Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

338 Az országgyűlés képviselőházának 2k. felsőbb állásokban a békeidők állapotára való visszatérést; kívántam a felesleges tisztviselői karoknak, így például a főispáni karnak a megszüntetését; kívántam a főszolgabírói állások korlátozását, összevonását, a községi autonómiák kiépítését; kívántam a felebbezési rendszer legszigorúbb leépítését, a községek életében & békebírói intézmény behozatalát, ami az országot rendkívül nagy hivatali apparátustól, költséges pereskedésektől, végnélküli felel)bezésektől, magát a népet pedig felesleges költségektől óvta volna meg.» Akor .a t. többség tiltakozott indítványaink ellen, utóbb azonban maga a kormány is^ kénytelen volt bizonyos mértékig a takarékosság útjára lépni, — ezt a részét esak élőszóval mondom el — miután a szanálás: törvénnyel, a népszövetségi kölcsönnel kapcsolatban külföldi tényezők kívánták a kormánytól, hogy bizonyos takarékosságot honosítson meg. De az ellenzéki kisgazdapárt szónoka kifejtette, hogy a kormánynak ezek a takarékossági intézkedései tessék-lássék intézkedések, azoknak lényeges eredménye nem lesz. Azután a következőképpen folytatta az ellenzéki kisgazdapárt szónoka az előadását — s ezzel be is fejezem a felszólalásomat — fol vassá): «A legkomolyabb gazdasági szakemberek komor színekkel festik a legközelebbi idők kifejlődését az ország egyes gazdasági érdekeltségeire nézve, és azt jósolják, hogy hovatovább mezőgazdasági termelésünk is súlyos válságba jut, sőt bizonyos mértékig már benrtű is van. Az állam pénzügyi rendszere, a jelenlegi gazdálkodás, amely minden erejét arra for dította, hogy magának az állami költségvetésnek egyensúlyát állítsa helyre, de semmi tekintettel nem volt a mezőgazdaságok érdekeire, oda fog vezetni, hogy az a termelési ág is, amely eddig még meglehetősen meg volt kímélve az általános közgazdasági válság kiíratásaitól, — értem mezőgazdasággal foglalkozó osztályunkat — szintén a legsúlyosabb helyzetbe került, pedig ennek a foglalkozásnak, ennek a termelési ágnak megrendülése lehetetlenség, hogy visszahatással ne legyen magának az államnak a költségvetésére. Ez a borulat már jelentkezik, de jóformán semmi intézkedést nem látunk ennek elhárítására. Ezért sem lehetünk a kormány iránt bizalommal.» T. Képviselőház! En csak annak a pártnak nevében éreztem magamat feljogosítottnak ezek megállapítására, amely párthoz a második nemzetgyűlésen tartozni szerencsém volt. DB igenis élénken emlékszem rá, hogy hasonló irányú felszólalások hangzottak el abban az időben a többi baloldali nártok részéről is. Az állami költségvetés megállapításakor a szanálási időszak parlamenti ellenzéke igenis becsületesen teljesítette kötelességét, minden alkalommal figyelmeztette a kormányt, hogy mérhetetlen nagy pénzügyi berendezkedése végre is országos megrázkódtatást fog előidézni. Az akkori baloldal előre figyelmeztette a t. kormányt arra, hogy a szanálási időszak első pár esztendeje után, amikor a 250 millió aranykorona népszövetségi kölcsön elfogy, még sokkal súlyosabb és nagyobb pénzügyi válságba fog kerülni az állam, mint amilyenből a kor- " mány a 250 millió aranykorona felhasználásával kimenteni igyekezett. Végtelenül sajnálatos, hogy az akkori baloldalnak ez az álláspontja, ez a figyelmeztetése valóra vált, de most már a t. túloldal részéről azzal előállani, hogy az állami költekezések túlcsigázásában ez a baloldal is felelős, nem méltó a törvényhozás komolyságához. ilése 1931 november 19-én, csütörtökön. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mojzes János: Nem férfias eljárás!) Az elnök úr napirendi javaslatát különben magam is elfogadom. Elnök: Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy azt határozatként mondom ki. Peyer Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Peyer Károly: T. Ház! Kóródi Katona képviselő úr az előbb befejezett felszólalásában többek között arra hivatkozott, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet elnökségi tagjai jogosulatlan protekcióhoz juttatnak egyes nem betegeket, ugyancsak állítólag szakszervezeti tisztviselők is ilyen minőségben befolyásolják az orvosokat. Miután én a Társadalombiztosító Intézet elnökségének tagja vagyok, — ne legyen félreértés, nem fizetett állásról van szó, hanem éveken keresztül azok, akik ott azt a súlyos és nehéz feladatot végzik, úgy a munkások, mint a munkaadók egyformán teljesen tiszteletből végzik ez a feladatot — szükségesnek tartom, hogy ezt az állítást a leghatározottabban visszautasítsam. Visszautasítsam azért, mert ez az általánosságban tartott kijelentés alkalmas arra, hogy a Társadalombiztosító Intézetet olyan színben tüntesse fel ma, mint amilyen színben volt ez az intézet, mielőtt az Önkormányzat a vezetést átvette volna. A képviselő úr bizonyára abból az időből emlékezik reá, amikor nem az autonómia vezette az intézetet, amikor tényleg megtörtént az, hogy az intézet tisztviselőinek túlnyomó része, akiknek megfelelő összeköttetéseik voltak, a betegek rovására az intézet költségén nyaraltak és lefoglalták azokat a helyeket, amelyeket az intézet különböző szanatóriumokban lefoglalt. Amióta az Önkormányzat ott van, — statisztika imutatja azt, hogy a tisztviselők közül hányan mentek nyaralni (Kertész Miklós: Azóta betegek is mennek nyaralni) — azóta csak a tényleg betegek mehettek nyaralni és megszűnt az a rendszer is, amelyet a.képviselő úr és társai/vezettek ott be, hogy előkelő urak, amikor nyáron nyaralni mentek, akkor háztartási alkalmazottaikat az Oti. költségén küldöttek különböző szanatóriumokba szintén nyaralni a beteg munkások terhére és rovására. Az az idő, amely időben a képviselő úr ott működött az intézetnél mint tisztviselő, egyike a legszomorúbb időknek. Ebből az időből származik az a, azt hiszem, 30 milliónál nagyobb deficit, amelyet ott a fejnélküli gazdálkodás okozott és amelynek egyik kinövése, hogy a képviselő úr ma ugyancsak erre az intézetre nagy terhet jelent. (Mozgás.) A képviselő úr három évig volt az intézet szolgálatában, ennek ellenére ma 23 év 3 hónap és 18 nap után élvez nyugdíjat az intézettől, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyan?) annak, ellenére, hogy csak három évig teljesített az intézetnél legutóbb mint titkár szolgálatot a VII. fizetési osztályban, ha jól emlékszem. Beszámították a törvénynek egy nagyon hiányos és helytelen rendelkezése folytán az előző különböző hivataloknál, szolgabíróságoknál, meg egyebeknél eltöltött szolgálati időt és a képviselő úr ma kap havonként 240.90 pengő nyugdíjat. (Simon András: Az is közszolgálat!) Miután azonban a lakbérét a miniszter elfelejtette egyidejűleg megállapítani, utólag ezt szintén elintézte, úgyhogy most ezen a fizetési nyugdíjon kívül 385 pengő 50 fillér lakbérben is részesül. Ezt a beteg munkások pénzéből kell kifizetni, ennyivel