénteken. 363 multat feszegessük. De mégis azt kérdezem: micsoda áldozatot hoznak önök? Nyugodtan végignézik, hogy ebben az országban összeomlanak olyan intézmények, fogalmak, exisztenciák, amelyek megingatlhatatlanoknak látszottak. (Simon András: Dehogy nézzük nyugodtan!) Abba az elgondolásba azonban, hogy az önök mesterségesen fenntartott párturalma összeomoljon és helyt adjon egy alkotmányos parlamenti kormányzatnak, nem tudnak belenyugodni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En ezt a vitát önökkel nem tudom elintézni, mert önök egyenként gentleman-ek, együttvéve azonban részesei és élvezői egy olyan rendszernek, amelyet a hazára nézve veszedelmesnek és károsnak tartok. (Taps a báloldalon. — Mozgás a jobboldalon és a középen.) Nekem ebben a tekintetben csak a miniszterelnök úrhoz lehet — úgy, mint a múlt alkalommal volt — egy tiszteletteljes felhívásom. Fenyő Miksa t. barátom azt mondotta itt a Házban, — hivatkozva Poincaré vagy Clemenceau egy mondására — hogy a miniszterelnök a parlamentben álljon a pártokon és nézzen ki a Képviselőház ablakain keresztül az országba. T. miniszterelnök úr, ön ezt a pozíciót nem foglalhatja el, mert ön nem állhat a parlamentben pártokra, mert ennél bizonytalanabb pozíciót elképzelni nem tudok. Ha a t. miniszterelnök úr az országra akar tekinteni, el kell tekintenie a parlamenti pártoktól, programmot kell adnia azon gondolatok tekintetében, amelyeket bátor voltam most elmondani, s fel kell hívnia nem a pártokat, de az országot, az ország közvéleményét és egyeseket, hogy ezt a programmot támogassák, és ezzel a programmal meg kell kérdeznie egy tiszta, szabad választással a nemzetet, (Hosszantartó taps a bal-és a szélsőbaloldalon.) hogy kívánja-e, akarja-e a nemzeti újjáéledésnek ezt a politikáját követni. Meg vagyok győződve, t. miniszterelnök úr, hogyha ön ezt kemény akarattal megcsinálja, az országot maga mögött fogja találná. Ha azonban ez a lépés nem történik meg, nem kívánhatja a miniszterelnök úr sem tőlünk, sem az országtól, hogy politikáját bizalommal tekintsük. (Hosszantartó helye&és, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Niamessny Mihály Niamessny Mihály: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) En nem dicsekedhetem azzal a parlamenti pozícióval, mint előttem szólott t. képviselőtársam, aki dacára ennek, bocsánatot kért a Háztól azért, hogy a vitának ilyen előrehaladott stádiumában felszólalt, de akinek mindenesetre megvan az az joga, hogy egy, ha parlamentileg nem is erős, de a polgári ellenzék köreiben szimpátiával rendelkező pártnak a vezető egyénisége, és így eltekintve attól, amit tartalmilag mondott, igénye van arra, hogy itt a parlamentben ennél a kérdésnél meghallgassuk. Ezt a várakozásunkat t. képviselőtárisíunk a tárgyilagosság szempontjából egészen az utolsó pártpolitikai moloohnak odadobott mondatokig meg is tartotta, és talán az egyedüli felszólalás volt az eddigi vitának a során, amely ennek a miniszteri jelentésnek körén belül mozgott, és amely bizonyos konkrét javallatot tesz a jövőre vonatkozólag is. Ha azonban ezt teljes mértékben el is ismerem, ha ebben a tekintetben a képviselő úr fejtegetéseit objektíveknek és objektív vitára érdemeseknek találom is, úgy sajnálatomra