Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. centrális baja talán önmagától meggyógyul, vagy talán nem fogjuk észrevenni, (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az élet azonban ezt a taktikát egyáltalában nem honorálta, a gazdasági érdekek teljes szenvedélyességgel vetik fel ezt a kérdést. Itt a Házban is, egyszer Marschall t. képviselőtársam szólal fel és teszi szóvá az exportvaluta kérdését, máskor Eber Antal t. képviselőtársam szólal fel és teszi szóvá az egész kérdés legégetőbb vonatkozásait. Azután azt látjuk, hogy folytonosan tárgyalunk a nélkül, hogy a kérdés érdeméhez lenyúlnánk, — a külföldi moratórium kimondásának vagy ki nem mondásának problémájáról. T. Ház! En azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel nyiltan szembe kell néznünk. Mi a mai helyzet? A kormány valutapolitikájában mereven ragaszkodik az aranystandard fenntartásához és felállítja a fikciót, — mert másnak, mint fikciónak nem nevezhetem, — hogy egy pengő értéke egyenlő egy aranypengő értékével, egy arany pengő értéke pedig megvan határozva változatlanul a finom arany grammjának egy bizonyos hányadában. Ez a fikció az, amelyet a kormány^ felállít és amelyet a Nemzeti Bank azzal védelmez, hogy a Jdilföldi fizetési eszközök beszolgáltatását egészen egyszerűen elrendeli, a külföldi fizetési eszközök forgalmát korlátozza, a külföldről felkínált magyar pengőt át nem veszi és egyszerűen ezen az • alapon jegyzi a magyar pengőt, nem tudván gondoskodni arról, hogy megfelelő szükséges külföldi fizetési eszközöket még a legégetőbb, legszükségesebb gazdasági igények céljaira is rendelkezésére bocsássa. (Ügy van! a baloldalon.) Ezzel a fikcióval szemben áll a valóságos élet, szemben áll az úgynevezett illegitim forgalom, szemben állnak a gazdasági érdekeltségek részéről elhangzó panaszok, amelyek a termelés megállásával fenyegetnek, szemben áll az a tény, hogy a magyar valutát a külföldi pénzpiacokon nem jegyzik és így annak igazi értékelése teljesen problematikussá vált. (Ügy van! a baloldalon.) Fenntartható-e ez a helyzet, ezt a kérdést kell nyiltan felvetnünk és felelnünk kell rá, fenntartható-e, vagy fenntartható-e mai merev formájában. Mielőtt azonban erre a kérdésre felelni próbálnék, nem mellőzhetem annak a ténynek megállapítását, hogy a többi valutáris nehézséggel küzdő ország a maga hasonló okból származott valutáris nehézségeit más úton próbálta megoldani. Már rámutattam arra, hogy nemcsak mi kerültünk valutáris nehézségekbe. Ilyen valutáris nehézségekbe került az államok egész sorozata* Ezek előtt az államok előtt is két választás lehetősége volt: vagy járják azt az utat, amelyen a magyar kormány jár, vagy pedig más útra térnek át. Ezek az államok igen nagy számban erre a másik útra léptek rá. Anglia, a Kolóniák, dominiumok, Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia és legutóbb Japán eltért az aranystandardtól és a maga valutáris nehézségeit ezen az új úton próbálta megoldani. Nem könnyű elhatározás volt, mert nyilvánvalóan nekik is szembe kellett nézniök a kérdéssel és mérlegelniük kellett a felmerülő nehézségeket. Ez a nehézség volt elsősorban a valuta természetes esése, hiszen az aranystandardtól való eltérés éppen azt célozza, hogy a valuta egy mesterséges fikcióval fenntartott árnívó helvett azon az áron stabilizálódjék, amely ú nemzetközi gazdasági viszonyoknak és ülése 1981 november 20-án, pénteken. 359 az illető állam gazdaságii viszonyainak megfelel. Mégis vállalták ezt a nehézséget és ezt a veszedelmet, mert úgy ítélték meg az előny és a hátrány mérlegelése útján, hogy az export fellendítéséből és az import automatikus megszorításából eredő előnyök kiegyensúlyozzák a vialuta eséséből eredő hátrányokai T. Ház! Nem merem azt mondani, hogy a magyar kormánynak erre az útra rá kell lépnie, de meg kell állapítanom azt, hogy ezzel a kérdéssel rövid idő múlva nekünk is

1 szembe kell t néznünk. Tudom, hogy nálunk különleges nehézségek is vannak, de én ezeket «a különleges nehézségeket az infláció rossz reminiszcenciájából származtatom. A valutaeséssel kapcsolatosan mindenki önkénytelenül visszagondol az inflációs korszakra, amikor ez a valutaesés rapid volt és amikor ezt a valutaesést nem tudtuk feltartóztatni. Azt hiszem azonban, hogy a helyzet helyes megítélésénél figyelembe kell vennünk^ azt, hogy abban az időben a valuta rapid esését elsősorban az inflációs politika, az állam, által űzött inflációs politika, s ,a hitelélet terén jelentkező inflációs politika idézte elő. Már pedig az aranystandardtól való eltávolodás, úgy amint a példák egész sorozata mutatja, egyáltalában nem jelenti egyúttal az infláció politikáját, is'őt ellenkezőleg ezekben az államokban, de nálunk is. egy kialakult vélemény van és ehhez ragaszkodni kell minden áron, hogy az inflációs politikának semmi körülmények között teret nem fogunk engedni (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ennek a kérdésnek felvetésével tehát csak iarra akartam figyelmeztetni <a t. kormányt, a t. Házat és a közvéleményt, hogy a jelenlegi helyzet sokáig fenn nem tartható és akár akarunk, akár nem akarunk ezzel a problémával foglalkozni. foglalkoznunk kell vele. (Ügy vanJ Ügy van! a jobboldalon,) &7A mondják, hogy az arany standardtól való eltérés veszélyeket rejt magában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert lehetőséget nvujt a tőkemenekülésnek. Megengedem;^ viszont a jelenlegi rendszer a tőkémenekülés'sel szemben ad talán orvosságot, de tönkreteszi magát a tőkét, mert azok a tőkék, amelyek a mai rendszer mellett invesztálva vannak a miagyar iparban, de merem mondani: a magyar mezőgazdaságban is. az export teljes^ lehetetlenné tétele, a termelés megakadályozása útján nem menekülhetnek, de elpusztulnak. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) Azt mondják, hogy a mai rendszer fenntartása a valuta védelme. Hát, engedelmet kérek, én azt mondom, hogy a mai rendszer a valuta tönkretétele, mert micsoda védelme az a valutának, ahol eleve kizárom azt, hogy a valuta egyetlen igazi értékmérője a nemzetközi piacon való értékimérése érvényesüljön. Az . nem valutaérték, amelyet csak fikcióval tudok fenntartani, de amelyet odakinn a nemzetközi piacon érvényesíteni és fenntartani nem tudok. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) T, Ház! A mai rendszer fenntartása az én véleményem szerint sokáig nem folytatható, a külföldi fizetési eszközök kontrollja, a külföldi fizetési eszközük korlátozása legjobb meggyőződésem szerint tartófían csakis olyan országban tartható fenn, amely ország rámegy r a tervgazdálkodás rendszerére, mert tervgazdálkodás nélkül ezt úgy fenntartani, hogy csak mérsékelt, korlátolt eszközöket .adok, mint külföldi fizetési eszközöket a termelésnek, nem lehetséges. A tervgazdálkodás gondolata lehet az egyetlen, •— ha keresztülvihető — amely talán 53*