Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

360 Az országgyűlés képviselőházának eliminálná a külföldi fizetési eszközök korlátozását, hiszen a gazdasági élet ma annyira átés át van szőve nemzetközi vonatkozásokkal, hogy lezárt területen gazdasági életet és termelést folytatni nem lehet/Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelyik pillanatban pedig a nemzetközi relációját elismerem, akkor a külföldi fizetési eszközöket nem kontrollálhatom és nem korlátozhatom. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A tervgazdálkodás esetében, ha az állam meri magára vállalni a felelősséget, hogy előre meg fogja szabni a gazdálkodás egyes ágait, a gazdálkodás egyes ágain a termelés, a gazdálkodás határait, akkor talán lehet erről a dologról gondolkodni. De kérdem, ki az, aki mer vállalkozni egy ilyen tervgazdálkodás képviseletére, megalkotására? Talán a Nemzeti Bank érdemes hivatalnokai alkalmasak erre? Talán a kereskedelemügyi miniszter úr, vagy a kormány képes egy ilyen tervgazdálkodás tervezetét, konstrukcióját megépíteni? T. Ház! En egyet látok: Oroszországban az állami szocializmus országában való tervgazdálkodás kísérletét, amely tökéletesen megbukik az ötéves tervével együtt, (Ügy vani Ügy van! a baloldalon.) amelyről ma már^ megírják a világlapok azt, hogy Oroszország a világ bankárjainak lába előtt hever és kölcsönökért könyörög. (Lázár Miklós: Maga az Izvestia, az ő hivatalos lapjuk bejelenti a csődöt!) Nekem az a meggyőződésem, hogy a mai rendszer fenntartása ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Rassay Károly: Tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbításihoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Rassay Károly:... csakis átmeneti intézkedés lehet mindaddig, rövid időre, amíg a kormány K gazdasági élet normális útjain keresztül — értemhez alatt az exportot, értem ez alatt a kölcsönt, értem ez alatt az állami vagy egyéb vagyontárgyak eladását — nem tud gondoskodni akkora devizamennyiségről, amellyel a magyar gazdasági élet szükségletét kielégíti. Ha tehát a kormánynak vannak ilyen tárgyalásai, mint ahogyan fel kell tételeznem, hogy vannak ilyen tárgyalásai, akkor ezeknek a tárgyalásoknak igen hamar el kell dőlniök, mert ha ezek kedvezően el nem dőlnek, akkor a termelés tökéletes pusztulása nélkül ezt a rendszert fenntartani nem lehet, és ismétlem, akarva, nem akarva oda fogunk kerülni a válaszút elé, hogy a kormánynak választania kell a között, hogy erőszakolja-e a mai helyzetet, vagy pedig rálép arra az útra, amelyre a hasonló viszonyok között lévő országok egész sorozata már rálépett. T. Ház! Bármiképpen alakul is azonban a mi valutapolitikánk, az kétségtelen, hogy egyéb gazdasági intézkedésekkel is alá kell támogatnunk termelésünket, mert ha ezt nem fogjuk megtenni, akkor a mi valutánk stabilizációja még ezeken a normális utakon pillanatnyilag elérhető devizamennyiségekkel sem lesz tartható és védhető. En a legnagyobb mértékben •aggodalommal néztem már a 33-as bizottságban m néztem azóta is azt, hogy a kormány a belső áralakulás tekintetében nemhogy elősegítené az olcsóbbodást, hanem intézkedéseivel megdrágítva a termelést, mesterséges árakat alakítva ki, ezt a természetes olcsóbbodási folyamatot akadályozza. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Nekünk valutapolitikánkkal szorosan összefüggő kérdésünk az export problémája. Ezt másképpen nem tudjuk megoldani, '. ülése 1931 november 20-án, pénteken. mintha idebent az országban a minimálisra fogjuk leszorítani a termelési költségeket. A kormány egy eszközzel él is és az a defláció politikája.Én ezt nem helytelenítem, mert valóban a defláció mint olyan, egy bizonyos mértékig helyesen hat ki az árak alakulására és az árak olcsóbbodására és emeli magának a valutának tulajdonképpeni értékét, azonban a kormány egyfelől a deflációval közreműködik az árak alacsony színvonalon való tartásában, másfelől azonban ugyanakkor egyéb intézkedéseivel vagy mulasztásaival pontosan az ellenkező eredményeket idézi elő. Mik ezek az intézkedések? Az elsők és a legfontosabbak azok a gazdasági intézkedések, amelyek a gazdasági élet területén, annak bizonyos részein az árak mesterséges felhajtását tűzik ki programmai. A másik az, hogy a kormány a kartellek áralakító politikájával szemben megfelelő befolyást nem tud gyakorolni, és a harmadik, amely mindezek között talán a legsúlyosabb, az, hogy az állami és közületi terhek (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) fokozatos emelésével eleve kizárja azt, hogy a magyar gazdaság, legyen az mezőgazdaság vagy ipar, versenyképes termelést tudjon folytatni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ami a kartellek árpolitikáját illeti, erre vonatkozólag azt jegyzem meg, hogy én távol álltam mindig attól a politikai jelszótól, amely a kartellekben a gazdasági életnek valamely romboló jelenségét látja, mégis azt kell mondanom, hogy amikor a mi valutapolitikánk következtében importunk lehetősége a minimumra redukálódik, akkor a kormánynak fokozottabban kötelessége odaihatni, hogy az így megváltozott helyzetben ez a kartellárpolitika ne érvényesülhessen túlságosan. Ez tehát az első, amelyre rá kell mutatnom s amely, sajnos, elméletileg is lehetséges és gyakorlatilag is jelentkezik. A másik az, hogy a kormány mesterségesen ne igyekezzék az árakat fenntartani vagy felemelni. Ez teljesen jogosult kritika az elmúlt hónapok politikájával szemben is. Itt volt ebben a tekintetben a legelső és legsúlyosabb lépés a gabonabolettának behozatala. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem ma állapítom meg, ezelőtt másfél évvel nyilt gyűléseken hirdettem, hogy ez a politika csak a csődhöz vezethet, ez a politika észszerűtlen, igazságtalan és fenntarthatatlan. (Ügy van! a baloldalon.) Ma ez a kormány elejti a gabonaboletta tervét, de misztikusan tesz egy ígéretet a mezőgazdaság egyéb vonatkozásban való támogatására. A boletta azonban fogalommá lett. Fogalommá, amely azt jelenti, hogy egyes termelési ágakat a kormány, az összíogyasztók terhére a világpiaci áralakulástól függetlenül akar rentábilissá tenni, támogatni. Ezt látjuk a dohánybeváltási árak magas megállapításánál, ezt látjuk a szesznél, ezt látjuk most a benzin- vagy ásványolajkartellnél, ezt látjuk a tej legkisebb árának megállapításánál. Hiszen természetes, t. Ház, hogy minden egyes ilyen intézkedéshez lehet argumentumokat hozni, azonban azt a tényt, hogy ez a politika az egész világon megbukott és a gazdasági életben eredményeket elérni nem tudott, megváltoztatni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem önmagában álló jelenség ez. Ezt a politikát csinálták az amerikai és a kanadai gabona-poolok, amelyek rettenetes állami pénzek invesztálása után kénytelenek voltak feladni a küzdelmet, mert a gabona ára az intervenciót megelőző időben volt árnak egyharma-