Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-17
Az országgyűlés képviselőházának 17. ülése 1931. évi november hó 5-én, csütörtökön, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Brogli József napirendelötti felszólalása a pócs-bányavidéki bányászsztrájk ügyében. — A miniszterelnök benyújtja a magyar állam 1923/24. és 1928/29. évi zárszámadásait és a legtöbb állami számszék erre vonatkozó jelentéseit. — Marschall Ferenc napi rendelőtti felszólalása a magyar állatexportörök gyűlése tárgyában. A földmívelésügyi miniszter válasza. — A pénzügyi bizottság benyújtja jelentését a m. kir. minisztérium által a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1921 :XXVI. tcikk alapján kiadott, valamint az ország gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel szükségessé vált egyéb fontosabb rendeletekről a miniszterelnök által beterjesztett jelentés tárgyában. Felszólaltak : Farkas Tibor, Farkas István, gróf Károlyi Gyula miniszterelnök. — A Képviselőház gazdasági bizottságának jelentése. Felszólaltak : Fekete Lajos előadó, Kabók Lajos, Vázsonyi János, Esztergályos János, Szeder Ferenc. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter benyújtja az uzsoráról szóló törvényjavaslatot. — Malasits Géza és Reisinger Ferenc mentelmi joguknak megsértését jelentik be. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, Zsitvay Tibor, lvádi Béla, KeresztesFischer Ferenc. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Herezegh Béla, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Héjj Imre, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Pakots József jegyző urat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak Csák Károly képviselő úr levelét, .amelyben gyógykezeltetés céljából kéthónapi (szabadságidő engedélyezésiét kéri. Javasolom, hogy a kért szabadságot megadni méltóztassék. (Helyeslés.) A Ház a kért szabadságidőt engedélyezi. Bemutatom a t. Háznak Békés vármegye, valamint Hódmezővásárhely thj. város közönségének feliratait a tisztviselői fizetések leszállítása, az álláshalmozások eltiltása és a nyugdíjak revízió alá vétele tárgyában, Nógrád és Hont vármegyék közönségének feliratát a megyei, városi, községi és körállatorvosok képviselőtestületi tagsága ügyében, s végül Tolna vármegye közönségének feliratát a 4Q50/1920. M. E. és a 6649/1924. M. E. számú rendeletek megszüntetése tárgyában. A feliratokat a Ház kiadja a kérvényi bizottságnak. Bejelentem a t. Háznak, hogy Brogli József képviselő úr a pécsbányavidéki bányászsztrájk ügyében, Marschall Ferenc képviselő úr pedig az állatexport akadályozása tárgyában napirend előtti felszólalásra kértek tőlem engedélyt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. II. Az engedélyt mindkét képviselő úrnak megadtam. Elsősorban Brogli József képviselő urat illeti a szó. Brogli József: T. Képviselőház! Különös örömömnek adok kifejezést, hogy első parlamenti felszólalásom témáját az én érzés- és gondolatvilágomnak témaköréből meríthetem; de az ok, amely arra kényszerít engem, hogy felszólaljak, annál szomorúbb, ímert hiszen azokról a szegény munkásokról van szó, akiknek a munkája tulajdonképpen a világ rendjét biztosítja; azokról a munkásokról van szó, akik nehéz, kemény és veszélyes munkájukkal eddig még nem tudták kiérdemelni sem az államnak, sem a társadalomnak, különösen pedig a munkaadóknak őket megillető megbecsülését, szeretetét. (Buchinger Manó: Dehogynem, statáriumot kaptak! — Malasits Géza: A csendőrség megerősítését!) A kőszénbányamunkásokról van szó, azokról a munkásokról . . . (Buchinger Manó: A maguk uralmát védik!) Elnök: Weltner Jakab képviselő urat kérem, maradjon csendben. Brogli József... akikről a lapokban úgyszólván minden héten olvashatjuk, hogy szomorú soraikban a bányalég, a bányász nyomában járó ezer veszedelem tömegesen kíván áldozatot. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok ezúttal kitérni arra, hogy ezeknek a bányaszerencsétlenségeknek igen sokszor a gondatlanság, a kellő óvintézkedések elmulasztása, a lelketlenség, a tőke mohósága stb. az okozója, ellenben rá kell mutatnom egynéhány^ antiszociális intézkedésre, illetőleg egynéhány szociális intézkedés hiányára, amelyeken segíteni kell, illetőleg, amelyeket életbe kell léptetni, ha az egész emberiség pirulni
